A helyszín Délkelet-Afrika egyik, hazánknál valamivel nagyobb országa, Malawi. Legtöbben talán a Malawi (Nyasza)-tóról ismerik, amely rendkívül sokszínű élővilágáról, főként halairól nevezetes Malawi. Földünk egyik legfejletlenebb, legszegényebb, túlnépesedett helye, amely mégis bekerült a bulvársajtóba – Madonna innen örökbe fogadott gyermekei okán.

Malawit, békés polgárainak hála, Afrika meleg szívének is nevezik. Sokféle népcsoport él itt együtt, de a környező országok forrongó politikai helyzetéhez, zavaros történelméhez képest viszonylagos nyugalomban. Kül- és belpolitikai konfliktusok „természetesen” előfordulnak, például határviták Tanzániával és Mozambikkal, legutóbb pedig a 2014-es elnökválasztások a nagyvárosokban tüntetésekhez, zavargásokhoz vezettek.

A 17 millió gyalogos országa

Északról, Tanzánia felől kölcsönautóval érkezünk a malawi határhoz. Az első nagyobb város Karonga, ahol alig találkozunk másik autóval. A kb. 45 ezer lakosú település a Malawi-tó (Nyasza-tónak is nevezik, Malawi angol gyarmati neve Nyaszaföld volt) partján áll: széles, poros utak, fehérre meszelt, egyszerű téglaházak, árnyékot nyújtó, oszlopos, nyitott verandás üzletek. A 19. században, a brit gyarmatosítás előtti időkben arab rabszolga-kereskedők központja volt. 1883-ban a britek kereskedelmi telephelyet hoztak létre, nem sokkal később pedig, 1895-ben a felfedező Harry Johnston megszüntette az emberkereskedelmet a tó nyugati partján.

Tyúkot vegyenek! A szükség ötletes és hasznos megoldásokhoz vezet, például élő baromfi szállításához ketrecet szerelnek a csomagtartóra. A masszív, jól felszerelt indiai kerékpár Malawi jelképévé, az élet mindennapi velejárójává vált. A városokban és környékükön lehetetlen olyan képet készíteni, amelyen ne bukkanna fel legalább egy belőlük

Fotó: Mihály László

A vidék egy bantu népcsoport, a tumbukák központja. Az ország hivatalos nyelvei a csicseva és az angol, de Karongában inkább a tumbuka nyelvet használják. Rengeteg ember gyalogol a városon belül és kívül egész nap, ezért gyorsan le is mondunk a sötétedés után veszélyessé váló vezetésről a kivilágítatlan utakon (az angolok által örökül hagyott „Balra tarts!” közlekedés amúgy sem könnyíti helyzetünket). Az ország becsült népessége 17 millió fő, és enyhe túlzással élve majdnem mindenki gyalog vagy biciklivel jár. Persze ez nem a környezettudatos gondolkodás eredménye, hanem az üzemanyaghiányé – autóval útnak indulva csak a szerencsében bízhat, aki tankolni is akar valahol... Idővel a biciklizés az egyik legfontosabb megélhetési üzletággá nőtte ki magát a személyszállításban.

Tanóra a chembei iskolában. A gyerekek egyszerű körülmények között, de lelkesen tanulják a matekot, az angol és csicseva nyelvet. Az 1994-ben bevezetett ingyenes általános iskolai képzés, a fejlődő infrastruktúra és az étkeztetési program jelentős fejlődéshez vezetett az oktatás eredményességében és színvonalában

Fotó: Mihály László

A helyiek tóparton zajló életét figyeljük. Valóban együtt élnek a Nyasza-tóval, mindennapi tevékenységeik a vízhez kötődnek. A túloldalon magasodó mozambiki hegyek előtt békésen ringatózó halászcsónakok nyugalmat árasztanak. Turistákkal alig találkozunk, a tömegturizmus amúgy sem jellemző Malawira: főként kalandvágyók, önkéntes segítők, leginkább orvosok, tanítók, mérnökök érkeznek ide a fejlett országokból. A homokos parton ruhák száradnak kiterítve. A nők egyszerre kétféle dolgot csinálnak: mosnak és közben meg­fürdetik a gyerekeket is. Kissé távolabb fiatal fiúk, akik éppen kerékpárjaikat mossák. Büszkék a biciklikre, ez a vagyonuk és munkaeszközük, ezért is óvják és ápolják. Strapabíró, jól felszerelt, klasszikus járgányok.

What is your name? Megállunk egy halászfalu mellett, néhány perc telik csak el, és máris körbevesznek minket. Utunk során sokat hallott mondat a gyerekek szájából: Give me one pen! (Adj egy tollat!). Ajánljuk a Malawiba utazóknak, hogy csomagoljanak az útra sokat belőle!

Fotó: Mihály László

A fém csomagtartókat természetesen vastag, párnázott üléssel látják el, hogy a kuncsaftok kényelmesen utazhassanak. Néhány éve már a helyi közlekedés bázisát jelentik e biciklistaxik, helyi elnevezéssel kabazák, melyek elárasztották az országot. Persze, ha lenne pénz és elegendő üzemanyag, akkor nem lenne kérdés a motorok elsőbbsége, ahogy az a szomszédos Tanzániára is jellemző. Ám manapság Malawiban már divatos, sőt előnyös mindent biciklivel szállítani, a hatalmas rakomány tűzifától kezdve a jégkrémig, sőt a betegszállításhoz a nagyvárosokban már speciális, lecsatolható utánfutókat használnak! Látunk olyat, aki hosszú szőrű, fekete disznót szállít a csomagtartóján, másoknál tyúkok lógnak a kormányról. Napi keresetük változó, elérheti az 1000-1500 kwachát (egy sör kb. 250 kwacha). Nem jelent gondot egy nagyobb testű ember vagy más, nagy tömegű rakomány szállítása, a lényeg, hogy legyen munka. Egy út legkevesebb 50 kwachát hoz, de a biciklisszakma egyre népszerűbb, a „sofőrök” száma folyamatosan nő, ezáltal nagyobb a konkurencia, így egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Szerencsére a lakosság kedveli a kabazákat, akik Karongából például egyértelműen kiszorították az autókat.
Ám úgy tűnik, a kerékpár nemcsak közlekedésre alkalmas. Szállásunk felé tartva arra leszünk figyelmesek, hogy sokan az ülésére állva magas fapalánk résein át leskelődnek. A közeli méretes, terebélyes fa törzse alatt papucsok hevernek. Felnézünk, és meglepődve látjuk, hogy majd’ minden vastagabb ágon egy-egy férfi ül. Az angol gyarmatosítók által meghonosított foci az egyik legkedveltebb sport. A körbekerített, lezárt pályán épp meccs zajlik, és mint ritka, fehér látogatókat, beengednek bennünket. Karonga játszik egy másik kisváros, Mzuzu ellen, de közben a pályán békésen tyúkok is kapirgálnak.

A teljes cikket A Földgömb 2014. novemberi lapszámában olvashatja!