A történet prológusához kanyarodjunk vissza egy évet az időben, egészen pontosan 2024. június 7-ig. A balatonfüredi I. Hazai Űrkongresszuson lehetőségem nyílt a magyar űrhajósokkal való személyes találkozásra. A rendezvény helyszínéről közös kirándulást tettünk a Tagore sétányra, ahol megtekintettük a Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov által 1980-ban, a közös űrrepülésük után két hónappal ültetett fát, amelyet a város azóta is példásan gondoz.

2025. június 28-án 2 óra 55 perckor halványan fénylő pont jelent meg Veszprém égboltján délnyugati irányban, 10 fokkal a horizont felett. A szívem a torkomban dobogott: a Nemzetközi Űrállomás, honfitársunkkal a fedélzetén! A völgyhíd mellett kiszemelt fotózási helyszínen, pontosan a kiszámolt helyen és időben fénylett fel a távoli űrjármű, amely a hajnali város felett közel a zenitig, 80 fok magasságba emelkedett, majd szolid ívként a veszprémi vár klasszikus látképe mögött bukott alá. Egy sorozatfelvétel segítségével sikerült mindezt megörökítenem: 22 egymást követő képen látszott a Nemzetközi Űrállomás, amely – a nyersanyag összesítése után – látványos ívet rajzolt az égre.

Fotó: Ladányi Tamás