Csak egy ugrás a belváros Az Európai Parlament a Parc Léopold felő

Fotó: Jávor Benedek

Futóbogarak igyekeznek az avarban, ezerlábúak tekeregnek, vitorlapók szövi finom hálóját. A szép, kora őszi napokat kihasználva mókusok gyűjtik téli tartalékul raktáraikba a gazdag bükkmakktermést, amiből a pelék is degeszre tömik magukat, hogy kellő zsírtartalékot halmozzanak fel a téli álomra. A 30-40 méteres, akár 150-200 éves bükkök között őzek dugják ki a fejüket, eliramodva egye-egy terepbiciklis, futó vagy kiránduló család zajára.

A Forêt de Soignes-ban vagyunk, Brüsszel „Normafájánál”. A város közvetlen tőszomszédságában közel 5000 hektár, döntően bükk alkotta erdőállomány szolgálja a belga főváros lakóinak rekreációs igényeit – fakitermelés itt évek óta legfeljebb ökológiai célú beavatkozások keretében zajlik.

Európa egyik legnagyobb városkörnyéki erdejének sorsa azonban koránt sincs biztonságban. Az intenzív turisztikai használat jelentette bolygatásnál sokkal súlyosabb veszélyként leselkedik a Forêt de Soignes bükköseire a klímaváltozás.

A közép-európai kapcsolat

Észak-Franciaország és a mai Belgium területét egykor hatalmas erdőségek borították, melyekről Julius Caesar is megemlékezik a Gall háború című munkájában. A középkor folyamán az erdők fokozatosan eltűntek, a helyüket virágzó városoknak (Gent, Brugge, Brüsszel, Ypres, Liège) és szántóterületeknek adva át, de még így is kiterjedt erdőrengetegek maradtak, amelyek a szénégetésen és a fakitermelésen túl vadászterületként is szolgáltak.