A városi erdészet az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásait kívánja minél nagyobb mértékben érvényesíteni a városokban, ahol erre – a klímaváltozás miatt – egyre nagyobb szükség van. Nehéz sorsú városi fák, klímaszigetek, hűsítő iskolaudvarok és városi erdő minden mennyiségben – Budapesten, Szegeden és Párizsban (meg bárhol máshol).
Cecil Konijnendijk, a városi erdészet egyik ismert szakértője 2021-ben, a pandémia közepén alkotta meg mára világhírűvé vált 3 + 30 + 300 (ököl)szabályát: legyen legalább 3 nagyobb fa minden ház közvetlen közelében, minden lakónegyedben minimum 30% legyen a lombkorona-borítottság, továbbá minden egyes lakástól maximum 300 m távolságra legyen egy magas minőségű közpark.
Mind a járvány hatására felértékelődő közterületek, mind az éghajlatváltozás katasztrofális hatásai miatt városok százait tervezik újra a városi erdészet eme egyszerű elvének megfelelően. Konijnendijk szerint a lombkorona-borítottság növelése mellett a belvárosi zsebparkok kialakítása, közösségi kertek létrehozása és az iskolaudvarok zöldítése a legfontosabb feladat.
Amikor a fától nem látod a várost
A városi erdészetet az urbanizáció, illetve az a felismerés hívta életre, miszerint a városok esetében a fás vegetáció az egyik leghatékonyabb eszköz az éghajlatváltozás negatív hatásainak mérséklésében, valamint a városlakók életminőségének megőrzésében és javításában. A folyamat egyik korai elindítója éppen a magyar főváros tágabb térségében működő Pilisi Parkerdő volt, hiszen azt „1969-ben azzal a céllal alapították, hogy megfelelő természetes környezetet és rekreációs lehetőséget biztosítson a főváros számára. Ezt az akkoriban újszerű gondolatot követendő modellként mutatták be 1972-ben az Erdészeti Világkongresszuson, s ettől nem függetlenül fogalmazta meg a világkongresszus az erdők hármas (gazdasági, védelmi, szociális) rendeltetését, amely azóta a fenntartható erdőgazdálkodás alapját jelenti” – mondja Reinitz Gábor, a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatója.
Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) napjainkban már 5 fő kategóriába sorolja a városi erdőt: 1.) a városkörnyéki erdő, amelyben fontos a gazdasági funkció, de már megjelenik a rekreáció is; 2.) a város határában álló erdő, amelyben már dominálnak a rekreációs és egyéb funkciók a gazdaságival szemben; 3.) az egy hektárnál nagyobb; illetve 4.) kisebb parkok és magánkertek; 5.) a fasorok és az egyes fák.
A Pilisi Parkerdő pár évvel ezelőtt városierdő-fejlesztési programba kezdett: mivel nem a gazdasági funkció az elsődleges, a városi erdők kezelése széles körű együttműködésen alapul.
Az erdész nemcsak az építésszel dolgozik együtt, hanem a kertésszel, a tájépítésszel, a várostervezőkkel, egészségügyi, közlekedési, városfejlesztési, természetvédelmi és turisztikai szakemberekkel is.
Akárcsak a hagyományos, a városi erdészet is faállományokban és életközösségben gondolkodik, amelybe szükség esetén kertészeti módszereket is beépít. Városonként eltérő, hogy milyen arányban dolgozik a városi zöld-infrastruktúra egészével egy adott erdészet, illetve a kertészeti vállalat. Budapesten a főváros területének 11%-át kitevő erdőterület 60%-át kezeli a Pilisi Parkerdő.
Mivel a városi erdők elsődleges szerepe a pihenés-felüdülés lehetőségének biztosítása, a klímaváltozás hatásainak csökkentése és a biodiverzitás növelése, ezért a városi erdészet rengeteget merít az ökológiai szempontokat előtérbe helyező, folyamatos erdőborítást biztosító örökerdő-gazdálkodás elveiből. „Ezt Budapesten a számok is alátámasztják: a Pilisi Parkerdő esetében folyamatos az átállás a vágásos üzemmódról, a kezelésünkben lévő fővárosi erdők 75%-át már folyamatos erdőborítást biztosító módszerekkel gondozzuk”– mondja Rittling István, a Pilisi Parkerdő Zrt. Budapesti Erdészetének vezetője.
