Könyörtelen hadművelet
Üldözőben a Sea Shepherd
2014. február 1., hajnali 3 óra. Ahogy fanyarul nevezzük, az egyik „zéró gravitációs”, más néven „zsellér”-kabinban fülelünk. Most nem a vad hullámzás tart ébren, hanem félelemmel telve hallgatjuk, amint a sodródó jégtáblák között haladva szüntelenül ütközünk
… folyamatos reszelés-csiszolás és karistolás hangjai zengenek körülöttünk, s mi a „nem jégosztályos” Steve Irwin hajótestében vagyunk
Lángos helyett jégtáblák
Próbálunk aludni, mert hosszú volt a nap, és még hosszabb áll előttünk, de ez a hang éberségre int. A japán Nisshin Maru le akar rázni bennünket, direkt hajózott be a jégtáblák közé, mi pedig nem óvatoskodhatunk, hanem teljes sebességgel rohanunk. Első tisztünk, Vincent, a jámbor ausztrál medve van szolgálatban. Ahogy meséli, néhány éve egy bérelt Trabanttal bejárta Közép- és Délkelet-Európát, amit az utazás végén egyszerűen leemelt magáról. Imádja Budapestet, a magyar söröket, „Sokolom!”-mal köszön nekem, és naponta emlegeti vágyakozva a lángost. „Na, ezzel az éjszakával a lehető legtávolabb kerültél a lángosodtól” – ez most a legenyhébb gondolatom vele kapcsolatban.
Ebből már nem lesz pihentető alvás, s mivel amúgy is korábban kell kelnem, hiszen ma én vagyok a reggeli-szolgálatos, már mászom is ki az emeletes ágy alsó dobozából. 4.10-kor már ott találom az étkezőben Vincentet – mosolyogva, falatozva. „Sokolom!”-jára most ingerülten kérdezem: „Észrevetted, hogy nem a Bob Barkert (a jégosztályos hajónkat) kormányoztad az éjjel?” „Mondtam már, amíg nincs lángos, addig csak ne szólj bele, hogyan vezessek!” – üti el viccel, majd beszámol a hadszíntér alakulásáról – és végül elmegy aludni. Én pedig nekiállok fehércsokis-ananászos muffint és bazsalikomos burgonyafánkot készíteni, ha már több mint 3 óra áll rendelkezésemre tálalásig
Megfélemlítő művelet
A baljós zaj még azokat is megviselte, akiknek kabinja nem a „zsellér”-részlegben van. Az általánosan spártai fülkék között is éles különbségek vannak: a hajó orrában lévők a leginkább hullámzásérzékenyek, és természetesen itt csapódnak a legnagyobb erővel, azaz a legfélelmetesebb zajjal a jégtáblák is. A nap folyamán nyúzott arcok igazolják, hogy a szokásosnál is brutálisabb éjszakánk volt, és az irányítóteremből is rossz hír érkezik: egyre nehezebben tartjuk a lépést a Nisshin Maruval…
Az egész napos fizikai munka és az állandósult hideg megteszi a hatását, jólesik este bemászni a dobozkámban felhalmozott takarók alá. Ám a nyugalom csak éjfélig tart, ekkortól halljuk a fedélzetiek öltözékeinek suhogását, ahogy rohannak a folyosón! Ismét jégtáblák közé vezetett volna bennünket a Nisshin Maru, és most a fedélzetről kell segíteniük a navigációs terem őrségét…
Volt már ilyen eset, de most más történik. A három szigonyágyús japán hajó kapitányai összehangolt, éjszakai rajtaütéses támadást indítottak ellenünk! A japán bálnaorvvadász-flottának ez volt az első ilyen akciója: nem provokáltunk, pusztán a jelenlétünkre reagálva támadnak. A Yushin Maru, a Yushin Maru Nr. 2 és a Yushin Maru Nr. 3 egyaránt kb. 200 méteres acélkábelt vontatva veszélyes közelségben manőverez. Az irányítóteremben Siddharth Chakravarty kapitányunk irányítja elkerülő mozgásunkat. Nyilvánvaló céljuk, hogy lelassítsanak bennünket és a Nisshin Maru egérutat nyerjen előlünk. A szigonyágyús hajók sok-sok tucatszor, közvetlen közelről keresztezik a Bob Barker és a Steve Irwin útját.
