Jelenleg a görögországi Stavros falu mellett pár km-re vagyok, nem messze Thessalonikitől. Morajlik a tenger vadul. Most vagyok 1495 km-nél. A vártnál most gyorsabban haladok. Ez egy picit feszélyez is, mert nyugati ember lévén úgy érzem, hogy habzsolom az élményeket, és nem hagyom megérni azokat. Remélem ez majd később átfordul, és nem fogok kapkodni. Naponta olyan 50 és 80 km-t tekerek, ám ez függ attól is, hogy mennyi a látnivaló, illetve milyen a domborzat.
Van már kialakult napirended?
Szerintem egészen jól kialakult már az első sátrazós napon. Azóta csak finomítom. Egyszerűsítem. Szerencsére egész jól pakoltam a táskákba a dolgokat és ezért könnyű mindenhez hozzáférni. Volt benne tudatosság is.
Reggel miután átpörgettem a fejemben az előző napot, elkezdek a sátorban pakolászni. Amit lehet már csomagolok vissza. Kikészítem a főzős cuccokat, edénykészlet, gázfőző, étel, odateszem a 800 ml vizet forralásra, közben a bögrébe már be is teszem a teasfiltert és a mézet. Majd pakolom a hálózsákot, derékalj, ruhák. Kb ekkorra felforr a víz, egy része a teára másik az ételre megy. Míg hűl addig a sátramat bontom. Megreggelizem, az edényt egy szelet kenyérrel tisztára törlöm, elrakom a dolgokat, fogmosás tisztálkodás után pakolok fel a bringára. Ez már elég gyorsan megy.
A napi életben mely pontokon jöttek elő nehézségek?
Még szerencsésnek mondhatom magamat, nem volt igazi nehézség. Bár a hideg estéket nehezen viseltem, de jön a tél, szóval melegebb nem lesz. Thessalonikiben vettem még egy hálózsákot. Így a kettő együtt használva már profi.
Hogyan oldod meg az elégséges étkezést? Mennyi az energiaszükségleted?
Azt hiszem, jól étkezem. Jobban, mint otthon. Otthon reggelizni sosem tudtam... Amikor valami munkába belefogtam, volt, hogy estig nem is ettem semmit. Itt muszáj enni mert baj lesz, ha elmarad. Energia nem lesz a levegőből. Ráadásul kifejezetten finnyás típus vagyok, mindenhol megtalálom a hajszálat, a mócsingot, az üvegszilánkot, az úszó vagy éppen merülő rovarokat a levesben. Most is belefutottam egy-két rizikós kajába, amit otthon tutira félrepöcköltem volna.... Node itt más a helyzet. Ebből a kajából energia, azaz ATP lesz.... és letekert km-ek.
Felszereléseddel kapcsolatban vannak-e már tanulságok? Mit újítottál, mi volt felesleges?
Szerintem túl sok ruhát hoztam. Ilyen aláöltözet meg olyan aláöltözet. Feleslegesen... Egy párat, főleg a jobb kajakos ruhákat már a kezdetek kezdetén ott is hagytam Pesten. Zoknibol is kb. 5 pár, alsónadrág dettó... Eddig mindig tudtam mosni, és a bringán tekerés közben megszáradt. Bár még esőben nem tekertem, ott biztosan értékelni fogom a száraz, tiszta cuccot. Mobilzuhany... nos őt még nem tudom hova tenni, hogy kelleni fog vagy sem. A többi cuccom szerintem még várat magára.
Az elektromos holmik töltése jól működik?
Eddig tökéletesen működött. Napelemes töltőm van, ami tölti a power bankot. Este felcsatlakoztatom és feltölti a telefont.
Legnagyobb meglepetés?
Egyértelműen Szerbiában az aranysakálok (A Toldiból ismeretes nádi farkasok) szimfóniája éjjel. Valami elképesztő volt hallgatni a csoportos vonyítást. Döbbenetes élmény! (Ennek a hangfelvételét a Földgömb instasztorijában lehet majd meghallgatni.)
Legneccesebb helyzet?
Azt gondolom, hogy talán Belgrád volt, miután az oroszokkal kimenekültünk egy ágyi poloskás szállásról, és reggel visszamentünk reklamálni, esetleg a pénz egy részét visszakérni. De világossá vált, hogy a veterán zsoldos háztulaj sosem heverte ki a háborúkat, agresszív volt és zavart viselkedésű. Amilyen gyorsan csak tudtunk, eljöttünk onnan az orosz párral, akikkel együtt béreltünk ott szállást.
Legnagyobb kaland eddig?
Mindegyik. Választani se tudnék. Talán most az volt a legizgalmasabb, mikor az Éva nevű ciklon elől be tudtam menekülni egy lakatlan villába. Az szuper volt. Örök panorámás villa Thessaloniki felett.
A gyroszos gyomorrontásom után nagyon jót aludtam 20 km-re Thessalonikitől egy elhagyatott kempingben. A fele rész az enyém volt, a másik fele pedig kb 20 elég vérmes kóborkutyáé, akikkel este beszéltem meg a határokat.
Thessalonikiben láttam meg 6 évesen életemben először a tengert. Kihagyhatatlan alkalom volt arra, hogy fürödjek benne... Csak azért kihagyhatatlan, mert a strandon édesvizű zuhanyzó is volt. Nem sok rosszabb érzés van annál út. közben, mint amikor az ember bőrére kiül a só. Szóval kaptam az alkalmon. Nyilván nem volt őszinte a mosolyom, amikor úsztam a tengerben. Főleg azért, mert eszembe jutott, hogy a Földközi-tengerben kb. 1500 db fehércápa él. Ez a Thessaloniki-öböl, azaz rengeteg hajó vízbe öntött szemete csalogathatja éppen az EGYEDÜL pancsoló Tomihoz, azokat az éhes fehér óriásokat. (Persze az esély kevesebb, mint nulla volt, de a gondolat akkor is teremtő erejű.)
Fürdés és mosás után útra keltem, kb. 10 km után olyan lehengerlő első defektet kaptam, hogy öröm volt nézni. Kezdődött a ragasztás része, közben a szomszédból jött egy emberke, hogy tud-e segíteni, majd utána megint egy, aki már egy komplett belsőt is adni akart nekem.
A műtét után betértem egy boltba, ahol jól bevásároltam, mert már gyülekezett "Èva-ciklon asszonysága" az öböl mögött, be kellett tárolnom élelmiszerből. Sötétben tekertem egy meredek úton és kerestem a fedett helyeket, ahol átvészelhetem a vihart. Csodával határos módon egy félbehagyott villaépületre bukkantam, pont sikerült becuccolnom, éjfél körül valószínűleg Zeusz összeszűrte a levet Évával, amiért Héra szerintem picit hisztis lett. Szóval, dörgés, villámlás, szakadó eső és őrült szél. Én jó bérlő módjára becsuktam az ablakokat, takarítottam a törmeléket. Szép kilátásom volt a városra, így vészeltem át a görög istenek show-ját.
Tomi Teker
