Hát persze hogy nem! Merthogy így, ebben a formájában ezt sem pillanthatjuk meg. Soha, semmilyen körülmények között! Nincs az a hatalmas távcső, amibe szemünket meresztvén ezt az élményt rögzítené a retinánk. Ezt az élményt csak kifinomult képfelvevő eszköz rögzítheti. E világot kizárólag az asztrofotográfia segítségével tudjuk láthatóvá tenni, és épp ez az oka annak is, hogy a Lófej-ködöt először csak 1888-ban pillantotta meg Williamina Fleming skót-amerikai csillagászhölgy. De ő sem akárhogyan!

Aprólékos feltárás

Fleming asszony a Harvard Kollégium Csillagvizsgálójában dolgozott a világhírű csillagász, Edward Pickering mellett. Pickering a temérdek aprólékos csillagászati munka elvégzésére előszeretettel alkalmazott nőket. Nem túlzás, hogy egész hadseregnyien dolgoztak neki: hölgykollégáiból 80-nál is több volt, s a csapatot nemes egyszerűséggel csak „Pickering-háremnek” becézték.

A munka pedig valóban nagyon aprólékos volt. Pickering ugyanis távcsövön át fotólemezekre rögzíttette, azaz lefényképeztette az északi féltekéről látható égterület nagy részét, hogy hatalmas, milliós merítése legyen az égbolt csillagaiból.

Akkoriban úttörő jelentőségű volt a céljuk: vagyis, hogy meghatározva a csillagok pozícióját, fényességét, sőt spektrumát is, osztályozni tudják azokat.

A hölgyhadosztály a fotólemezek utólagos kimérését hajtotta végre – így jött a másik becenevük, a „Harvard Computers”. Szerencsére korántsem valamiféle rabszolgák, hanem képzett szakcsillagászok voltak, akik nem átallottak egyéb dolgokat is észrevenni a fotólemezeken!

Így született meg például Henrietta Swan Leavitt világraszóló felfedezése a csillagászati távolságmérésről, illetve Williamina Fleming esete, aki az egyik fotólemezen észrevette az IC434 ködösségbe ékelődő sötét, lófej alakú sziluettet – egy íróasztalnál ülve.

Igen, íróasztalnál ülve! És napjainkra csupán annyit változott a csillagászatnak e szeglete, hogy az íróasztalra került egy számítógép is, a távcsövön lévő fotókazettát pedig felváltotta egy hihetetlen érzékenységű digitális képrögzítő eszköz.

A csillagászat felfedezései ma hatalmas kapacitású adatbáziskezelő programok, grafikonok, táblázatok, alkalmazott matematikusok és informatikusok bevonásával születnek. Messze a távcsövektől, a csillagos égtől.

Gyönyörködtető cél

Ám, ha valakit nem maga a csillagászati kutatás, hanem az égbolt szépsége nyűgöz le, nem feltétlenül kell szakcsillagásznak mennie. Ma az amatőr csillagászok – némileg a szakcsillagászok fejlett képalkotó technikáját átvéve, utánozva – egészen meghökkentő dolgokra képesek. Például csodálatos asztrofotók elkészítésére. E felvételek nem véletlenszerűen ábrázolnak nagyszerű objektumokat, hanem tudatosan, esztétikai elvek alapján komponálva. Az amatőr asztrofotográfiának ugyanis a legtöbb esetben egyedül a szép megjelenés és a gyönyörködtetés a célja, a tárgya pedig a csillagos égbolt csodái.

Félreértés ne essék, az amatőrség a csillagászatban nem szakmaiatlanságot jelent, csupán azt, hogy nem szakcsillagászati célokra készült a felvétel.

Az ilyen asztrofotók attól még professzionális felszereléssel, céltudatosan alkalmazott képfeldolgozási módszerekkel, hatalmas, sokszor emberfeletti erőfeszítés közepette születnek, akár hónapokon, éveken át a csillagos égbolt alatt – és mindezt csupán a fotótéma szépsége hajtja. Az eredmény pedig nem marad el. Napjaink amatőr asztrofotói minden tekintetben maguk mögött hagyják a Hubble-űrtávcső felbocsátása, azaz az 1995-öt megelőző összes csillagászati felvételt.

Közösség, kiválóság

Hazánk asztrofotósai nemzetközi viszonylatban kimagasló teljesítményt nyújtanak. Díjak, elismerések sokaságát hozzák haza, sokszor annak ellenére, hogy anyagi téren nem versenyezhetnek külföldi kollégáikkal. Ennek pedig igen érdekes a magyarázata. Az együttműködés magas foka, azaz a különböző szakterületeken dolgozó kollégák tudásának hatékony és önzetlen megosztása magasabb minőségű felvételek létrehozását teszi lehetővé. Vagyis a jó magyar asztrofotó kulcsa a közösségben rejlik!

Ahol a műszaki, technikai kérdésekre gyorsan jön a válasz, gyorsan születnek a megoldások, melyek igazán hatékonnyá és élvezhetővé teszik az égbolt megörökítésének folyamatát. A közösség védelme és megerősítése érdekében pedig 2018 áprilisában hazánk asztrofotósai megalakították a világ első és egyetlen országos asztrofotós szervezetét, a Magyar Asztrofotósok Egyesületét. Reményeik szerint, a további szoros együttműködésnek köszönhetően a Lófej-köd és más égi tünemények évről évre szebben, tisztábban és még élethűbben fognak megjelenni a magyar asztrofotósok képein.