Ez már csak azért is fontos, mert a változatos korú és fajú fákból álló „örökerdő” maga is ellenállóbb a negatív hatásokkal szemben. Abból pedig egyre több van: a fővárosi faállomány például óriási kihívás előtt áll, hiszen léteznek olyan éghajlati modellek, amelyek szerint bizonytalan a zárt erdők fenntartása a főváros pesti oldalán.
Klímaszigetek
„Az ország erdőterületének közel fele magántulajdonban van, s egyre több az olyan városi tulajdonos, aki tudatosan használná a fás területeket klímavédelmi célokra, hiszen védelmi (zaj, por, fény, szél, klíma) és rekreációs értékükre egyre nagyobb az igény” – ezt már Lomniczi Gergely, a magánerdőkben természetközeli erdőkezelésre szakosodott Pannon Örökerdő Kft. ügyvezetője mondja.
Tapasztalatuk szerint sok településen első lépésként ismeretátadásra van szükség, hogy ne problémaként tekintsenek a környékbeli erdőkre. Itt jön képbe az a szakemberek által megtervezett ún. klímasziget, amelynek segítségével kisebb léptékű életközösségeket is be lehet vinni az ipari vagy városi környezetbe.
A Miyawaki-módszert sokan ismerik: a szorosan egymás mellé ültetett, vegyes fajösszetételű minierdőkben a fák a fény felé történő természetes versengés miatt gyorsabban nőnek. „Nem egyedekben, hanem életközösségben gondolkodunk, ezért a klímaszigetnek kevesebb az ápolási igénye, jobban védi a várost, és nagyrészt önfenntartó. Nem egy intenzíven kezelt park, mégis a közösségi funkció – ahogy a városban mindig – fontos szerepet kap. Szenzorok mérik a klímasziget állapotát, az így kapott információk felhasználása pedig lehetőséget teremt a lakosság bevonására vagy a környezeti nevelésre.”
Az elmúlt nyarak hosszú hőhullámai és aszályai Európa-szerte nagy lendületet adtak a klímaszigetek telepítésének, jellemzően iparterületeken, illetve üzletközpontok nagy parkolóiban jöttek létre az első ilyen fás területek. A városi erdészet egyik európai fellegvárában, az Egyesült Királyságban már 294 Tiny Forest létesült.
Szemétből nőtt oázis
Klímaszigetet éppen oda nehéz telepíteni, ahol a legnagyobb szükség volna rá: a sűrűn beépített belvárosokba, hiszen ott még egy fát is nehéz elültetni a föld alatt terjengő közműhálózat miatt.
Budapest belső kerületeiben az egy főre jutó zöldfelület aránya (kb. 1 m²) messze van a 3 + 30 + 300 ideális szabályától és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásától (min. 9 m²/fő, illetve ideálisan 50 m²/fő). De az európai (18,2 m²) és fővárosi (14,4 m²) átlagtól is, nem beszélve a főváros külső, zöld kerületeinek értékéről (170 m²).
Az Auróra Klímakert, a Bérkocsis és az Auróra utca sarkán a téglakerítés mögött zöldellő mini-dzsungel 6 év alatt jött létre a korábban itt található sivár parkoló helyén. Mégpedig a régóta Magyarországon élő, fordítóként és angoltanárként dolgozó Mark Richards komposztmesteri keze alatt. Az önkéntesek először feltörték a murvát, majd a rossz minőségű földet összekeverték komposzttal – zöldhulladékgyűjtő zsákok tartalmával. A következő tavaszon már facsemeték születtek, aztán ágyásokat, növényszigeteket alakítottak ki, amelyekbe növénymagok kerültek, a talaj folyamatosan képződött, és az idehordott komposzt révén ugrásszerűen javult. A klímakert az ötödik év végére nem igényelt már locsolást sem. Ma 180 fa áll a mindössze 100 m²-es kertben – érezhetően hűtve a helyi mikroklímát.