A majdnem 8 órás incidens alatt a Sea Shepherd három motoros gumicsónakot indított el védekezésképpen – a legénység megpróbálja távol tartani, vagy elvágni az acélkábeleket, hogy azok ne tehessenek kárt hajóinkban. A szigonyágyús hajók munkásai fém alkatrészekkel dobálják a Steve Irwin gumicsónakjának legénységét, és vízágyúzzák a Bob Barker gumicsónakját. Végül pedig a Yushin Maru Nr. 3 valószínűleg elvéti egyik manőverét, és belehajt a Bob Barkerbe, magasan a vízfelszín fö-lött felhasítva a hajótestet. Majd ugyanolyan hirtelen, ahogy ránk törtek, abbahagyják az ámokfutást.
Visszafogott jelenlét
De miért nem mentünk át ellentámadásba? Amennyiben az ausztrál kormány kérését nem tartottuk volna tiszteletben, legalább az úgynevezett „Robin Hood”-os repertoárunkat használhattuk volna: bosszantásra, akadályozásra és védekezésre. Ám indokolt visszafogottnak lenni, hiszen cserébe az ausztrálok megígérik, hogy e Bálnavédelmi Terület felügyeletére küldik parti őrségük egyik rendfenntartásra alkalmas hajóját. Az ausztrál kormány még 2010-ben, a Hágai Nemzetközi Bíróságon perelte be Japánt az Antarktiszi Bálnavédelmi Területen folytatott, úgynevezett „tudományos” bálnamészárlása miatt. A japán bálnaorvvadászok többszörösen megszegték a nemzetközi és ausztrál szövetségi törvényeket, puszta felbukkanásuk az ausztrál felségvizeken kimeríti a szigetország szuverenitásának megsértését. Vagyis van kormányzati szövetségesünk. Bizakodhatunk…
Ám ezen a ponton nemcsak visszafogottak, de naivak is vagyunk, ugyanis a rendfenntartó hajó nem jön. Csalódottak vagyunk. És annak ellenére, hogy az ausztrál légierő vezetője, Geoff Brown kijelentette: „Az [Airbus] A319-es típusú repülőgép nem alkalmas az antarktiszi bálnavadászat felügyeletére”, az ausztrálok a parti őrség hajója helyett mégis egy, a polgári légi közlekedésből ismert repülőgépre bízták a feladatot. 300 000 ausztrál dollár volt minderre, ami 3 repülést biztosított volna, de az antarktiszi nyár teljes időszaka alatt mindössze egyetlen műveletet hajtottak végre.
Könyörtelen üldözéssel, nyárból a télbe Yoshimasa Hayashi japán mezőgazdasági és halászati miniszter a 2012–13-as bálnavadászati szezonjukról kijelentette, hogy a Sea Shepherd könyörtelen („relentless”) beavatkozásai miatt kellett beérniük 103 egyedes zsákmánnyal az önmaguk számára meghatározott, 1035 darabos vadászati tervükből. Az ellenség elismerő jelzője automatikusan a 2013–14-es akciónk névadója lett: Operation Relentless.
Ez a Sea Shepherd tizedik antarktiszi bálnavédelmi kampánya, és mi itt vagyunk százan, három hajón, hogy megmentsük ezer bálna életét. Megszokhattuk már, hogy stratégiánknak egyetlen állandó pontja van: a törvények, jogszabályok megsértése nélkül a nemzetközi és ausztrál bálnavédelmi előírások betartására kényszeríteni a bálnavadászokat. A többi azonban rugalmas improvizálás, hiszen a Japán Bálnavadászati Intézet szóvivője nem tájékoztat előre bennünket arról, hogy a rólunk forgatott ismeretterjesztő reality-filmsorozat, a Bálnák háborúja aktuális epizódjainak tanulmányozásából mit tanultak, milyen paranccsal és felhatalmazással indították el a flottát... A körülmények most úgy alakultak, hogy ebben a kampányban a felkutatásból és az üldözésből kell kihoznunk a maximumot.
Elszántan rohanunk a Nisshin Maru nyomában, és a farvizén maradunk a következő rajtaütéses támadásig, amiben leráznak; aztán újra felkutatjuk, és ez így megy tovább. Minden egyes napon, amit az előlünk történő rohanással töltenek, 15 bálna menekül meg a robbanófejes szigonyágyúiktól.
A teljes cikket A Földgömb 2014. augusztusi lapszámában olvashatja!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
