Egyik kedvenc helyünknek már a neve is dédelgetni való: Pichilemu. Saját elnevezésük szerint „a szörf fővárosa”. Az agylottyasztó santiagói 37 fokból kellemes az érkezés a tengerparti konstans 22 fokba, ahol az ember humorérzékét ráadásul folyamatosan elfoglalja a part élete.

Fotó: Nagy Éva Johanna
„Churrrrrrrooooooos! Churros tan frescitoooooos!” - kántálja az öblös hangú mester

Ugye ti sem mernétek kihagyni ezt a churrost??? „Churrrrrrrooooooos! Churros tan frescitoooooos!” - kántálja az öblös hangú mester. Az olajos, hosszúkás fánk középen lyukas, ebbe töltik bele bőségesen a tömény édességű tejkaramellakrémet, a manjart vagy más néven dulce de lechét. Sőt, szívesen meghintenék még porcukorral is, ha kérnénk.

Fotó: Nagy Éva Johanna
Fürdés közben egy jó lámás fotót az albumba? Még aznap előhívják.
Ha jön a dagály, kollektív strandpléd-védelmi vonal kiépítésében vehetünk részt, a hullámok kicsapásakor tömeges hu-hu-hu-hu-huuuu-típusú felszisszenésekkel tarkítva.

A teljes erősítő szettel a hullámtérben gitározó énekest sajnos nem fényképeztük le, de az erősítőládába majdnem befolyt a tengervíz, miközben a bajnok hullámokon feszítő szörfösök elsuhantak a háta mögött.

Nem vagyunk szörfguruk, de az világossá vált, miért tartják a szörf fővárosának Pichilemut. A hullámok stabilak, magasak, és a parttal párhuzamosan futnak kilométereket. Gyakorlatilag, ha valaki jó pillanatban küzdi fel magát a deszka tetejére, 80 km/h-val suhanhat percekig. És ez a partszakasz még csak a közepes minőség.

Fotó: Nagy Éva Johanna
A chilei partvonal mellett futó hideg Humboldt (Peru) -tengeráramlat miatt itt kellemes a hőmérséklet, a szárazföld belsejéhez képest nyáron 10-15 fokkal kevesebb

A piros zászló azt jelzi, tilos a fürdés, mégis tele a víz. A légiós ruhába öltözött életmentők pedig csak ritkásan sípolnak. A chileieket eddig fegyelmezett, szabálykövető embereknek ismertük meg. Mi itt a megoldás? Megtudtuk, hogy a fürdés az itteni értelmezésben az úszás. Tehát ha nem ér le a láb, mert úszol, az a „bañar”, és az tilos.

Fotó: Nagy Balázs
Szabadságolás. Mások szerint is jó itt

Készenlétben – cunami vagy nem cunami?

Január 20-án, még északon, Vallenarban átéltünk egy 7-es erősségű földrengést – mintha egy erősen morajló ipari szitában rázkódnánk percekig. A földszintes városban és az atombiztos kutatóépületben nem esett kár, sőt, még tűzoltószirénát sem lehetett hallani a városban. 200 km-re tőlünk, a partokon kiadták a cunami-risztást is.

Csakhogy, Pichilemuban közel a parthoz kempingezve minden éjjel felriadtam, mikor az erős csendes-óceáni (inkább zajos-óceáni) hullámverés a laza homokos partnak ütközve finom rezgést adott át a 200 méterre lévő kemping talajának is. Rengés vagy nem rengés?

Fotó: Nagy Balázs
A nyílt óceánban elhelyezett tengerszint-mozgás és a rengésérzkelők kimeneti állomása. Ezek a műszerek hálózzák be a partokat. Legalábbis lakott területeken.

A 2010-es pichilemui földrengéskor – még a teljes chilei partot figyelő cunamiriasztó-rendszer kiépítése előtt – a kéregmozgáshoz kapcsolódva óriási cunami radírozta le a várost, a helyi barátaink borzongva mesélnek róla: ha a tenger erősen visszahúzódik, futás! Ha rengést érzel, futás! Azt is hozzátéve, hogy

a cunamiszirénákat nem lehet nem meghallani, take it easy, amigos.

Azért én nagyon éberen aludtam…

 

Hamarosan következik:

Segítség, elchileisedtünk! - Na, nem mindenben. Például nem előzünk konzekvensen jobbról az autópályán.