A barátságtalan viszonyok húsz-harminc évvel ezelőttig távol tartották a látogatókat. A Himalája fő vonulata és az attól északra nyújtózó Zanszkár-hegység szorításában megbúvó minikirályságot az ősi karaván-főútvonalak is elkerülték. A történeti leírások csupán néhány erre tévedt katonai őrjáratról vagy kereskedőről számolnak be – annak ellenére, hogy a 10. században a legnagyobb folyóvölgyek már lakottak voltak. A szomszédos Indus-völgy buddhista szerzetesei, tudósai csak a 15. század végén keltek át a hágókon, hogy az első kolostorokat megalapítsák.

Európai utazó-kutató kétszáz évvel ezelőttig nem is merészkedett errefelé. Az úttörők egyike a mi Csománk lett, aki 1823–24-ben Zangla kolostorában kezdett hozzá az – addig számunkra – ismeretlen tibeti nyelv leírásához. Rá száz évre már tünedező nyomait Baktay Ervin kutatta, őt pedig egyre több hazai érdeklődő és szakember követte – kisebb magyar zarándoklat-sorozatot indítva Zanszkárba.

Átkelés – Zanszkár magashegyi kősivatagában a fa ritka kincs, csak annyit használnak belőle, amennyi az adott cél eléréséhez éppen elégséges. Az emberi erővel és leleményességgel összetákolt függőhíd nagyobb hézagait kőlapokkal pótolják, olyan anyaggal, amiből e vidék kifogyhatatlan

Fotó: Szabó Zoltán

Bukkanó – Csapadék híján sok jakpásztornak és csordájuknak kell egészen a hágókig kapaszkodnia, hogy a gleccserek olvadékvize által táplált mezőkön legelőkre leljenek. Ezt az utat nem tehetik meg nap mint nap, így az enyhébb hónapok az otthontól távol, a nyári szálláson telnek. A nyugat-tibetiek sikeresen keresztezik a jakot és a marhát: a dzó amellett, hogy jobban bírja a magashegyi viszonyokat, több tejet és húst is ad

Fotó: Szabó Zoltán

Hágójárók – Szerzetesek kisebb csapata birkózik az 5000 méteres Szengi-hágóval, hazafelé tartva lingsedi kolostorukba. A legnagyobb hidegben, napfelkelte előtt érdemes indulniuk, ekkorra a süppedős hó tetején elég vastag jégkéreg fagy ki, ami elbírja a rámerészkedők súlyát

Fotó: Szabó Zoltán

Életút – A lingsedi kolostor szerzetese – miközben buddhista szent iratokat olvas – kezével kíséri a fadúc-nyomtatású szöveget. A szerzetesek spirituális életük mellett kemény kétkezi munkát is végeznek kolostoruk földjén

Fotó: Szabó Zoltán

Fátyolban – Az 5100 méter magas Kandzsi-hágó és a Zanszkár-hegység csipkés csúcsai könnyű hólepelbe takaróznak egy augusztusi reggelen. A Kandzsi-la azon kevés átjárók egyike, ami nyáron átjutást biztosít a sűrűbben lakott Indus-völgy és Zanszkár között. A tél hat hónapja viszont szinte hermetikusan elzárja a régiót a külvilágtól, (kifejezetten csúszós) egérút csak akkor adódik, ha a tartós hideg meghizlalja a máskor járhatatlan Zanszkár-kanyonban a folyó jegét

Fotó: Szabó Zoltán

Műhely – A Himalája fő vonulata és hatezres csúcsai sorompóként állják útját a monszunidőszakban délről esőt szállító felhőknek. Zanszkárba jobbára csak cseppeket engednek át belőlük. A csapadékhoz – jobban mondva, annak hiányához – az építészeti kultúra is idomult: a zanszkáriak nem húznak tetőt vályogtéglából épült házaikra: amikor sok hó esik, egyszerűen lesöprik a lapos tetőről

Fotó: Szabó Zoltán

Cséplők – A sovány földeken 3-4000 méteres magasságban egyedül az árpa terem meg. Ám ez a gabona évszázadok óta szinte önmagában képes ellátni a zanszkáriakat, pörkölve-őrölve árpalisztként (campa) fogyasztva vagy gyönge sört (csang) főzve belőle. A családok többségének csupán annyi földje van, hogy az elvetett árpamennyiség éppen fedezi a család egész éves szükségletét

Fotó: Szabó Zoltán

Fényszülött – A füstöskonyha az egyetlen „fűtött” helyiség a hagyományosan többszintes zanszkári házban, itt zajlik az élet, étkezik és alszik a család. Éjszakára a bio-padlófűtést a földszinti istálló lakói: kecskék, jakok, szamarak biztosítják. A konyha nemcsak szíve, de éke is a háznak, a polcokon fölhalmozott rézedények mennyisége és kimunkáltsága a ház módosságának mutatója

Fotó: Szabó Zoltán

Ébredések – Karsa a térség legnagyobb buddhista kolostora, itt halt meg elfeledve, magányosan Csoma zanglai és későbbi tanítója, a nagy tudású láma, Szangye Püncog

Fotó: Szabó Zoltán

Cókmókok – Magashegyi terepen a babakocsi – egyáltalán a kerék – hasznavehetetlen, így a szállításra marad az univerzális málháskosár

Fotó: Szabó Zoltán

Szertartásterem – Szani kolostorában – ahogy minden más tibeti szent helyen – télen sincs fűtés. A szerzetesek belső fűtés gyanánt az évszázadokon át bevált forró, sós, jakvajas teát kortyolgatják, naponta akár több tucat csészével is

Fotó: Szabó Zoltán

A kolostor – A zanszkári táj lélegzetelállító arányai talán Rangdumnál a legszembetűnőbbek, ahol két folyó összefolyásának hordaléksíkjából szigetszerűen emelkedik ki a sziklatetőre épített kolostor. Magát a kolostort 25 – a sárgasüvegesek rendjéhez tartozó – szerzetes és legalább ugyanennyi szamár lakja

Fotó: Szabó Zoltán