A második tételt egyre nehezebb teljesíteni. A világ legeldugottabb, egzotikus szegleteiben is ott rejtőzködik a „hasonló” és a „megszokott”. Az ember alkotta világ, a kultúrák egyre inkább összeérnek. A McDonald’s ugyanazzal a plakáttal, legfeljebb más betűkészlettel hirdeti legújabb menüjét Dzsaipurban és Kairóban. A kissrácok ugyanazt a Mohamed Szaláh-mezt hordják, és ugyanazzal a konzollal a kezükben játsszák a Marvel’s Avengerst – még az is lehet, hogy egymással, ismeretlenül. Az élet, a mindennapok nagyon hasonlóan folynak, s ami megmaradt a hagyományos tevékenységekből, szokásokból, annak nagy része turistalátványossággá vált. Gondolhatnánk, hogy a „különöset” egyre messzebb kell keresnünk – de mi csak a szomszédba kopogtattunk be, a Tisza és Románia máramarosi vidékére...

Radu, a pásztor - Ha elfogy a hegyen a térerő, marad a hangerő. A fémtrombitát megszólaltatni férfias mutatvány, de ha egyszer sikerül, jó messzire hallatszik. A hegyen praktikus távközlési eszköz

Fotó: Szabó Zoltán

Se székely himnusz, se Csaba királyfi a csillagösvényen

A Romániára is jócskán kiterjedő Máramaros neve ismerősen cseng, mégsem ide özönlenek (egyelőre) az Erdély-érzésre vágyó turistacsoportok. A látvány miatt ide is jöhetnének: a térség nagy részét erdővel borított hegyek ölelik, amelyek hágói sokáig telente járhatatlanok voltak. A viszonylagos elzártság mindig lelassítja a világhoz való igazodás folyamatát, és segíti megőrizni az egyedi vonásokat: a Tisza és mellékfolyói mentén húzódó völgyekben itt is a hagyományos kézművesség, földművelés és állattenyésztés évszázados rutinját űzik a falusiak. A jellegzetes szénaboglyák és szénatárolók, a pásztorszállások, a karcsú tornyú, régi (vagy régies) fatemplomok, a komótosan haladó, szénával, krumplival vagy farönkökkel alaposan megrakott lovas szekerek igazolják mindezt.

Ám azt a fajta kötődést közös történelmünkhöz, amit Erdélyben keres sok látogató, itt csak áttételesen lehet érezni.

A terület egykori központja, Máramarossziget az 1910-es népszámláláskor magyar ajkú (82%) városnak számított. Ma pont ez az arány jellemző, de a román identitású lakosság javára.

Avasújfalu módos házai - Új román falukép. Úton Máramaros felé egyre több helyen váltják fel a hagyományos házakat a többszintes épületek. Némelyik francia kastélyok mintájára épült státuszszimbólum. Érdekesség, hogy a család sokszor a nagy ház mögötti, szerény épületben lakik

Fotó: Szabó Zoltán

Az egykori magyar túlsúlyról és vallási-etnikai összetételről mára szinte csak a város központjában álló római katolikus és református templomok feliratai tanúskodnak. Ennek a bús, magyar sorson való nosztalgiázáshoz kevesebb eséllyel lehet errefelé lelkes partnerre lelni.

Míg Románia Európa egyik legígéretesebb úti céljává vált, szép csendben felzárkózott az ismertségben Erdély mellé a tengerpart, a Duna-delta érintetlennek tűnő világa, fiatalos és lendületes fővárosa és a Drakula-legenda – addig mi megmaradtunk a keresésben a közös identitás vonalán.

Úti célunk Breb, az ezerfős zsákfalu, ahol magyarul egyetlen ember beszél, de ő sem őslakos: Kolozsvárról származik, a felesége pedig az Egyesült Államokban született. Némi magyarországi és franciaországi kitérővel telepedtek le ebben a különös faluban, ahol a kozmopolita gyüttmentek és a keményfejű máramarosiak közösen építenek egy különös világot.

Családi körben - A hagyományos, gazdálkodó falusi életet nem lehet elképzelni családi összefogás nélkül: a rokoni kapcsolatok egyben az összefogás és a haladás feltételei is. A szemünk előtt rakott boglyát pontos koreográfia szerint magasítja a család. Akkor sem megy tönkre a széna, ha eső éri

Fotó: Szabó Zoltán