Védvonal a síkságon

Csörsz-ároknak szűkebb értelemben az Alföld északi peremén található, földből készült védműveket nevezik. A keleti oldalon inkább Ördög-ároknak hívják, de ismert még az Ördög-barázda, Ördög út, Avar-árok, Hun-árok, Attila útja, Tündérek úja, Kabos-barázda, Római vagy Régi sánc elnevezés is. Az Alföld hatalmas, sík vidékét övezve három országot is érint (Magyarország, Románia és Szerbia).

Jól látszó nyomvonal – Vácszentlászló mellett. A Kisároknak nevezett szakasz Dunakeszitől indul (a fővárostól alig 20 km-re!), mintegy 110 km-n keresztül fut a Tiszáig, melyet Kisköre mellett ér el. Keresztezi Fót és Mogyoród községeket, majd Kerepes, Gödöllő, Valkó, Vácszentlászló, Pusztamonostor, Jászdózsa, Pély és Tarnaszentmiklós határában halad el

Fotó: Kádár Péter

A mai egyveretű és egybefüggő, mezőgazdaságilag művelt alföldi tájon talán kevésbé tűnik indokoltnak, hogy egy több száz kilométeres, megszakítás nélküli „egybesánc” helyett rövidebb-hosszabb szakaszok, esetenként egymással párhuzamosan 5-10 km-re két-háromszoros sáncrendszerrészek váltják egymást. Ám, ha belegondolunk, hogy még kétszáz éve is,

a folyószabályozások előtt az Alföld hatalmas területei a Tisza és mellékfolyói árterületét képezték, míg máshol lápok, mocsarak terpeszkedtek: így már sokkal inkább érthető és indokolt lehet a másfél évezreddel korábbi vonalvezetés.

Hiszen igazán csak ott volt szükség védművekre, ahol a sztyeppvidék szabadon átlovagolható, áthatolható, és persze a rendszer kiépítését még az akkori gazdasági-politikai viszonyok is befolyásolták.

Az Alföld peremén – A Csörsz-árokrendszer a könnyen átszelhető sík vidék szegélyén húzódik. A folyók, mocsarak és lápok ugyan természetes védvonalat is alkothatnának, de az építtetők biztosra mentek. A sáncároksorozat különösen erős, jól kiépített azokon a részeken, ahol egyébként semmilyen akadály nem nehezítette a behatolók dolgát

Fotó: Kádár Péter

Rómaiak és szarmaták

Pulszky Ferenc Régészeti emlékek az Alföldön című munkájában így ír az árokrendszerről: „A nép az oly nagy munkákat, melyek emberi erőt meghaladni látszanak, mindenütt vagy a rómaiaknak, vagy mesés óriásoknak, vagy az ördögnek szokta tulajdonítani s ezekhez fűzi mondáit.” Az alföldi árokrendszer kiépítése a késő római korhoz, a szarmatákhoz kötődik, akik a Kr. u. 1. században a római Pannónia provincia kiépülésének idejében érkeztek az Alföldre. Majdnem négyszáz évig éltek Pannóniától keletre és a római Dáciától nyugatra, s fontos választószerep hárult rájuk: a Római Birodalom és a keletről egyre nagyobb nyomást jelentő barbár törzsek területei közé ékelődtek. A védműrendszer alapvetően az ő szállásterületüket szegélyezi, mégpedig úgy, hogy nyugati irányban, a rómaiak felé nem futnak árkok-sáncok, csak „kifelé”, az északi és keleti germán törzsek irányába.

A római támogatás, irányítás, együttműködés világos. Egyes szakaszok mérnöki precizitása mindenképpen a rómaiak műszaki résztvételét igényelte.