Bázelben, a világ „zöldtető-fővárosában” már 30 éve is komoly összeggel támogatta az önkormányzat a lakosság zöldtető-építését. Hollandiában a zöldítés jegyében nemzeti mozgalom indult pár éve a magánkertek burkolatainak felbontása érdekében. A pesti belvárosban pedig a Városliget területéhez mérhető nagyságú zöldfelületet lehetne kialakítani a tűzfalakon. Miért nincs, illetve hogyan lehetne jóval több, biológiailag is sokszínű zöldfelület sűrűn beépített (bel)városainkban?
Az 1970-es évek olajválsága indította el az energetikai szabályozás kérdéskörét az építészetben, s ekkor kezdtek el az építészek tudatosan növényeket használni az épületek környezetében.
„Hazánkban a zöldtetők építésének gondolata már az 1990-es években megjelent, de ez csak mára épült be a köztudatba. Hazai szabályozásuk mégis gyerekcipőben jár. A zöldhomlokzatok pedig jóval lassabban terjednek még ma is – köszönhetően részben egy sor tévhitnek” – vetíti fel az általános képet Pataky Rita építészmérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Széchenyi-díjas mestertanára.
Mára a városfejlesztés egyik kulcskérdése lett a zöldinfrastruktúra használata. A sűrűn beépített városokban azonban nem könnyű újabb zöldfelületeket létrehozni, ezért alapvető kérdés (volna) a zöldtetők és zöldfalak használata.
A még jobban változó városi klíma
A nagy hőtehetetlenségű városi környezet, az ipar és a közlekedés hőterhelése, valamint a sűrű beépítettség miatt a nagyvárosok központjaiban általánosságban 3-5 °C-kal magasabb a levegő hőmérséklete a természetes környezetben mért értékekhez képest. A különbség a zöldfelületekben nemzetközi összehasonlításban is nagyon szegény budapesti belvárosban akár 8-12 °C is lehet, ráadásul a hőtöbblet a város felett is megjelenik, akár több száz méteres magasságig.
A városi hőszigetek befolyásolják a légáramlatokat és a csapadékot is, a levegő nem tud kicserélődni. A koncentrált légszennyezés következtében ún. szmogkupola is kialakulhat a városok felett, amelyet Budapesten is megfigyelhetünk.
Nem csekély probléma ez: a levegőszennyezés Európában 2016-ban 412 ezer korai elhalálozásért felelt az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint.
A hőhullámok közvetlen veszélyt is jelentenek a nagyvárosokban: a francia közegészségügyi hivatal kutatása 30-35 ezer ember halálát hozza összefüggésbe a forró időjárással 2014 és 2022 között. Ráadásul az egyes hatások egymást erősítik. A forró levegő gyors felfelé áramlása erős zivatarképződéssel járhat, amely a sűrűn beépített városi szövetben ismét csak jelentős problémát okozhat. Nem csoda tehát, hogy a 2000-es évek elejétől integrált zöldfelület-fejlesztési programok indultak el Európa nagyvárosaiban.
Új szint a városi zöldinfrastruktúrában: a zöldtető
Zöldinfrastruktúrának a természetes, illetve félig természetes, biológiailag aktív (növényzettel és vízzel borított) felületek hálózatos rendszerének összességét nevezzük.
A malmői Eco-city Augustenborg átalakítása 20 éve kezdődött. Ez a viszonylag kicsi, 1800 lakásos, a II. világháborút követően épült városrész leginkább egy négyemeletes panelházakból álló hazai lakónegyedre emlékeztet. Azzal a különbséggel, hogy itt ma 6 km felszíni, nyílt csatorna vezeti el a csapadékot a hat természetes, gyökérzónás tisztítóval rendelkező esővízgyűjtő tóba, ahová még a mosókonyhák (Svédországban a társasházakban sok helyütt nincs mindenkinek külön mosógépe, hanem a közös mosókonyhát használja) szürkevize is kivezetésre kerül, mert a lakosok az önkormányzattól kapott környezetbarát tablettát használják. A park vizet tart meg komoly esőzések alkalmával, felújították a városi fák ültetőgödreit, az önkormányzati szolgáltató cég telephelyén pedig 9500 m2-en lehet megvásárolni az egyes gyártók kísérleti zöldtető-megoldásait. „A skandináv népek által évszázadokkal ezelőtt is használt zöldtetők energiatakarékossági és ökológiai hatásait nem lehet eléggé hangsúlyozni” – mondja Helen Johansson, a svéd Green Roof Institute vezetője.
