A földrajz, azon belül is annak iparföldrajzi ága iránt érdeklődést mutatók számára bizonyára ismerősen cseng Bratszk neve. Vízerőműve összteljesítmény tekintetében jelenleg csupán a 10. helyet foglalja el a világranglistán, ám 1967-es befejezésekor rekordernek számított. Egy csúcs azonban biztosan ma is ide kötődik: duzzasztása – az alakja alapján Sárkány-tóként is emlegetett, óriás tározó – a Föld folyóvölgyeiben létrehozott állóvizei közül a legnagyobb! Mivel a fő gát a BAM (Bajkál–Amur Magisztrál) vonalának nyugati részén fekszik, így Szibéria szívében vonatozva kihagyhatatlan lehetőség a komplexum meglátogatása.
A 20. század második felében zajló, intenzív szovjet iparosítás Szibéria belső területeinek életében is határozott változást hozott. 1954-ben megszületett a döntés az Angara folyón létesítendő vízerőmű megépítéséről, mely 1961-re el is készült, és 1967 óta teljes kapacitással üzemel. A BAM-vonal első, Bratszkot elérő szakaszának átadására is ekkoriban, 1958-ban került sor, ezzel – a transzszibériai vasúthoz történő közvetlen csatlakozással – az itt előállított ipari termékek szállítására már vasúton is lehetőség nyílt.
Egy ekkora projekt mindenhol komoly hatással bír a természeti és társadalmi környezetre is, s nem volt ez másképp ebben az esetben sem: csaknem 250 falut, fél tucat várost és ipari üzemek egész sorát kellett kitelepíteni a területről. Érdekesség, hogy a Bratszk elnevezés már a duzzasztómű megépítése előtt, ill. után sem egyetlen települést jelölt: napjainkban is inkább egy nagyobb agglomerációról beszélhetünk, semmint egységes városszerkezetről.
Milyen kulcsszerepek hárulnak az építményre a térségben? Olvassa el a nyomtatott magazinban!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek