Faállás, magyar narancs, fapuma – Fjällräven Vándortúra 2019.

Kapolcsról indulunk tovább a Fjällräven Vándortúra 3 napján. A faluban még mindig a fesztivál maradványait takarítják. A néhány nappal ezelőtti nyüzsgés már a múlté. A falu szélén takaros porták mellett haladunk, egyre meredekebben emelkedik az út. Végül a keréknyomok is elfogynak és egy ösvényen kaptatunk tovább a Királykőre. Utolsó pillantás a környező szántóföldekre. Átkelve a Fekete-hegyen mai végcélunk: Köveskál...

A Királykő amatőr jógázó nékül – Keskeny ösvény halad a meredek sziklafalak felett

Fotó: Heiling Zsolt

Szelíd magyar vadon

Örömmel nyugtáztam induláskor, hogy ezen a napon egyetlen településen sem vezet át utunk. Sőt, a szántóföldeket is elkerüljük. A Királykő után lassan kaptatunk fel a Fekete-hegy platójára. Eleinte sűrűn borulnak fölénk a lombok, aztán már csak egy-egy méretes csertölgy áll magányosan. Ún. legelőerdőn vágunk át. Egykoron ide hajtották a falu gazdái marhacsordáikat. A ritkásan álló fák alatt még nyáron sem égett ki a fű. A különleges koronájú fák jó delelőhelyet adtak az állatoknak, amelyek a "legelőerdő", vagy "hagyásfás legelő" fáinak lombjai alatt találhattak menedéket a tűző nap, vagy épp a zápor elől. A marhacsordáknak azonban ma már nyomát sem látni.

Legelőerdő, legelő állatok nélkül – Csend és béke honol az egykoron tehenekkel tarkított fennsíkon

Fotó: Heiling Zsolt

E szelíd táj más meglepetést is tartogat. A megbújó tófüzérre tájékoztató táblák hívják fel a figyelmet, melyek a bazaltfennsík belső süllyedésével jöhettek létre. Az aljukban képződött vízzáró réteg akadályozza meg az elszivárgást. A helybeliek "tóállásoknak" nevezték e tavakat.

A legnagyobb a Monostori-tó, melynek vízszintje a korabeli feljegyzések szerint jóval magasabb lehetett, hiszen egykor még kárászt is halásztak belőle.

Az 50-es években a tavakban tőzegmohás úszólápi vegetációt fedeztek fel, mely a szárazabb klímájú Balaton-felvidéken meglepő. A tőzegmohafajok mellett több lápjelző növény is előfordul. E kis kiterjedésű lápok igen sérülékeny ökoszisztémák, melyek az 1992-es aszályos nyáron keletkezett tűz komolyan károsított. Szerencsére e különleges élőhely nem pusztult el teljesen.

Régen kárászok úszkáltak a vízfelszín alatt, melyet ma sás rejt

Fotó: Heiling Zsolt

Csak néhány perc az Eötvös Károly-kilátó, melyet az Országos Kéktúra is érint
Fotó: Heiling Zsolt

Kicsit sárgább kicsit savanyúbb, de a miénk...

A Fekete-hegy csúcsához közeledve kis kitérővel érhető el az Eötvös Károly-kilátó. A szépen felújított toronyból végre elénk tárulnak a Káli-medence tanúhegyei. Eszembe jut, amikor a 2014-es Atacama-expedíciónkat követően a chilei nagykövettel felmásztunk a Ság-hegy 279 m magas csúcsára, "magyar tűzhányó" bemutatónkra: "Ezek a mi vulkánjaink!".

Nagykövet úr legalább olyan értetlenül meredt a távolba – keresve a horizonton az ég felé törő vulkánokat –, mint a Ság-hegyi borkóstolón, amikor vendéglátónk a rozénak is alig mondaható folyadékról azt állította, hogy vörösbor.

A Káli-medence szelíd tanúhegyei – ha az Andok mércéjével nem is kimagaslóak –, mégis csodálatos panorámát kínálnak a vándornak. Mivel balatoni gyerek vagyok, ezért nekem különösen kedves e szelíd, ám változatos vidék.

Kilátás az Eötvös Károly-kilátóból – Háttérben a Badacsony, a Tóti-hegy és a Gulács

Fotó: Heiling Zsolt

A túraút mentén romantikus nyaralókká alakított régi présházak bújnak meg
Fotó: Heiling Zsolt

Üvegtigris, fapuma

A hegyről lefelé hamarosan elérjük esti szálláshelyünket Köveskált, ahol az őstermelői piacon verünk sátrat. Vacsora előtt a szomszédos lakóautóból átalakított vendéglátóipari egységben keressük a felfrissülést és persze egy korsó sört. Többen étkezéssel is próbálkoznak. Amikor a házigazda nyomdafestéket nem tűrő morgolódása közben egy tucat vendég után elfogynak a poharak és mosogatni kellene, egyszer csak mindenkit hazazavar és bezárja a boltot... Vacsorahelyszínünk, a Káli Kövek Borászat kerthelyisége annál kellemesebb díszletet kínál az kiváló, friss, helyi zöldségből készült lecsónak és a még szinte meleg házikenyérnek.