Mielőtt a „kistestvéreket” megnéznénk, érdemes azért lecövekelni a „híres”, Krisztus születése előtt kb. két évtizeddel épített Pont-du-Gard-nál. Egyrészt, mert lenyűgözőek a méretei: a magassága megegyezik a New York-i Szabadság-szoboréval, a tetején pedig egymás mögé állítva három utasszállító repülőgép férne el… Másrészt, ha meglátogatjuk, érdemes megnézni a közelében kialakított múzeumot is, ahol megismerhetjük a készítését és annak nehézségeit is. És gondoljunk bele: a Pont-du-Gard egy kb. 50 km hosszú rendszer egyik (leglátványosabb) eleme!

Dupla ellátórendszer Az egymás mellé épített két barbegáli vízvezeték. A fiatalabb a malomkerekekre, az idősebb a városi csorgókutakba vezette a vizet

Kép: Grynaeus András

A vízvezetéknek végig egyenletesen lejtenie kellett, át kellett haladnia a Gard folyó völgyén, és meg kellett kerülnie egy hegyvonulatot, hogy a mai Uzès környékéről Nîmes-be, az ókori Nemaususba vezesse az ivóvizet! De a kiállításon megismerhetjük a pusztulását is – főként a vezetékrendszerben lerakódott vízkőben rejlő információk segítségével.

A rejtett kistestvérek közé tartozik a barbegáli malom vízvezetéke. Ez Avignon és Aux-en-Provance között található, és valójában egy igen érdekes együttes: egy dupla aquaeductus. Két, időben és más-más anyagfelhasználással épített rendszer vezette a vizet egymással párhuzamosan, lényegében egymáshoz építetten. Az egyik a legalább 10 ezer lakosú Arelate-ba (a mai Arles elődje) ivóvíznek, a később, Kr. u. 120–130 között épült másik viszont egy 16 vízikerékkel üzemelő malomrendszer hajtására. Ez a nagyüzem naponta 25 tonna lisztet tudott előállítani, ami kb. 27 ezer ember ellátására volt elegendő!

Romjaiban is impozáns A barbegáli vízvezetékrendszer egyik felszínre bukkanó ága, kb. 5 km-re a látványos szakasztól

Kép: Grynaeus András

Felépítését és működését a közelmúltban sikerült megfejteni – és ismét a vízkő volt az információhordozó. Az egykori szerkezet faelemeiről lehullott vízkőréteg töredékeit hívták segítségül, de a feladat nehézségéről képet alkothatunk, ha elképzeljük egy óriási térbeli puzzle kirakását. Ráadásul negatív formákkal, hisz a faszerkezet, amire anno lerakódott a vízkő, már régen elpusztult!

A malomban – mai fogalmakat használva – felülcsapós rendszerű malomkerekeket és fenyődeszkákkal bélelt vízvezetőket használtak. A vízkődarabok vizsgálatából kiderült az is, hogy rendszeresen javították/karbantartották a létesítményt, és hogy az év egy részében nem használták. Ezt azzal magyarázzák, hogy valószínűleg nem a lakosság ellátására, hanem a hajók legénysége számára dolgoztak. Így, amikor ősszel-télen szünetelt a hajóforgalom, természetesen termelésre sem volt szükség.

A régi, jó megoldás nyomdokain A Roquefavour határában lévő 19. századi változat ma is szállítja a vizet

Kép: Grynaeus András

Marseille-től szűk 30 km-re, Roquefavour határában is érdemes aquaeductus-nézőbe indulnunk. Mérete és szépsége összemérhető a Pont-du-Gard-éval, de mivel az alatta haladó folyócska jelentéktelen, így kevésbé híres… Illetve van még egy „hendikepje”: nem is annyira öreg. Ugyanis Marseille térségének vízellátási gondjait próbálták enyhíteni a megépítésével, mely hat évet vett igénybe, és 1847-re készült el, ezzel megvalósítva egy, az 1500-as évek közepén felmerült ötletet. Viszont ez a rendszer ma is szállítja a vizet!