Fotó: SasinTipchai ©Shutterstock

Luangprabang kikötőjéből lassan indul el a komp a hatalmas Mekong folyón. Nem vagyunk sokan – biciklisek, motorosok és gyalogosok –, a túloldalon nincs jelentősebb település.

A hajót irányító férfi családjával együtt a kompon él. Egyetlen „szobájukba” mindenki belát, de ez nem zavarja őket, régóta erre vannak berendezkedve.

Még a csirkéknek is jut hely a komp végében. A lakórészt csupán egy drótkerítés választja el az utasoktól, erre reklámot is lehet függeszteni, most éppen az anyatejet népszerűsíti egy plakát.

A folyó túloldalán már földút meg a dzsungel vár, benne egy falu, melynek lakói ahhoz a törzshöz tartoznak, akik talán a legkevésbé kedveltek Laoszban.

Házak és magtárak – A monszunesők ezen a vidéken is komoly áradásokat okoznak. A cölöpökön álló, bambuszfalú kunyhókat, magtárakat nem öntheti el a hegyoldalról lezúduló víz, a talaj felett lévő épületekhez pedig a kártevők is nehezebben jutnak fel

Fotó: Barta Géza

A babagyárban

Laoszban a hmong közösségeket lenézően csak „babagyárnak” nevezik. Szegénység, munkanélküliség, sokgyerekes családok – nagyjából ennyi fér bele abba a sztereotip képbe. A többségi társadalmat alkotó laók „bezzeg-dolgosak”, és kevesebb gyereket is vállalnak. Az efféle nézőpontoktól hazánk sem mentes, és jól tudjuk, milyen végletekig képes leegyszerűsíteni a létező problémákat e gondolkodás… A faluba érve kíváncsi gyermeksereg vesz körül. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen békés falu lakossága veszélyt jelenthetne a laosziakra.

Kísérőnk rokonaihoz érkezünk, akik kedvesen hívnak a bambuszkunyhóba. A sötét, füstös házban egy térbe került a konyha a nappalival, a hálószobától gondosan elkerítve, oda be sem mehetünk. Beteg is van a családban, ezért van itt a letakart fejű sámánnő, aki a rögtönzött házi oltár előtt ülve űzi el a házat megszálló rossz szellemeket. Az oltár a falra helyezett rizspapírból és a sámán szent tárgyaiból áll.

A padnak szimbolikus jelentősége van: ez a sámán „lova”, mely segíti őt az utazásban.

A mennyezetről kukorica lóg, az egyik rokon ópiumpipát szívogat. Felül minden fekete a koromtól, kémény nincs, főzéskor a füst a réseken át hagyja el a helyiséget.

Sámánnő munka közben – A hmong sámánoknak központi szerep jut a közösség életében. Nemcsak gyógyítanak, de a mezőgazdasági ciklusokhoz köthető rítusokat is irányítják, és a születésnél vagy temetéskor is alapvető a részvételük

Fotó: Barta Géza

Ópiumpipa – A házak és a mindennapi eszközök többségének is bambusz az alapanyaga. Az ópiumpipához csak a jól megtermett, vastag növények alkalmasak

Fotó: Barta Géza