Szerintem nincs olyan, aki ne szeretné a Budapest100-at. Ugyanis mindenki szeret a díszletek mögé nézni... Bekukucskálni a házak, főleg öreg házak rejtett zugaiba, lakókkal tereferélni, izgalmas történeteket hallgatni, hogy mit és hogyan éltek át a házukkal együtt az ott lakók, miközben egy tálca sütit majszolunk, vagy a ház lakóiból verbuválódott alkalmi együttes koncertjét hallgatjuk. A szomszédság mindig, mindenhol ünnep, csak ezt az elmúlt évtizedekben valahogy nagyon elfelejtettük. Nemcsak itt, a lakótelepen, amely az elidegenedés szimbóluma is lehetne, de a gangos házakban sem szól már a poroló és a bőrt sem rúgják már a gyerekek. De pont ezért működik nagyon a Budapest100, amely kísérletet tesz a szomszédságok ünnepére, és már régóta nemcsak a százéves épületek ünnepéről szól.

Spike Dilo, rapper

Fotó: Somorjai Balázs

Valóban minden ház érdekes, ahogy a Budapest100 mottója is fogalmaz? Még egy panelház is? Kétségeim leginkább abból táplálkoznak, hogy én a Gyakorló utcai lakótelepen nőttem fel, s bár feltérképezhető helyi mondavilág, izgalmas építéstörténet ott is van, a metró közelsége miatt a lakosság mindig is gyorsan cserélődött, nagy az albérlők aránya, és pár, az előkerteket lelkesen kezelő idősebb lakoson túl úgy érzem, nem lenne kit bevonni egy helyi, a Budapest100 módszertanán alapuló fesztiválba. De miért lenne más Őrmező? Miért lenne ott jobb a közösség? Pedig a

Budapest100 három fő pillére (reflektálás az épített környezetre a lakosokkal közösen, önkéntesekkel megtámogatva) közül ez, a közösségi erő megmozgatása a legnehezebb feladat...

Jani, szobafestő-mázoló

Fotó: Somorjai Balázs

Őrmező valóban más!

A titok nyitja mindenképpen valamiféle még megfogható, helyi identitásban keresendő. Ez pedig Őrmezőn létezik – állítja a minket kísérő idős úr, aki több évtizede él itt. Merthogy a vasút és az autópálya „fogságában” Őrmező úgy működött, mint egy falu. És valóban:

Őrmezőn a köznyelv megkülönböztet „alvéget” és „felvéget”, s bár nem hiszem, hogy valami különös szervezettség lenne az oka, de az utcán látványosan sokan köszönnek egymásnak – még akkor is, ha az elmúlt években a metró megépültével egyértelmű változások tapasztalhatók.

A lakótelephez kapcsolódó történetekből nincs hiány. Nemcsak Kormos István, Zelk Zoltán és Kálnoky László költők éltek és alkottak itt, de volt – és van – itt más híresség is, akik mind-mind megszólíthatók egy helytörténeti séta keretében, vagy egy régi fotókat bemutató utcai fotókiállításon. És ha már történetmesélés, ott van a híres keserűvíztelep Őrmező szélén, amely igazi városi felfedezést ígér. De a helyi legendáriumban is vannak fehér foltok: nem ismert például, hogy miről kapták nevüket az utcák (a Cirmos utca a legenda szerint a tervező macskájáról...). Őrmezőn látványos a zöldfelületek magas aránya, és működik itt egy nagyon aktív közösségi kert is, sőt, az Önkormányzat „1111 kerületi faültetés”-programja és annak a lakosságot érzékenyítő megvalósítása (történetmesélés) szintén érdekes színfolt.

István, nyugdíjas

Fotó: Somorjai Balázs