Tokaj-Hegyalján híresen jó szőlő terem. Nem csoda, hogy vincellérből is több van arrafelé!
Abaújszántó, a hajdani Aba nemzetség szállásterületén épült városka egykoron nem a Tokaj-hegyaljai borvidék északnyugati határszélét, sokkal inkább központi ékkövét alkotta: Kassáról, Lőcséről, Eperjesről és Bártfáról érkeztek ide szőlőművelők, no meg borisszák. Mégis, mi vetett véget a jókedvnek? Az I. világháború óta, úgy 100 esztendeje már főként a családi pincékre helyeződik a hangsúly...
Éppen így Palkóéké is. „Mi tíz év távlatából tudunk felmutatni dűlős borokat. Idáig azonban nem vezetett egyenes út a Kertészeti Egyetemről: külföldi tapasztalatok kellettek – többek között Franciaországból – ahhoz, hogy megerősödjek ebben. Mivel szüleim nem kapcsolódtak szőlőműveléshez, ezért saját, belső indíttatásból vagyok most itt.” Palkó Gabriella, abaújszántói vincellér először borkereskedelemmel foglalkozott, megismerte a fogyasztói szokásokat, a trendeket, igényeket. „Sauternes-ben, Bordeaux legnevesebb bortermő vidékén járva kaptam a megerősítést, hogy ha valaha szőlészkedni, borászkodni szeretnék, az csak Tokaj-Hegyalja lehet.
Amikor ideérkeztem, a nulláról kezdtem, de ma már nem tudnám elképzelni, hogy mással foglalkozzunk!”
Éves tevékenységkör
A „vincellér” szó a szüreti felelős vezetők elnevezéséből, a Win (Wein)-zähler, „szőlőszámláló” szavak összeolvadásából ered. Ám valójában sokkal szélesebb tevékenységi kört űztek:
már a középkorban is ők irányították az ültetvények művelését, felelősek voltak a karbantartásért, a földeken dolgozókért. Munkájukat szőlőrendtartások szabályozták.
A vincellér feladatai felölelik a teljes évet. Január–február a szőlőterület karbantartásának ideje, mert fagymentesség esetén olyankor lehet foglalkozni az utak, kőgátak, vízelnyelők rendbetételével. Még rügyezés előtt pótolni kell a karókat, helyre kell hozni a támrendszert is. Márciusra esik a nyitás, ami a télire beföldelt tőkék megtisztítását jelenti, majd utánra, rögvest hozzá kell látni a tőkék metszéséhez. Pótláshoz, telepítéshez szintén a fagyok elmúltával lehet előkészíteni a területet.
Az április a szőlőtőkék pótlási, telepítési ideje, de az első kapálásé is. Májusban a hajtásokon már felismerhetők a fürtkezdemények, ami azt jelenti, hogy itt az ideje a hajtásválogatásnak: a fürtöt nem nevelőket és a jövő évi tőkealakítást nem támogatókat el kell távolítani. Jöhet a kötözés is, vagyis a szőlővessző karóhoz rögzítése. Június és július a rendszeres ápolási munkálatok szakasza, így a talaj gyommentesítéséé is. Augusztusban szokás utoljára, ezúttal mélyebben kapálni és felkötni a lelógó fürtöket. Mielőtt októberben elkezdenék a szüretet, szeptemberben sort kell keríteni az előkészületekre: kádak, darálók, prések, edények mosására. Végül novemberben és decemberben a fagyzugos helyeken a szőlőtőkék takarásával, az esetleges új telepítéseknek szánt gödrök ásásával, a meglévők trágyázásával zárul az éves munka.
Vincellérsors
Maga a szőlőtermesztés kifejezetten összetett feladatsor, s ahhoz, hogy lássuk-értsük a folyamatokat, napi szinten kell időzni a szőlőben, főleg a tenyészidőszak elején, és ez folyamatos készültséget, védekezést is jelent a kórokozók ellen is – ebben segítséget jelentenek a természeteshez minél jobban közelítő szerek, ám a széles ívű tevékenységsor súlya persze Gabriellára hárul.
„Ami a nehézsége, az a szépsége is a szakmámnak. Optimális esetben, sokrétű feladatai által az ember arrafelé terelődik, ahol önmaga megtalálásával ki tud teljesedni.
Azzal együtt, hogy ez egyben összetett, kreatív és intuitív munka is. Ebből a szempontból egyáltalán nem gond, hogy nő vagyok.” Annál nagyobb elégtétel, hogy a Kassaváros dűlőből való boraik több mint fele Kassán, a dóm mellett fogy el...
Mára a vincellér elnevezés már kikopófélben van, de talán maga a foglalkozás is. Szerepüket nemcsak a szőlészek és borászok, de nagyobb birokok esetén a birtokigazgató, termelésvezető látja el. „Maga a szakma nem veszett ki” – ágál Gabriella, aki úgy látja, Dunát lehetne rekeszteni a borászképzéseken végzettekkel. Más kérdés, hogy ki tekint a borászatra szakmaként és ki hobbiként...
Bárhogyan is legyen, sohase feledjük: egykori vincelléreleink alapozták meg borkultúránkat, az ő kezük munkáját dicséri megannyi híres és nemes nedű. Szerepüket a családi pincékben dolgozó vincellérutódaik viszik tovább – az elkövetkezendő borkedvelő generációk örömére.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
