A hagyományőrző ünnepélyen a „jelmez” valódi medvebőr, az állat feje is a lehető legmegfélemlítőbbre kipreparálva (végül is ez a cél), de a hatalmas mancsok, karmok is sokat adnak az összhatáshoz. Ha ez még nem lenne elég, a vérvörös bojtokkal, csatokkal díszített „táncoló fenevadak” dob- és sípkísérettel haladnak.

A ködbe vesző eredetű, talán pogány, esetleg késő középkori hagyomány a halál és a feltámadás rituáléját jelképezi.

A preparált medvefejeken orrkarikák figyelhetők meg: ez arra utal, hogy életükben a – napjainkra már betiltott – medvetáncoltatás alanyai voltak az állatok. A „medvéző” cigányok a múlt század közepéig járták a falvakat, városokat: a láncra vert medvéknek zenére, ritmusra kellett mozogniuk, két lábra állva „táncolniuk” – a hiedelem szerint így űzték el a gonosz szellemeket.

A medvebőrös szelleműzés is e hagyományvilág téli eseménye.

Fotó: Kerekes István
Valeria - egy azon lányok közül, akik részt vesznek az évente megrendezett hagyományőrző „medvetánc”-ünnepélyen