Merthogy a szárazságtűrő lágyszárú növényekből álló zöldtető nem drága, cserébe a csapadékvíz akár 70-80%-át is képes megfogni, évtizedekkel meghosszabbíthatja a tető élettartalmát, és jól szigetel. A megtartott víz jelentős része elpárolog, amely jelentősen hűti a mikroklímát, de az épület szerkezetét is, arról nem is beszélve, hogy csökkenti a nem özönvizekre tervezett csatornahálózat terheltségét. Magyarországi vizsgálatok is kimutatták, hogy „amíg egy folyami kaviccsal borított tetőn az éves hőingadozás elérte a 100 °C-ot, addig egy 10 cm vastagságú zöldtetőn ez 34-36 °C-ra mérséklődött” – áll a témában megkerülhetetlen Zöldhomlokzatok című kiadványban.
A Zöldtető- és Zöldfal Építők Országos Szövetsége (ZÉOSZ) szerint ma már hazánkban is több millió négyzetméter zöldtető található, a helyzet mégsem jó. Sokkal több ugyanis az intenzív, azaz többszintű növényzetű, cserjéket és fákat is tartalmazó tetőkert, mint például Nyugat-Európában. Ez elsőre akár még jól is hangzana, de az épületminősítő rendszerekben ezek rosszabb ponttal szerepelnek, elsősorban a hatalmas kiépítési és fenntartási költség miatt. Az extenzív zöldtető sokkal olcsóbb, és ha nem is teljesen önfenntartó, de lényegesen kevesebb ápolási igénye van.
Külföldön nagyon sok helyütt támogatják az extenzív zöldtetők építését, nálunk ez még inkább csak a városfejlesztési tervekben szerepel. Jó példa ugyanakkor, hogy Budapest 12. kerületének önkormányzata elsőként tette kötelezővé e zöldtetők létesítését a 40 m2-nél nagyobb, új építésű lapos tetőkön, illetve azok felújításakor.
A hazai zöldtetők „állatorvosi lova” egyébként az Örs vezér terén található IKEA áruház, ahol annak 2001-es bővítése során jelentős zöldfelületeket szüntettek meg, ezért az áruház vállalta, hogy épít egy intenzív zöldtetőt. Csakhogy az épületet nem erre tervezték, így le kellett bontani a teljes víz- és hőszigetelési rendszert. Ezt követően a szakemberek svájci mintára ún. biodiverz, azaz zömében őshonos növényekből álló, magas biológiai teljesítményű és hosszan virágzó társulást adó rendszert telepítettek az egyébként zárt, nem látogatható, de a környező lakótelepi házakból jól látható tetőre.
Aztán megtörtént a csoda: a nem öntözhető tetőn a telepítést követő második évben már 160 növényfajt számoltak meg, ráadásul új, sőt védett fajok is megjelentek időközben.
Az élen járó városokban ma már több ezer négyzetméternyi „vadvirágos rétet” telepítenek, sokszor közintézmények tetején.
„Öt centiméter vastag ültetőközeggel már lehet extenzív tetőt létrehozni, de ezeket azért néha locsolni szükséges. Bár a növények tűrőképessége óriási, gondoljunk csak egy sziklagyepre, de azért szemléletformálásra is szükség van, hogy elfogadjuk: egy extenzív zöldtető nem feltétlenül a legszebb arcát mutatja a nyár közepén” – jelzi Rita a dolog komplexitását.
A függőleges kert
A francia Patrick Blanc első függőleges kertjének 1998-as megépítése, illetve a híres milánói Bosco Verticale függőleges erdeje áttörést hozott a szintén nem új, de azóta sok helyütt újragondolt zöldfalak használatában is. Ezek lehetnek az épületektől függetlenül kialakított, növényekkel burkolt, jellemzően függőleges jellegű kertépítészeti megoldások vagy zöldhomlokzatok.
Kúszónövényeket még az 1930-as években is széleskörűen használtak az épületeken Magyarországon, de a megfelelő alkalmazásuk esetén tapasztalt, egyértelmű előnyeik ellenére is számos tévhit nehezíti elterjedésüket.
