Iránt sokan irracionális nemzetközi szereplőnek tekintik. Külpolitikáját túlontúl ideologikusnak vélik. Mindez nem is csoda, ha az iraki–iráni háborúban aknamezőre vezényelt emberhullámokat, vagy a jelenlegi köztársasági elnök, Mahmúd Ahmadinezsád retorikai kirohanásait és vallásos performanszait nézzük. Ám bő három évtizeddel az 1979-es forradalmat követően valójában már messze nem a forradalmi hevület és a vallási ideológia az irányító: a mozgatórugók sokkal inkább a geopolitikai és gazdasági érdekek. Ennek fényében Teherán igencsak reálisan szemléli a világot, de még inkább a közvetlen környezetét!

Fotó: EXTERRA
ESZFAHAN, NESZF-E DZSÁHAN – „Ha Iszfahánt megnézted, akkor a fél világot láttad már”

Jó helyen, nyomás alatt

A közhiedelemmel ellentétben az iráni vezetés többnyire logikusan cselekszik. A Khomeini ajatollah által lefektetett ideológiai elvek (pl. az USA-ellenesség) és vallási dogmák (pl. az elesettek támogatása) mellett a döntéseket jobbára a perzsa nacionalizmus, a hazai és a világgazdasági folyamatok, a szomszédokkal ápolt etnikai, felekezeti és kulturális kapcsolatok, valamint geopolitikai viszonyok alakítják. A földrajzi megközelítés különösen fontos az iráni stratégiai tervezésben. Lényegében egyfajta keretet alkot, amely minden szinten és dimenzióban meghatározó, legyen szó a hatalmi birkózásról, az afganisztáni vagy iraki stabilitásról, az USA jelentette fenyegetésről, az iráni nukleáris kérdésről, vagy épp a keleti nyitásról. A földrajzi fekvés ugyanis egyfelől kedvező adottságokat nyújt és önbizalmat ébreszt, másfelől viszont a konfliktusokkal terhelt közvetlen környezet komoly veszélyforrásokat is magában rejt.

A 2009-ES KÖZTÁRSASÁGIELNÖK-VÁLASZTÁS – Mir Hosszein Múszavi kampányzáró rendezvényén tízezrek vettek részt. Az eredményhirdetést követően szó szerint „elszabadult a pokol”, a voksolás tisztaságát, Ahmadinezsád nagyarányú győzelmét megkérdőjelezve irániak milliói vonultak az utcára tüntetni

Olaj és földgáz bőven van, s a kereskedelmük során kulcsfontosságú Hormuzi-szorost is uralják. Ez politikai-stratégiai szövetségkötésekre is felhasználható, miközben az olajdollárokból katonai erő is fejleszthető. Ám a sokféle kulturálistársadalmi szállal Iránhoz kapcsolódó közvetlen szomszédok helyzete korántsem megnyugtató: nyugaton felekezeti konfliktus fenyeget (Irak), keleten bukott, illetve törékeny államok okoznak fejtörést (Afganisztán és Pakisztán), az északiak minden szempontból átmeneti, bizonytalan állapotban vannak (Közép-Ázsia és a Kaukázus), délen pedig komoly belső problémákkal küzdő, diktatórikus rezsimek uralkodnak (az Öböl-monarchiák).
A feladat tehát hármas: el kell ismertetni és fenn kell tartani az ország vezető szerepét a Perzsa-öböl tágabb térségében; kezelni kell a forradalmi rezsim működésére és az államra veszélyt jelentő konfliktusokat; végezetül minden eszközzel el kell rettenteni az USA-t és szövetségeseit a katonai beavatkozástól.

Az univerzum közepe mi vagyunk…

Messianizmus? Inkább elhivatottságérzet. Az ország – hívják bár Perzsiának vagy épp Iránnak, irányítsák sahok vagy épp ajatollahok – földrajzi adottságainak tudatában és történelmi múltjának fényében önmagát mindig is úgy határozta meg, mint a Perzsa-öböl térségének vezető hatalma.

Fotó: EXTERRA
FENNAKADÁS – Nincs valuta, így csak a barterüzlet folytatódik. Az importfüggőség viszont óriási: Irán pl. 30-40 százalékban benzinbehozatalra szorul, a helyi finomítás kevéske, a fogyasztás pedig hatalmas

Maga az Öböl rendkívül fontos és különösen érzékeny pont: a helytelen megnevezés (Arab-öböl) hallatán-láttán képesek határon belül és kívül egyszerre felszólalni, tüntetni, s akár konferenciákat, sporteseményeket is bojkottálni, no meg persze tiltakozó Facebook-csoportokat alapítani. A történelmi példánál maradva pedig, amíg a sah Omán és az Emírségek feletti ellenőrzés okán hadakozott a szaúdi uralkodóval, addig napjainkban Teherán és Rijád Bahreinben és Irakban mérkőzik meg egymással az „uralkodói címért”. Az Öböl ügye tehát egyfelől a perzsa identitás elengedhetetlen alkotóeleme, másfelől az ország térségbéli hatalmát hivatott alátámasztani.
E vezető szerep képe több tőről fakad...

A teljes cikket A Földgömb 2012/8 lapszámában olvashatja!