A keskenyebb folyószakaszokon gyakran építenek fa gyalogátkelőhelyeket – A nagyobb terhek alatt ezek könnyen beszakadnak. Komolyabb veszélyt az időszakos áradások pusztító hatása okoz, ám e hidak viszonylag könnyen újjáépíthetők

Fotó: Péczely Lajos

A Pamír Tadzsikisztán területére eső nagy átlagmagasságú felföldje az Eurázsiai-hegységrendszer legmagasabb bástyája. Peremein „őrtoronyként” sorakoznak az egekbe törő hegycsúcsok. Az északi szegélyen húzódik a tadzsik–kirgiz határ, ezen túl a kelet–nyugati irányú Alaj-völgyben végződik a Pamír. Délen a hatalmas bástyából egy kisebb rész átnyúlik az afganisztáni Wakhan-folyosóra, ennek keleti végén viszont rövid felföldi szakasza Pakisztánhoz tartozik. A Pamír leglátványosabb és legmagasabb csúcsait azonban még keletebbre, Belső-Ázsia peremén, Kínában találjuk.

Fotó: Péczely Lajos

A tadzsik–kirgiz határ felé tartó főút – Persze, ne tükörsima aszfaltot várjunk a magashegyi környezetben: a villámáradások, a szél szállította hordalék, az útfelfagyások és csuszamlások bármikor útakadályokat hozhatnak létre. A kínai határ mentén haladó szakaszt szögesdrót kíséri, a határsáv több tíz km széles...

Fotó: Péczely Lajos

Hosszú az út a Hagyma-hegységtől a Pamírig

Időszámításunk előtt 127-ben a kínai császári testőrség tisztje, Csang Csien hazatérőben volt a több mint tíz éven át tartó felfedező-felderítő utazásából. Ennek során többször is hun fogságba esett, de végül kiszabadult, útja pedig a mai Közép-Ázsia térségéből az Alaj-völgyön át vezetett. E közép-ázsiai vidék ismeretlen volt a világ előtt, ő vetette papírra az első, írásban is megmaradt megfigyeléseket. A Pamírnak akkoriban még nem volt neve, Csang Csien nevezte el kínaiul Sunglingnek, azaz Hagyma-hegységnek.

Utazásai és megfigyelései jelentős gazdasági következményekkel jártak a későbbi kelet–nyugati irányú kereskedelmi útvonalak kialakulásakor, neki is köszönhető a Selyemút Pamírt érintő irányának létrejötte.

Maga a Selyemút elnevezés friss fogalom, az ókori Róma és Kína közti selyemkereskedelemre utalva, Ferdinand von Richthofen német geográfustól 1877-ből származik. A Pamír név pedig sokkal idősebb, feltételezhetően az első évezred derekán született. A perzsa eredet szerint a napisten, Mithrász lábára utal, a török eredet szerint pedig hegyi legelő a jelentése. Sőt, hegyi legelők, mert a Pamír szót a legtöbb nyelv többes számban használja. A „pamírok” így a magashegyi legelők elnevezései – ugyanúgy, ahogy a Tien-sanban is külön nevük van a jó legelőt biztosító felföldeknek, csak ott szürtöknek hívják azokat.

Horog, a pamíri „főváros”, a Pjandzsba torkolló Gunt folyó mentén jött létre – A városias jelleget nélkülöző településnek a folyón át két közúti és négy gyalogos átkelője van

Fotó: Péczely Lajos

Hódítás és névadás

A Pamír feltárása és modern kori megismerése akkor kezdődött el, amikor a 19. század második felében Oroszország megjelent a térségben. A Buharai Emírség 1868-ban került orosz fennhatóság alá, ami azt jelentette, hogy az általuk uralt Pamír-térség (az afgán és a kínai területek kivételével) is orosz kézre került.

A szovjet időszakban vette kezdetét a szocialista típusú névadás és névváltoztatás. A Pamír legmagasabb csúcsainak névadója lett például Lenin, Marx, Engels, Majakovszkij, előkerülnek magas rangú szovjet tisztek nevei, valamint ezen a téren is használatba kerül a forradalom és a győzelem fogalma.

A hat- és hétezres csúcsok (utóbbiakból öt magasodott a Szovjetunióban, közülük három a Pamírban) névadása nem bizonyult örökkévalónak. A politikai szereplőkről kapott nevek könnyen változtak, még a szovjet időkben is. Például a szovjet Pamír és egyben a Szovjetunió legmagasabb, 7495 m-es csúcsát 1932-ben Sztálinról nevezték el, majd 1962-ben Kommunizmus-csúcs lett a neve. A Szovjetunió megszűnését követően aztán a függetlenné váló Tadzsikisztán 1998-ban Iszmáil Számáni emírről, 9-10. századi jeles történelmi hősükről nevezte el.

A fogalommá vált „Pamír-ház” a pamíri lakosok büszkesége, de a Karakoramban is jellemző archaikus építészeti stílus. Ablak nélküli, vastag oldalfalait agyagba ágyazott kövekből építik. Belső terét egy, tetőablakban kissé csúcsosodó fagerendázat zárja le. Ebben az egyetlen térben zajlik a család életének minden napja, a születéstől a halál eljöveteléig

Fotó: Péczely Lajos

Fékevesztett természet

A hatalmas bástya nem rezzenéstelen nyugalomban töltötte évmillióit. Már a helyzete is különleges, hiszen élénken mozgó kőzetlemezek (pl. Indiai-, Iráni-kőzetlemez) találkozásánál, ezek csomópontjában magasodik. A szerkezeti mozgások korunkban is zajlanak, ezek leghatározottabb jelei a földrengések. A rengések maguk is aktívan alakítják a hegyvilágot, hiszen óriási hegyomlások, csuszamlások okozói. A Pamír északnyugati pereménél 1949-ben a keskeny és meredek falú Szurhob-völgyet érte pusztító földrengés. A leszakadó völgyfalak betemettek egy ősi tadzsik várost és több kisebb települést – szinte valamennyi lakóval együtt. Előfordul, hogy a lezúduló omladékok völgyzáró gátakat hoznak létre, amelyek mögött tó keletkezik. A vízszint emelkedése fokozza a gát átszakadásának a veszélyét, és ha ez bekövetkezik, a lezúduló víz katasztrofális pusztítást okozhat a völgyekben.

1911. február 18-án a Pamír központi térségében egy 6000 m magasságból alázúduló gigantikus hegyomlás 2 km³ sziklatörmelékkel árasztotta el a nyugat felé igyekvő Murgab folyó völgyét.

A majdnem 800 m magas, természetes völgyzáró gát mögött jókora tó született. A gáthoz közeli, megsemmisülésre ítélt Szarez nevű települést a lakók még idejében el tudták hagyni. A tó mélysége 1913 októberére 280 m-re, hosszúsága pedig 28 km-re növekedett. 1934-ben már 500 m mély és 60 km hosszú volt. Ez lett máig érvényes nagysága, azóta a vízfelszín gyakorlatilag nem változott. Az elpusztult településről az óriási vízmedence a Szarez-tó nevet kapta.