A karmazsinbogyók, más néven alkörmösök nem honosak Magyarországon: hazájuk Amerika, Dél-Afrika és Dél-Ázsia trópusi és szubtrópusi klímájú területei. Haszon- és dísznövényként régóta termesztik őket hazánkban – az amerikai karmazsinbogyó (Phytolacca americana) már valamikor a 16. és 18. század között bekerült hozzánk.

Kitaibel Pál 1788-as növényjegyzékében, ami a pesti botanikus kert növényeit sorolja fel, már szerepel ez a növényfaj. Képeinken egy valamivel ritkább növény, a kínai karmazsinbogyó (Phytolacca esculenta) szerepel. Ez a faj csak 1945-ben jelent meg hazánkban. Virágzatuk alapján könnyen elkülöníthetőek: a kínai karmazsinbogyó virágzata és terméskocsánya mindig felálló, míg amerikai rokonáé lecsüngő. Gyakran együtt is előfordulnak.

Fotó: Jakab Gusztáv
Tarkacsápú szalagoscincér-pár a karmazsinbogyó virágján

A karmazsinbogyók haszon- és dísznövényként kerültek Európába. Bogyójukból jellegzetes karmazsin(sötétbíbor) színű festék nyerhető, amivel régebben élelmiszereket, elsősorban vörösbort színeztek.

Manapság azonban már tilos ilyen célra felhasználni, mivel kiderült, hogy a bogyó enyhén mérgező anyagokat is tartalmaz.

Fiatal hajtásait, amikben még kevés a méreg, Kínában megfőzve, zöldségként fogyasztják. Erre utal tudományos neve is: ehető = esculenta – növényi lakk = phytolacca.

Fotó: Jakab Gusztáv
INVÁZIÓ – Kínai karmazsinbogyó terjed egy arborétumban

A két betelepített karmazsinbogyó-faj az elmúlt évtizedekben kellemetlen inváziós gyomnövénnyé vált. A kínai karmazsinbogyó elsősorban városi környezetben, kertekben, parkokban terjed, és szinte kiirthatatlan. Talán egyetlen pozitív tulajdonsága, hogy feltűnő virágzata mágnesként vonzza a különböző rovarfajokat, így közelükben mindig érdekes ízeltlábúakban gyönyörködhetünk.