Sokáig az sem volt tisztázott, hogy a fonalszerű zárványokat milyen ásványok szálai alkotják. Végül műszeres analitikai vizsgálatok kiderítették, hogy a halloysit nevű agyagásvány finom csövecskéinek kusza elrendezése adja a kristályvégek zavaros, sárga zárványait, melyek az ásvány növekedése közben váltak ki és fogódtak be abból az oldatból, melyből maga a kvarc is „született”.

A kvarcról már írtunk korábbi számunkban, így most a halloysitot vesszük górcső alá.

Al2(Si2O5)(OH)4 összegképletű, rendkívül puha, körömmel karcolható alumínium-szilikát. A kaolinittel rokon agyagásvány legtöbbször átlátszatlan, fehéres-földes tömegben jelenik meg, monoklin rendszerű kristályai mikroszkopikus méretűek. Általában bazaltos és alkálimagmás kőzetek átalakulásának terméke, de megjelenhet savanyú magmás kőzetek földpátjainak bomlásából is. Ritkán pegmatitokban és bauxitokban, valamint tengeri eredetű üledékes kőzetekben is előfordulhat.

Nevét 1826-ban megtalálójáról, egy belga geológusról, Jean-Baptiste Julien d’Omalius d’Halloyról kapta. A kaolinhoz hasonlóan a kerámia- és cementipar használja, bár mennyisége nem túl jelentős.

A világon számos lelőhelye ismert, hazánkban a Budai-hegység több pontjáról, a Vértesben a gánti bauxitból és a Tokaji-hegységből írták le.