Ha e rendkívüli minőségű asztrofotóra tekintünk, egy olyan gazdag régiót látunk, hogy a karácsonyfa alakzatot is alig lehet megtalálni benne, de tudnunk kell, hogy van, amit még ez a felvétel sem tud megmutatni, pedig ott van, és nagyon is fényes!

Itt jön képbe az a nagyszerű csillagász, aki a csillagászat történetében a legjelentősebb távcsöves felfedezéseket tette, méghozzá fényképezőgép nélkül. Friedrich William Herschel, a német születésű angol csillagász a 18. század végén több mint 2500 galaxist, csillagködöt és halmazt fedezett fel! Rájött, hogy a Naprendszer elmozdul a csillagok között, észrevette, hogy a Tejútrendszer egy lapos korong, aminek nem vagyunk a közepén, és kiszámolta a Nap felszíni hőmérsékletét is. Nem mellesleg 1781-ben felfedezte az Uránuszt, az első új bolygót az antikvitás óta, amivel örökre beírta magát a csillagászat történetébe. Ez már így is elképesztő teljesítmény, de Herschelnek volt még egy felfedezése, egy minden eddiginél nagyobb horderejű! Még az Uránusznál is.

William Herschel a Napot szerette volna megfigyelni, de a nagyobb távcsövei rendre túlmelegedtek. Azon gondolkozott, milyen színű szűrőt használjon, hogy a legtöbb hőt kizárja. Egy homorú tükörrel napfényt gyűjtött, egy prizmára irányítva felbontotta azt színkomponensekre, és hőmérővel mérni kezdte, hogy melyik színű fény mennyire melegít. A kéktől a vörös fényig egyre melegebbet mutattak a hőmérők, így hát Herschel gyanút fogott, és megnézte, vajon mit mutat a hőmérő a vörös alatt, ahol a szem már nem lát semmit. Megdöbbenésére az a hőmérő mutatta a legmelegebbet. Herschel rájött, hogy a látható fényen túl is van sugárzás, amely a szemünk számára észrevehetetlen, de mégis energiát közvetít, méghozzá éppen a vörös alatt, latinul „infra”-vörös. Herschel jelentős lépést tett az elektromágneses sugárzás megértése felé.

Azt azonban akkor még nem gondolta, hogy a 20., sőt 21. századi földi és űrtávcsövek esetében e tudás mekkora forradalmat okoz majd.

A Kúp-köd szívében lakik egy masszív, fényes csillag, az NGC 2264 IRS 1, amely körül további hat kisebb bébinapocska rejtőzik. A Napnál 3500-szor fényesebb, B típusú, 0 korú, de a csillagnak ezen a felvételen semmi nyoma sincsen. Mintha a Karácsonyfa-halmaz közepéből hiányoznának a díszek. A fiatal, aktív csillagkeletkezési zóna mélyen a ködösség belsejébe van bezárva, ahonnan nem távozik látható fény. A csillagkeletkezés e rejtett módjáról csupán infravörös távcsövek segítségével tudtunk tudomást szerezni – mint ahogyan még számtalan jelenségről a kozmoszban. Nagyon távoli galaxisok, exobolygók, összetett kozmikus felhők és nem utolsósorban keletkező csillagok és naprendszerek lesznek láthatóak infravörösben úgy, hogy azelőtt nem is tudtunk a létezésükről.