Iskolaudvar mint menedék
Csoda történt Szeged legnagyobb létszámú általános iskolájában, az Arany János Általános Iskola lakótelepi környezetben lévő udvarán is. Itt is építési törmelékkel szennyezett, szerkezetében erősen leromlott, rossz vízgazdálkodású, alacsony humusztartalmú volt a talaj, s ennek megfelelően a fajszegény faállomány sem volt jó állapotban.
A lelkes tanári és szülői közösség több szakaszban lehelt életet az udvari ökoszisztémába. Tanulók közreműködésével elindult a kerti hulladékra (fűnyesedék, lehulló avar) támaszkodó komposztálás, és a vásárolt/kapott komposzttal történő talajjavítás.
Többszintű növényegyüttest alakítottak ki, és a napos részen beporzóbarát kert létesült. A kezdeti szerény fajszám a négyszeresére emelkedett, a diákok pedig részt vesznek a madárvédelemben, és csapadékvizet is gyűjtenek.
Az iskolaudvarok átalakításában Párizs jár az élen Európában. A városban a hőhullámok sok áldozatot szednek – nem függetlenül a város sűrű beépítettségétől (6 m²/fő). A kísérlet 2020-ban 10 iskolával kezdődött, mára 164 változott át zöld oázissá, amelyek közül több is nyitva áll a hétvégéken, illetve hőhullámok idején a környékbeli lakosok, különös tekintettel az idősek számára. A zöldítés mellett a csapadékvíz megtartása, a biológiai sokféleség erősítése és a természetes játszóeszközök alkalmazása is igen fontos szempont.
A városi fák kutyanehéz dolga
A városi fák – eurómilliókban is mérhető – hasznot hajtanak. Oxigéntermelésük és szén-dioxid-elnyelésük mellett megfogják a városi szennyeződés jelentős részét, árnyékolásukkal és párologtatásukkal átlagosan 3-5 °C-kal hűtik egy nagyváros levegőjét, lombozatuk pedig visszatartja a csapadék egy részét, ezzel mérsékelve az egyre hevesebbé váló zivatarok által okozott kárt. És persze a fák alatt és mellett jó sétálni, futni, vagy csak úgy létezni.
Mindennek ellenére nagyon is mostohán bánunk a városi fákkal: eleve kevesebb csapadékot tudnak hasznosítani, és jóval szárazabb mikroklímában élnek, mint erdei társaik, cserébe erősen tömörödött, levegőben szegény talajban kell gyökeret ereszteniük, és rengeteg szennyezéssel kell megbirkózniuk. Nem csoda, hogy koros fáinkat is kikezdik a soha nem látott hőhullámok. Ezért egy magára adó város ma minden erejével azon dolgozik, hogy a zöldinfrastruktúra az egyéb infrastruktúrával egyenlő jogokat élvezzen, és a faültetések mellett védje koros fáit is. Ráadásul új zöldfelületeket létrehozni drága mutatvány, miközben a szélsőségek felé mozgó hazai klímában kétséges, hogy az új telepítések hosszú távon megmaradnak-e.
Városi erdőkre és városi erdészekre nagy szükség van. Meg arra is, hogy minél több itt élő vegye át e szemléletet. A zsebparkok például azért is fontosak a belvárosokban, hogy új szemmel nézzünk a városi zöldre. Ebben segíthet egy fakataszter is, amelyből még azt is megtudhatjuk, mennyit ér egy koros városi fa forintban kifejezve. Akár milliókat is, s ha sokan követik a városi erdészet alapelveit, jobban meg lehetne ismerni és védeni a magán- és intézményi kertekben álló rengeteg idős fát is, amelyeknek – még – nincs saját városi erdésze.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
