A 40 milliós Argentína 15 milliós agglomerációjú fővárosa nyilvánvalóan korántsem csak erről szól
De ez áll a cégéren – és nem alaptalanul. Vajon miből fakad az a hihetetlen szenvedély és fanatizmus, ahogy a fővárosiak a focit játsszák és körülrajongják? Ráadásul náluk érzékibben senki sem táncolja a tangót. És ugyan mi a nyitja az ehhez kapcsolódó pozitív életszemléletnek? (Nyitókép: planetabocajuniors.com)
Gépem leszálláshoz készülődik a Ministro Pistarini Nemzetközi Repülőtéren, Ezeiza városrészben, ezért gyakran egyszerűen csak Ezeizának hívják. Gyors poggyászfelvétel, taxi – és már indulok is Buenos Aires belvárosa felé. Szóba elegyedek sofőrömmel, aki amúgy pontosan tudja, hol található Magyarország. Talán meglepő, de az 1978-as argentin futball-világbajnokság kapcsán hazánk igen nagy hírre tett szert: a kiválónak elkönyvelt magyar csapat 2–1-re kikapott a házigazdáktól, de nem épp simán – és a Törőcsik–Nyilasi-párost a világ legjobbjai között említik, és tartják számon ma is, annak ellenére, hogy az ominózus meccs legvégén mindkettőjüket kiállították. Mindez pedig itt ma már a kollektív emlékezet beágyazott része!
Buenos Airesben persze igen sok magyar származású lakos él, a mintegy 30 ezresre becsült argentínai magyarság kb. kétharmada.
Kettészakadt város
2015 novemberében zajlott a legutóbbi elnökválasztás, amit Mauricio Macri nyert meg. Az előtte álló legégetőbb, megoldásra váró gazdasági problémák közé tartozik az infláció, az államháztartási hiány, a gazdaság stagnálása, a valutatartalékok szűkössége. Ő maga legsürgetőbb feladataként a demokratikus intézmények minőségének emelését, a szegény rétegek életminőségének javítását, a kábítószer-kereskedelem elleni harcot és a külpolitikai kapcsolatok szélesítését, átértékelését határozta meg. Természetesen arra is megoldást kell találni, miként egyezzen meg azokkal a befektetési alapokkal, amelyeknek bírósági követelései miatt jelenleg technikai államcsődben van az ország: mivel azonban Buenos Aires agglomerációja ma az argentin lakosság majd’ 40%-ának otthona, a fővárosi problémák fokozott kihívást jelentenek. A belső területekről erős kivándorlás kezdődött, főként a jómódúak, a középosztálybeliek és a mobilis fiatalok hagyják ott a városmagot. Gyors elöregedés tapasztalható, ugyanakkor mintha kettészakadt volna a metropolisz, így összességében az utóbbi évtizedben sokat vesztett korábbi fényéből. Az északi, La Platához közelebbi részek köszönik, jól megvannak, tele történelmi-építészeti látnivalóval, városrehabilitációs programok, turistaattrakciók, kulturális és sportesemények színhelyei, a déli térség azonban erősen lecsúszott és szétesett. Rendkívül erős a bevándorlás: főként a szegényebb dél-amerikai országok fiataljai érkeznek – többnyire képzetlenül. Új szegénynegyedek születnek, de e dobozviskós lakhelyek még az északi városrészben is megjelennek. A hatóságok küzdenek ellene, de nagy az olcsó munkaerő nyomása, és végeredményben minden szinten feszültségek keletkeznek. Romlik a közbiztonság, a bevándorlók integrációja kevés sikerrel jár.
Toronyházak és bódék
Ahogy beérünk Buenos Aires külső kerületeibe és a központ felé haladunk, figyelmem az épületekre és az utcákra szegeződik. Minden olyan ismerős, mintha otthon sétálgatnék! Olyan részen autózunk épp, mintha Budapest belsejének jellegzetes, 19–20. századi, klasszikus építészeti, városrendezési világában járnánk – megspékelve jó adag fényreklámmal. Ez persze itt is a belváros, ahol tömegek sétálgatnak, ráérősen beszélgetnek, vagy épp hivatalok, üzletnegyedek környékén sietnek. Észak-Buenos Aires élhető, látogatószemmel különösen barátságos helyszín. Összetákolt viskók azonban itt is feltűnnek, s vajon mi a helyzet, ha nem egy öltönyös üzletembertől, hanem egy bódé előtt ücsörgő férfitól kérnék segítséget: mutassa meg, hogyan juthatnék el az Obeliszkhez?… Az iránymutatás szívélyes, és a beszélgetés sem maradhet el. Elmeséli, hogy tíz(!) gyermekével és a feleségével él itt, már vagy hat éve. A kilátások? Elég boldogság, ha egészségben együtt tudhatja a családját. Viszont inkább meséljek én Európáról, Magyarországról! Végeredményben elég vicces, hogy inkább ő kérdez a jövőről… Jót keresve, szenvedéllyel. Közben látom, hogy a szegényes bódéban egy nagy tévé virít. Észreveszi, és válaszul csak ennyit mond: „Szenvedélyről beszélgettünk az előbb, az én egyik nagy szenvedélyem, a futball.”
Focimánia
Szenvedéllyel és fanatikusan imádják csapataikat. Mondjuk, a Boca-negyedbe nem is ajánlatos piros-fehér River Plate-mezben menni, és ott a stadionban még a Coca-Cola felirat sem lehet piros (mint mindenütt a világon), csak fekete. És persze kék-sárga Boca Juniors-színekben meg ne menjünk a La Plata közelébe…
Újra be egy taxiba, irány a híres – és turisták által megszállt központú – Boca. E városrész egyike a szegényebb negyedeknek, „sétálóutcája” azonban a prospektusok éke. Színes házak, hangulatos bárok, tangó – amolyan romnegyed-jellegű, néhány látnivaló-csúcsponttal. A száz éve még jobb időket megélt, de épületállományában és szociálisan is leromlott, teljes lakosságcserén átment környék roskatag házainak félig leszakadó erkélyein kisgyerekek integetnek. Rusztikus jellegű és fotogén – főleg azoknak a turistáknak, akik kipattannak a városnéző buszból, szuvenírt vásárolnak, körbefotóznak, hisz színpompa van jócskán.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
