A nagy hegyek mögött

Peissel számára 1964-ben még elég kockázatos vállalkozásnak tűnt Mustang területére lépni. Már csak azért is, mivel 1992-ig e határ menti terület a külföldiek számára tiltott zónának számított.

Ő akkor érkezett, amikor épp háború dúlt, s a legfőbb veszélyforrás nem is a kínai hadsereg, hanem a kicsi, Nepálhoz tartozó királyság területén gerillaként harcoló tibeti khampák jelenléte volt.

A khampák (gyakran említik őket mint „Buddha harcosai”) ugyan évszázadok óta hírhedt hegyi fegyveresek, de ekkor már a kínai megszállás ellen küzdöttek, katonai kiképzésüket a CIA koordinálta – ám ez már egy másik történet lehetne.

2017-ben már nincsenek ilyen veszélyek. Mustang adminisztratív központja, Jomson légi úton is megközelíthető Pokharából. Mivel ez a világ egyik legszelesebb reptere, ezért csak a reggeli, nyugodtabb órákban biztonságos a repülés. Mi már jóval kilenc után érünk földet, s alig telik el félóra, orkánerejű szél támad. Rossz idő esetén nincs légiforgalom, marad a várakozás, vagy az igen hosszadalmas, hegyi, buszos zötykölődés. Velünk tart Daiwa és Puskar serpa, szükség lehet a segítségükre. Nem is fizikai értelemben, hanem sokkal inkább a helyismeretükre, tibeti nyelvtudásukra számítunk.

LO MANTANG, AZ ÉLŐ SKANZEN – A szűk kis utcákon több generáció múlatja együtt az időt. Az őslakosok itt foglalatoskodnak, szőnek, beszélgetnek. Bár mindenki nagyon kedves, az idegenekkel szemben még tartják a távolságot

Fotó: Markó Roland

A HIMALÁJA MÉLYÉN – Minden egyes kanyar újabb és újabb meglepetéseket, formákat, színeket tartogat

Fotó: Markó Roland

Vészes fogyatkozás

Kagbeni. Az engedélyek ellenőrzése. A település 15. századi kolostorának vezetője már-már világi láma. Szabadidejében szívesen vegyül, folyékonyan beszél angolul, örömmel mesél a helyiek és a kolostor életéről. Az elmúlt évtizedekben számos itt nevelkedett szerzetes számára adatott meg az esély, hogy Indiában vagy Katmanduban mélyíthesse tovább spirituális ismereteit. Néhányuk szerencsére visszatért szülőhelyére, és az ő közreműködésükkel tartják életben a buddhista tanításokat.

Chhuksang. Az egyik helyi teaházban éjszakázunk, ahol épp almás pitét sütnek! Még épp 3000 méter alatt vagyunk, az alma jól terem, az őslakos lobák pedig kedvelik. Utolsó királyuk, Mustangi Raja Jigmi Palbar Bista 2016-ban hunyt el. Tisztában volt vele, hogy nehéz idők jönnek népére. Ennek egyik oka a népességfogyás, a másik pedig a környezeti változások számlájára írható.

Mustangot 2001-ben még 15 ezren lakták, 2005-ben már csak 8 ezren, most pedig alig több, mint 5000 állandó lakosa van a területnek.

A népesség elöregszik, és nagy a csábítás a könnyebb megélhetést adó városi vagy épp indiai területek felől.

A határ menti helyzetből adódóan a Tibettel ápolt kereskedelmi szálak mindig is rendkívül fontosak voltak. A fő kereskedelmi időszaknak a betakarítások utáni tél számított. Manapság az októberi aratás után sokan inkább elmennek a fővárosba vagy egészen Indiáig is, hiszen ott több pénzt tudnak keresni. A határ zártsága miatt a tibeti kereskedelem ráadásul minimálisra zsugorodott, s ami megmaradt, kínai kezekben fut össze.

Mustang éghajlata kifejezetten száraz, s a vízhiány egyre nagyobb problémát jelent. A vidék a Dhaulagiri és az Annapurna hatalmas 8000-einek árnyékában fekszik, csapadékban szegény.

A változó klíma jól érzékelhető, további szárazodással jár: a gleccserek gyorsan zsugorodnak, csökken az olvadékvíz mennyisége, patakok apadnak el, és mindez közvetlenül hat a megélhetésre is. A használható termőföld és a legeltetési lehetőség zsugorodik, csökken az állatállomány, egyre nehezebb az elzárt helyszínek önfenntartása. Aki csak teheti, Pokharába vagy Katmanduba költözik. Vannak olyan falvak, ahol már a buddhista fesztiválok is elmaradnak, hiszen csak néhány idős ember maradt helyben…

SZABDALT TEREPEN – Útban a nehezen megközelíthető Konchok Ling-barlang felé minden lépésünkre vigyázni kell: Váratlan széllökések nehezítik a gerinceken való járást

Fotó: Markó Roland

Térkép: Nemerkényi Zsombor