Isztambulban tényleg szinte minden sarkon lézeng egy kiskocsiról árusító kofa, és akár kutyafuttában is be lehet kapni néhány kalóriadús, ízletes falatot. De legyen szó Törökország bármely régiójáról, megéri bátornak lenni, és a látnivalók között végigkóstolni a streetfood-kínálatot is...
Nekem a kumpir, ez a minden földi jóval megtöltött, az angolok jacket potatójához hasonló, héjában sült krumplis étel volt az első, amelyet a csatangolásaim közben utcai árustól vettem. Utólag visszagondolva, okosan kezdtem, igazi fehér öves választás volt.
A mélyvíz az lett volna, ha a bizarrul hangzó, ám annál ízletesebb, sült báránybélből készített kokoreçet kóstolom először.
A legtöbb ételhez pedig ayran dukál – na ez az, amit évekig nem tudtam összehozni semmiféle streetfooddal. Sózott, natúr joghurtital a döner mellé? Pedig igen!
Az utcai árusok évszázadok óta járják az isztambuli utcákat. Az amerikai író, Francis Marion Crawford sűrűn járt Isztambulban, azaz Konstantinápolyban, és az Istanbul 1890 című könyvében megjelentetett beszámolói szerint akkoriban minden forgalmas helyen lehetett látni őket.
Kosaraikkal fel-alá járkáltak a tömegben: volt ott kenyér, pide, sajtok, joghurt, roston sütött báránykebab fapálcákon, nagy kondérban melegen tartott pilav, töltött cukkini és más töltött zöldségek, édességek, sörbet.
Az írót lenyűgözte a tisztaság és a kínált fogások szemet gyönyörködtető látványa.
Simit - A hagyományos török simitet szezámmagba forgatjákFotó: Lakatos Kriszta
Simit
Ez az a pékáru, amely minden eldugott kistelepülésen kapható (a kenyér mellett). Klasszikus kép, amint az utasok simittel etetik az isztambuli gőzhajókat, a vapurt követő sirályokat, vagy amint a simitárus a fején egyensúlyozza a tálcát, amelyen precízen felpakolva csücsülnek a ropogós héjú simitek. „Simiiiit” – hasít a hangja a levegőbe –, friss, ropogós és meleg.
A pékségekben az élesztős tésztát megsodorják, majd gyűrűt formáznak belőle,
és most jön a titok: sütés előtt pekmezbe, azaz mustmézbe mártják – ettől kapja aranyló színét, és ettől lesz ropogós.
Az sem mindegy, hogy forrón lobogó vagy hideg mustmézet használnak-e, és több technikája létezik a gyűrűbe csavarásnak is. A simitnek múltja és történelme van: sok más országban készítik valamelyik változatát, és 2019-ben az Oxford English Dictionary szótárban is szócikket kapott.
A hagyományos török simitet szezámmagba forgatják, de a látványpékségekben ma már kapható a napraforgómagos változata, vagy akár szendvicsként megtöltve, melegszendvicsként megsütve is kínálják. Fehérsajttal, olívabogyóval és török teával szervírozva klasszikus reggeli, de ki ne csábulna el időnként, hogy az utcai árus kiskocsijáról egy-egy kockasajtot (Karpert) is vegyen mellé? Pont úgy, ahogy mi macisajtot ennénk hozzá.
Halas szendvics (Balık ekmek)
Ahol tenger van, szinte biztos, hogy lehet halas szendvicset is kapni. A leghangulatosabb, ha a vízen ringatózó hajóról vesszük, de a halpiacok környékén is garantáltan friss ételhez lehet jutni. A fehér kenyérből készített szendvicsbe filézett, sült makrélát tesznek, és ízlés szerint jól megpúpozzák rukkolával, paradicsomkarikákkal és hagymával. Akkor az igazi, ha néhány csepp citromlével bolondítjuk meg.
Lahmacun
Török pizzaként is szokás emlegetni, de számos helyi ezt kikéri magának. A lahmacun (ejtsd: lahmadzsun) kerekre húzott, vékony tésztájára fokhagymával, petrezselyemzölddel, paradicsommal, csípős paprikával fűszerezett, darált húst szórnak, és kemencében sütik ropogósra. A rácsöpögtetett citromlé itt is csodát művel, és ha fogyasztás előtt friss petrezselyemzölddel megszórva csavarjuk fel, még ízletesebb lesz az eredmény.
Tovább is van! Még több török étek és sztori a nyomtatott magazinban!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek