Paradicsom, de nem úgy
Costa Rica. November vége felé járunk, de így is patakokban folyik rólam a víz. Nem csoda, hiszen csak néhány fokkal északra járok az Egyenlítőtől
A fényképezőgépem ismét megadja magát, pedig csak szimplán a vállamon van átvetve, de a levegő páratartalma és a testem kipárolgása zárlatossá teszi a finom szerkezetet. Néhány hónap alatt már sokadjára vetem bele magam Costa Rica délnyugati esőerdeibe.
A szűk és meredek kaptatón egy indián vezeti lovát, de mielőtt bármit kérdeznék, már büszkén villantja mobilját, és mutatja alumíniumlemezekből összetákolt házikóját. Na, ennyit a tradíciókról és az autentikus közép-amerikai világról…
Persze Costa Rica mint az egyik legfejlettebb és legdemokratikusabb (katonasággal nem rendelkező) közép-amerikai ország, nem épp folklórjárról híres. A néhány száz éve érkezett fehér gyarmatosítók alapvetően változtatták meg az ország arculatát. Mára kávé-, banán- és olajpálma-ültetvények termelnek hasznot ott, ahol annak idején áthatolhatatlannak tűnő őserdők terpeszkedtek. De ne legyünk álszentek: hazánk intenzív mezőgazdasági területeinek nagysága arányaiban jóval magasabb, mint Costa Rica hasonló mutatója!
A nem túl száraz tények
A kis közép-amerikai ország területére az első telepesek Kolumbusz partraszállása után néhány évtizeddel érkeztek. Ekkor még csak több hónapos komoly expedícióval
lehetett átjutni a karibi oldalról a közel ötször hosszabb és tagoltabb csendes-óceáni oldalra – ami manapság pár óra vezetéssel áthidalható. Az érintetlen területek hasznosítása és az erdők kitermelése a 19. század elején vált meghatározóvá, és az ország valamivel több mint egy évszázad alatt elveszítette erdeinek 80%-át. Ekkor tette meg a kormány az első lépéseket a megmaradt területek megvédése érdekében.
A hosszú távú programoknak köszönhetően mára az ország majdnem felét erdő borítja, ám ennek csak kevesebb mint negyedrésze magas biodiverzitású esőerdő.
A Costa Rica-i erdők jelentősége óriási. Nagyságrendileg 240 millió tonna szenet raktároznak élő biomasszaként – a Föld tüdejének alapvető részeként. Az erdők szerepe a rendkívül csapadékos éghajlat fényében azzal is tovább nő, hogy a termékeny talajréteg általuk kap védelmet az erózióval szemben. Abban az országban, ahol évente akár 6000 mm csapadék is hullhat, ez kiemelkedően fontos, főképp, ha a belső 3-4000 méter magas hegyvidéket vizsgáljuk. Egy intő példa, hogy a 2010-es év rendkívül intenzív esőzéseinek hatására a főváros, San José egyik külső kerületének hegyoldalát gyakorlatilag legyalulta a sárlavina, házakat és több tucat embert élve eltemetve.
A szárazföldi területek több mint 20%-a részesül valamilyen védelemben. Ennek fele szigorúan védett, és 32 nemzeti parkot foglal magában. Évente több mint 2 millió turistát fogad az ország, de az USA-ból és Kanadából sokan akár ideiglenes vagy végleges lakhelyül is választják az országot. A turistahad főképp a téli, csapadékmentes időszakban látogatja – döntően a nyugati partokat –, hogy kicsit megmártózzanak a melegebb déli vizekben. Vannak azonban, akik egészen határozott céllal érkeznek, és szörfdeszkájukat sem hagyják otthon, az amatőr természetbúvárok pedig kameracsapdákkal felvértezve lesnek a sűrű lombkoronák alá. A buja, többszintes erdőkben az élőlények megfigyelése nem egyszerű feladat, sokszor komolyan meg kell küzdeni egy-egy fajért. Sok helyütt függőhidak létesítésével segítik a felderítést, akár 30-40 méteres magasságban, míg gyakorlottabb túravezetők lézer mutatópálcával vezetnek a keresett szárnyasok nyomára… Az ökoturizmus nem ismer lehetetlent.
Mindennapi kávénk és téli banánkészletünk
A kávét még a 18–19. század fordulóján kezdték termeszteni az ország középső részén húzódó Központi-hegység völgyeiben. Az első időkben a termés jelentős részét Dél-Amerikába, majd onnan Európába exportálták. Az 1840-es években már feldolgozott állapotban is érkeztek szállítmányok Londonba, bár manapság jobbára feldolgozatlanul jut a kávé a hamburgi kikötőbe. Costa Rica mára a világ kávétermelésének 3%-át adja, és szinte kizárólag a magas minőségű arabica típust termesztik 800–1500 m magasságban. A kávéexport bevételeinek köszönhetően San José volt a Föld harmadik városa, ahol 1884-ben – Párizst és New Yorkot követően – elektromos hálózatot hoztak létre, de a Nemzeti Színház felépítése is a kávéból származó pénznek köszönhető.
A 20. század elejére viszont a banántermesztés mértéke felülmúlta a kávéét, és mára az ország a világ egyik vezető banánexportőrévé lépett elő. Az évi több mint 2 millió tonna kb. 150 000 ha nagyságú területről származik. A banán azonban nemcsak teljes terület-előkészítést igényel, de óriási mennyiségű növényvédő szer is szükséges a biztos termés eléréséhez.
Több tízezer hektáron termesztett haszonnövény az olajpálma is. A múlt század 90-es éveiben teljesedett ki e mezőgazdasági szelet, és napjainkban is reneszánszát éli. Az igények növekedésének egyik oka a biodízel iránti egyre nagyobb kereslet, de a kozmetikai ipar is komoly pálmaolaj-felvevő. Ám az ökológiailag kimagaslóan értékes területeken zajló olajpálma-telepítés – annak okán, hogy évekkel később biodízelt tankolhassanak a fejlett országok polgárai – több, mint őrültség, egyszerűen elfogadhatatlan!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
