Páhi természeti környezetét nagyban meghatározza a Kolon-tó közelsége. A tó déli oldalán elterülő láp és sztyepp réteken – ami egészen Páhi határáig fut - megkapó látványú, magányosan álló vadkörtefákkal vagy más néven vackorokkal találkozhatunk. A réten szórványosan élő famatuzsálemek közül nem egy életkorát 150-250 évesre becsülik. A rét egy része a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe tartozik. Feleségemmel – kivel tíz éve élünk itt - több mint húsz éve járunk vissza a rétre, és élvezzük a látványukat, legyen az őszi színpompában, téli zúzmarával, tavasszal virágba borulva vagy egy sikeres virágporzás után a fanyar gyümölcsöktől roskadozva.
A fák elszórt elhelyezkedése – a helyiek elbeszélése alapján - annak köszönhető, hogy a kaszálót művelő emberek, vagy a legelő állatok árnyékot találtak alatta, így
ügyeltek rá, hogy ne kelljen messze gyalogolni, ha pihenőt tartottak. Vigyázták őket, és ha valamelyik pusztulóba fordult, akkor kerestek egy újulatot, amit „körbekaróztak”, hogy így védjék a kikaszálástól, vagy attól, hogy a jószág megrágja, míg meg nem erősödött.
Idén, ebben a fura karantén-helyzetben elhatároztuk, hogy a tanyánkhoz közel eső, gazdálkodók tulajdonában lévő részeket látogatjuk meg. Így találtunk egy teljes virágzásban lévő fát, amin nyüzsgő méhhad gyűjtötte a virágport.
Hogy az évtizedek óta a fa alatt-körül megpihenő emberek és állatok energiája által átjárt hely, vagy a fa látványa volt az ok, de órákig élveztük a hely varázsát, a pusztában.
Szöveg, videó és kép: Turóczi Tiborc