Ezek alapvetően abból erednek, hogy a II. világháborút követően a támszerkezetet nem igénylő kúszónövények (vadszőlő, borostyán) elsősorban azokon az épületeken voltak láthatók, amelyek felújítása évtizedekig elmaradt, így a befuttatott házak képe összeforrt a műszakilag leromlott állapottal, a rendszerváltást követő felújításuk során pedig gyakran eltávolították az egész növényt. Gyakori vélekedés, hogy a kúszónövények károsítják a homlokzatot. Ez egyébként egyes fajok esetében igaz, de főleg akkor, ha a homlokzat már a befuttatás előtt hibás volt, a legtöbb esetben a növényzet éppenhogy védi azt.
A zöldfalak hasonló előnyöket nyújtanak, mint a zöldtetők, de nagy különbség, hogy párologtatásuk révén azok a homlokzattal párhuzamosan fejtik ki hatásukat, nem az épület felett, ez pedig – a klímaberendezésekkel ellentétben – egyaránt segíti a közterek hűtését és a belső terek szellőztetését. Amellett, hogy oxigént termelnek, a zöldfalak visszaverik az épületet érő sugárzás jelentős részét, nyáron védelmet jelentenek a hőséggel szemben, télen fűtési megtakarítást eredményeznek, továbbá védenek a csapadék és az UV-sugárzás öregítő hatásától is. Legnagyobb előnyük mégis az, hogy a sűrűn beépített városrészekben is alkalmazhatók. Nem véletlen, hogy Budapest belvárosában is egyre több lakóház vesz részt a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzatok udvarzöldítési pályázatain.
Bécs talán leghíresebb zöldhomlokzata, az önkormányzat hulladékkezelési ügyekkel foglalkozó irodáját beborító, mintegy 17 ezer lágyszárú növényből álló 850 m2-nyi felület nyári hűtőhatása egyenlő 80 klímaberendezés 8 órás üzemidejével, míg télen 50%-kal csökkenti a hőveszteséget.
A hazai szabályozásban sajnos még fogalom szintjén sem jelenik meg a zöldhomlokzat, egyes önkormányzatok azonban ezt a kérdéskört is szabályozzák már. A kúszónövények alkalmazása így a tévhitek miatt ugyan továbbra is lassan halad, ugyanakkor egyre több helyütt látni ún. függőleges gyökérzónás rendszereket, amelyek beruházási igénye egyébként jóval nagyobb, hiszen állandó tápanyag- és vízellátást igényelnek. Mindenesetre Patrick Blanc, a zöldfalak mestere Párizsban tűzfalakat is beborít alkotásaival, amelynek hatalmas potenciálja van Budapesten is, de fontos kérdés, hogy az kinek készül, hiszen a látványt pont nem az adott ház fogja élvezni…
A város, ahol mégis rengeteg hely van
Egy városban a legtöbb zöldfelület jellemzően magántulajdonban van, már csak ezért is kiemelt szempont a szemléletformálás. Ez nehéz terep, hiszen fokozottan jelentkeznek a kulturális berögzöttségek: mit is tartunk szépnek, és mekkora szerepe van ebben a természethez való, meglehetősen sérült kapcsolódásunknak?
Hollandiában néhány éve kapott szárnyat a „telegwippen”, azaz a járólapbillentés mozgalma, amelynek keretében eltávolítják a beton és műkő járólapokat a kertekből és a közterületekről. Az egy főre jutó 5,71 m2-nyi zöldtetővel (2019) világrekordernek számító Bázel energiahatékonysági szempontok szerint kezdte támogatni a lakosság zöldtető-építését a 90-es évek közepén. Ennek eredményeként azok annyira elterjedtek, hogy meg is szüntették a pályázati támogatást.
Sok európai város követi a svájci példát. Hamburg az első nagyobb német város, amely stratégiát alkotott a zöldtetők támogatására (a költségek 60%-át állja az állam), Berlinben pedig 100%-ban támogatja a város azt, aki zöldfalat, zöldtetőt és esőkertet egyben telepít.
„Hazánkban régóta próbáljuk elérni, hogy a tetőfelület nagyságának függvényében legyen kötelező az extenzív zöldtető használata, vagy szintén külföldi példák alapján fizessen kevesebb csatornadíjat az, aki zöldtetővel fogja meg a vizet. Ugyanakkor Nyugat-Európában is kihívás a nyomon követés, hiszen ezeket a szerkezeteket életben kell tartani, csak akkor van hatásuk. A szabályozás szükségességét a megváltozott természeti körülmények egyre inkább megkövetelik: Budapest belvárosában ma már előírás záportározó létesítése új ingatlanok esetében – ezt például részben vagy egészben ki lehetne váltani zöldtetővel.”
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
