A Hold és a Nap Földről látszó átmérője közel azonos, pedig teljesen eltérő méretű égitestekről van szó. Kevesen tudják, hogy a bolygók is hasonló játékot űznek velünk. Előfordul, hogy a Földhöz legközelebb eső bolygó, a minket a keringése során akár 50 millió km-re is megközelítő Vénusz látszó mérete éppen megegyezik a több mint 12-szer messzebb keringő, óriási Jupiterével. A valamivel kisebb másik szomszédunk, a Mars látszó átmérője pedig a szintén jóval nagyobb és sokkal távolabb eső Szaturnuszéval lehet azonos. Sőt, a Szaturnusz tud még egy trükköt!

Földközelben a Naprendszer 142 ezer km átmérőjű gázóriása, a Jupiter 630 millió km-re van tőlünk. A sorban következő 6. bolygó, a Szaturnusz átmérője csak kicsivel kisebb a Jupiterénél, de további 640 millió km-rel távolabb, tehát szinte pontosan kétszer messzebb kering. Értelemszerűen jóval kisebbnek és halványabbnak látjuk ugyanakkora távcsőben a Szaturnusz korongját, mint a lenyűgöző felhősávokkal, Nagy Vörös Folttal ékesített Jupiterét. Nem is lenne a Szaturnusz érdekes bolygó laikus érdeklődők számára, ha nem tudna valami olyat, amit egyetlen más naprendszerbéli égitest sem.

A Szaturnusz híres gyűrűrendszere gigantikus, 280 ezer kilométeres átmérőjével két Jupitert is körbeérne, távcsőbe tekintve pedig éppen látszólagos fedésbe hozható lenne a Naprendszer legnagyobb bolygójának korongjával. Hiába van a Jupiter kétszer közelebb hozzánk, a Szaturnusz és gyűrűje pont ugyanolyan látványos innen nézve. Mintha valaki tudatosan berendezett volna a Naprendszerben egy kistávcsöves élményparkot a Földről az eget fürkészők számára!

A furcsa azonosságok egy része törvényszerű, és a Naprendszer felépítéséből, működéséből adódik, nincs rajta csodálkoznivaló. A Szaturnusz gyűrűje azonban kakukktojás, valószínűleg merő véletlen, hogy élvezhetjük látványát, az egyik legmegdöbbentőbb élményt, amit egy csillagászati távcső adhat.

A gyűrű a jelenlegi kutatások és szimulációk szerint nem egyidős a 4,5 milliárd éves bolygóval, hanem csillagászati időskálán mérve igen fiatalnak számít. Jeges Szaturnusz-hold vagy holdak szétesésével születhetett nagyságrendileg 100 millió évvel ezelőtt, amikor a dinoszauruszok uralták a Földet. Az ütközéskor vagy a Szaturnusz körüli pályáról való letéréskor az óriásbolygó árapályereje darabokra téphette és szétteríthette a kísérők anyagát – főként a jeget – és időszakosan gyűrűkbe rendezte azt. A jelenlegi gyűrűrendszer egy kisebb, körülbelül 300 km átmérőjű hold tömegének felel meg.

A gyűrűben a porszemcséktől a 10 m átmérőjű jégsziklákig mindenféle méretű törmelék kering, rendkívül rendezett pályákon. Az irdatlan mérete ellenére a gyűrűrendszer átlagos vastagsága hihetetlenül kicsi, 15 milliószor vékonyabb az átmérőjénél. Vagyis csupán 20 m! És ha az éléről pillantunk rá, gyakorlatilag láthatatlan – mint egy elképesztően vékony penge. Egy ilyen hosszúság–vastagság arányhoz egy emberi hajszálnak 1 km hosszúnak kellene lennie!

Mivel a Szaturnusz a Földénél is nagyobb, 26 fokos tengelyferdeséggel rendelkezik, ezért előfordulhat, hogy a Földről nagy szögben látunk rá a gyűrűkre, de az is, hogy éppen éléről pillantjuk, pontosabban nem pillantjuk meg azt. A gázóriás minden 29 éves keringése során kétszer fordul elő az úgynevezett gyűrűátfordulás jelensége, amikor a bolygó ékszere látványos ellipszisből egy vékony fénylő vonallá vékonyodik, majd teljesen eltűnik a szemünk elől egy rövid időszakra. Legközelebb 2025 novemberében.