Szárítókötélre aggatott múlt – Fener és Balat
Ez a két, bohém külsőbe bújtatott isztambuli negyed kifogyhatatlanul mesél látogatóinak. Kávézóival, a szivárvány minden színében pompázó házaival, kapuival, macskaköves utcáival, hétvégi pezsgő életével a legjobb helyszín, ha le akarunk térni a turistaútvonalakról. A színes külső mögött azonban még a maga pőreségében rezeg a múlt: az Aranyszarv-öböl déli partján egykor együtt élő, egymás mellett megférő zsidóké, görögöké, örményeké, muszlimoké...
Hétköznap teljes nyugalomban lehet sétálni az utcákon, hisz olyan antik ékszerdoboza ez a városnak, amelyet még alig fedeztek fel maguknak a turisták.
Hagyjuk, hogy a lábunk vigyen előre, látszólag céltalanul, a dombokon fel és le, és a házak között időről időre felvillan az Aranyszarv-öböl szikrázó kéksége.
Éppen ez itt a legizgalmasabb: eltévedni, és bepillantani az utcák felett kifeszített kötélen száradó ruhák mögé, be a sikátorokba, a zsákutcákba, ahonnan délutánonként most is féktelen gyerekzsivaj hangja szűrődik ki...
Az isztambuli Fatih városrész két negyedében, Balatban és Fenerben évszázadokon keresztül éltek görög, zsidó, örmény és muszlim közösségek békében egymás mellett. Bár a lakosság már lecserélődött, építészeti örökségük felbecsülhetetlen: több száz éves templomok, zsinagógák és dzsámik között sétálunk.
Isztambul történelmi negyedei 1985-ben az UNESCO Világörökség-listájára kerültek. A kétezres évek elején Balat és Fener egy részét is felújították, azóta egyre több hipszterkávézó, galéria, régiségbolt, kézművesműhely és icipici beülőshely nyílik a régi hagyományokkal rendelkező üzletek mellett. A városrész a művészek és művészlelkek felkapott helye lett, nagyon sok török tv-sorozatban láthatók az itt forgatott jelenetek. Balat és Fener egyedi hangulata tömegével vonzza a fotósokat.
A két-három emeletes, egymás mellett sorakozó házak és kapuik ma a szivárvány minden színében pompáznak, a kiugró ablakfülke pedig jellegzetes építészeti megoldás a felfelé törekvő, keskeny épületeken. A domboldalakra épült házsorok előtt sok helyütt lépcső fut, sőt, van olyan utcácska, amely csakis lépcsőből áll.
A látnivalók gyalogosan sincsenek távol egymástól, egy ráérős napon – néhány pihenővel tarkítva – kényelmesen felfedezhető mindkét negyed.
Fener – az ortodox múlt világa
Fenerben – mely egyébként világítótornyot jelent – többnyire görögök éltek, akik Konstantinápoly 1453-as elfoglalása után is, egészen a 20. század közepéig, a negyed többségi lakosságát alkották. Az egykori paloták és tavernák közül mára alig néhány maradt fenn, amelyek azért haloványan utalnak a kereskedelemmel foglalkozó népesség egykori gazdagságára. Az 1950-es éveket követően a kerület a fekete-tengeri régióból Isztambulba áramlók kedvelt lakóhelyévé vált – mára szinte teljesen a vidékről betelepült törökök lakják, ám még ma is Fenerben található a konstantinápolyi ortodox egyház központja.
A látképet a domb tetején álló görög-ortodox Fener Líceum (Fener Rum Lisesi) uralja. Az 1881-ben vörös téglából épült, hatalmas épület most is oktatási intézmény, és a mai napig a hajdani, helyi gazdagság szimbóluma.
Az iskolától nem messze áll a mongolok Szent Mária-temploma: ez az egyetlen, bizánci időkből fennmaradt templom, amelyet nem alakítottak át mecsetté Konstantinápoly 1453-as meghódítása után. Az erről szóló szultáni engedélyt ma is itt őrzik. Közel van a Blakhernai Szűz Mária-templom is, amelyet 1861-ben egy 5. századi templom helyén építettek. Az egykori, 1434-ben elpusztult épület a maga korában Konstantinápoly második legfontosabb templomának számított a Hagia Szophia után. Itt történt meg a keleti egyház számára fontos Istenszülő oltalmának csodája is.
Az ortodox zarándokok számára az egyik leglényegesebb helyszín a Szent György-katedrális, amely 1602-től a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus székhelye. Látnivaló még az Aranyszarv-öböl partján van: itt áll a bolgár ortodox Szent István-templom, a „Vastemplom”: elemeit Bécsben öntötték, majd a Dunán és a Fekete-tengeren hajóztatták idáig.
A magas kaptatók megmászása után érdemes betérni valamelyik, múltat idéző vagy épp bohém kávézóba, és inni egy hagyományos török teát vagy kávét. Sokak kedvence színesre festett lépcsőivel és sokszínű belsőjével az İncir Ağaçı Kahvesi, azaz Fügefa kávézó.
Balat – zsidók, örmények, muszlimok
Balatot, amely Fener közvetlen északi szomszédságában fekszik, hosszú évszázadokig zsidók és részben örmények lakták. Akkoriban 19 zsinagóga működött a térségben, mára csak kettő maradt belőlük. Napjainkban itt is – Fenerhez hasonlóan – a keleti országrészből beköltöző vidéki lakosság él.
A hajdan főként macedóniai, spanyol, portugál és rodoszi zsidók otthonát jelentő városrészt évszázadokkal ezelőtt „Zsidó Balatként” emlegették, ám napjainkra alig maradt leszármazott a nagy múltú közösségekből.
Máig itt áll azonban Isztambul legrégebbi zsinagógája, a 15. században épült, még ma is működő Ahrida.
A zsidók mellett élő örmény lakosság többnyire a Surp Hreşdagabed-templomuk környékén lakott. A 18. században újjáépítették, azóta keresztények és muszlimok fontos zarándokhelye az ott fakadó szent forrás miatt.
A zsinagóga és az örmény templom közelében magasodik a Szinán mesterhez, a „Nagy Építészhez” kötődő, 1562-ben emelt Ferruh Kethüda-mecset, de itt van az egy évszázaddal régebbi Tahta Minare-mecset, a város egyik legrégebbike is.
A balati utcákon bolyongva előbb-utóbb a negyed központjába, a çarşıba érünk. A macskaköveken lépdelve mintha megállt volna az idő: a zöldséges, a pék, a hentes éppen ugyanúgy és ugyanott árulja portékáját, mint azt az ősei is tették.
Szerencsés esetben a számtalan antikvárüzlet egyikében egy aukciót is kifoghatunk. A licit igazán zajos, a zsivaj szöges ellentétben áll a dombra felvezető, szűk utcácskák csendjével, ahol sokszor csak a házak felett kifeszített, patyolatfehér ruhák susogása hallatszik a szélben.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
