A Krokodil Dundee több jelenetét is a Top End legnagyobb nemzeti parkjában, az Arnhem-plató szélén fekvő, fél Dunántúl méretű Kakadu Nemzeti Parkban vették föl. Persze nem kint a vadonban, hanem a nemzeti park egyik autóparkolója melletti domb tetején!
Bár errefelé is sok kakadu madár él (hisz az Indonéz-szigetvilág és Ausztrália őshonos madarai), a nemzeti park nevének eredete mégsem hozzájuk kötődik. Valójában az Arnhem-föld őslakosai által beszélt gaagudju nyelv furcsa áthallása a kakadu. Hiába is kezdjük el magyarázni a helyieknek, hogy hát a kakadu madár, azok nem értik. A kakadu-t a magyar a németből vette át, aminek neve angolul a cockatoo.
A Kakadu Nemzeti Park két természetföldrajzi táj határán fekszik. A homokkő- és gránit alkotta Arnhem-plató 140 millió évvel korábban, tengeri borítás idején kialakult abráziós partja látványos sziklaperemként vízesésekkel és szurdokokkal szabdalva szakad le az Aligátor-folyó negyedidőszaki mocsaras, billabongokkal (lefűzött holtágakkal), jelentős madár- és krokodilpopulációt magába foglaló vizes élőhelyekkel tarkított síkjára.
A Top End legnagyobb vízesései, mint a Jim Jim vagy a Twin Falls a száraz évszakban teljesen elapadnak, míg a Wet idején dübörgő zuhataggá válnak. És ha már homokkő, akkor urán! A nemzeti parkban működik az 1950-es évek elején Jabiru mellett feltárt telepeket az 1980-as évek óta művelő, sok környezetvédelmi problémát okozó Ranger urániumbánya, amely a legnagyobb Ausztráliában. A Top End-en persze többfelé voltak egykor urán- (Rum Jungle) illetve aranybányák (Pine Creek) is.
Az ősidők óta lakott nemzeti parkban található számos sziklarajz jelenti a turisztikai attrakciók másik csoportját, melyek közül a legismertebb az Ubirr nevű hely. A nemzeti park keleti szomszédsága már az Aboriginal Land Trust részét képező, az ausztrál őslakosok által lakott Oenpelli közössége. Az őslakosok mindennapjait és mítoszvilágát (az un. dreaming, dreamtime) megörökítő rajzok a környék kedvelt halfaját, a barramundit illetve a krokodilokat is gyakran ábrázolják. A barramundi nem csak az őslakosok, de az ausztrál sporthorgászok által is igen kedvelt ízletes húsú hal. A főként a férfiakat vonzó horgászturizmus igen elterjedt errefelé: a motorcsónakkal könnyen bejárhatók a távolabbi helyek széles tölcsértorkolatai, mangróvéi, árapály creek-jei.
Krokodil-ebéd
A félelmetes, 4-5 méteresre is megnövő bordás krokodilt itt csak sósvízi krokodilnak, nemes egyszerűséggel csak saltie-nak becézgetik. Főként a folyótorkolatok és mangróvemocsarak lakója, de sokszor messze kimerészkedik a nyílt tengerre is. E méretes hüllő mellett a másik faj az ausztrál, vagy Johnston-krokodil, amit itt a freshie. Ez az édesvizekben élő, apróbb termetű faj jóval félénkebb – ez csak sétáltatott házi kedvenceket eszik.
Jelentős részüket már Darwin környéki aquakultúrákban nevelik, elsősorban a bőréért illetve részben a (csirkére emlékeztető) húsáért. A Darwintól délre fekvő Humpty Doo nem csak krokodilfarmjairól, de a környék mangó-ültetvényeiről is híres, amely már a déli félteke nyarának elején – Ausztráliában elsőként – beérik. Darwin környékén ha igazán helyi fogást akarunk, akkor a barramundi-steak mellett a krokodil-burgert sem szabad kihagyni!
Termeszek támadnak?
A Litchfield Nemzeti Park Darwin városához sokkal közelebb esik, ezért kedvelt hétvégi célpont, amit nem ajánlatos a hétvégén meglátogatni – a hatalmas tömeg miatt. A könnyen elérhető, kellemes langyos vizű, ráadásul krokodilmentes fürdőhelyek (water holes) találhatók itt. Karsztvidékről és karsztforrásokról lévén szó ráadásul ezek a száraz évszakban sem apadnak el!
A nemzeti park másik látványossága a milliónyi hatalmas termeszvár, amelyek közül a legérdekesebbek az un. mágneses termeszek. A fűevő termeszek e csoportjának a fejében aprócska „szenzor” érzékeli a mágneses pólusokat, így
lapos váraikat a mágneses erővonalakkal párhuzamosan építik, hogy délelőtt az egyik, délután a másik oldalt süsse meg a nap, ezáltal biztosítva az egyenletes hőmérsékletet odabent.
Ökológusok azt is kipróbálták, mi van, ha hatalmas elektromágnesekkel zavarják össze a kis élőlényeket, akik ennek hatására elkezdték lakhelyüket átépíteni az új erővonalak mentén.
A termeszek nem minden fajtája ilyen kedves lény errefelé: a keskeny nyomtávú észak-ausztrál vasút 1889-ben lerakott első talpfáit hamarosan vasból készült talpfákra kellett cserélni, mivel
a faevő termeszek egyszerűen felzabálták a vasútvonalat!
