A tojó barnás rejtőszínű, tollazata nem olyan élénk, mint a hím madaraké, a fiatalok a tojó tollazatához hasonlóak

Tavasszal áprilisban és májusban, nyár végén pedig augusztusban és szeptemberben lehet megfigyelni. A lombkorona külső részein szeret ülni, száraz ágakat, csonkokat figyelve patakparti ligeterdőkben, fűz-nyár ligetekben augusztusban szinte biztosan megtalálhatjuk. Repülő rovarokat zsákmányol, de fiókáit költés közben leginkább hernyókkal eteti.

A rovarevő énekesekhez képest kicsit szélesebb a csőrük alakja, nagyobb felületen tudnak a levegőben lévő rovarokra rákapni.

Bükk-tölgy elegyes állományokban fészkel, főleg faüregekben, de kihelyezett odúkban is megtelepszik, és 4-8 tojást rak. A tojó és hím egyedek jellegzetes bélyegeik alapján jól elkülöníthetők. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában tölti.

Külsejét tekintve hasonló a gyakori örvös légykapóhoz, sőt megfigyeltek már hibrid költéseket is. A hímek megkülönböztetése nem nehéz: az örvös légykapónak fehér nyakszalagja van a nyak hátoldalán, a kormos légykapónak nincs.

Védelme érdekében fontos a megfelelő odúk kihelyezése, élőhelyeinek megőrzése, az öreg erdőállományok védelme, az öreg fák megkímélése, amelyekben hazai szaporulata is növelhető. A vegyszermentes közeg pedig zsákmány-állatainak sokféleségét és mennyiségét is biztosíthatja.