Kovács Tamás

Törökország után eredeti tervemben a csodálatosnak ígérkező Irán szerepelt, azonban az útvonalam képlékeny. Egyik nap a reggeli rutinom közben, amikor Törökország déli részén jártam, felbukkant mellettem egy sziget. Gondoltam, hogy nem aznap rakták oda Ciprus szigetét, de valahogy addig elkerülte...

Számomra Görögország egy biztonságosnak vélt, ismerős terep volt. Többször jártam már az országban, mindig pozitív tapasztalataim voltak. Bár most furcsa volt, hogy szezonon kívül csak a nagyvárosokban láttam embereket, a kisebb (üdülő)falvak elnéptelenedtek. Visszagondolva, Görögországban picit...

Miközben küzdöttem a hullámzó úttal, folyton azon gondolkodtam, hogy látni fogom a Márvány-tengert. Nekem már a neve is misztikus! Abban a pillanatban, ahogy felértem a hegy tetejére és megcsillant a napfény a vízen...Az eddigi utam során másodjára kicsordult a könnyem!

Jelenleg a görögországi Stavros falu mellett pár km-re vagyok, nem messze Thessalonikitől. Morajlik a tenger vadul. Most vagyok 1495 km-nél. A vártnál most gyorsabban haladok. Ez egy picit feszélyez is, mert nyugati ember lévén úgy érzem, hogy habzsolom az élményeket, és nem hagyom megérni azokat. Remélem...

Az első tekerős napjaimat az útvonalamon élő, magyar barátok felkeresésével töltöttem, így csak 4 napja haladok Szerbiában. De nem is sietek, hiszen a Tisza kanyarulatai és az ott élő emberek lenyűgöznek. Egyelőre az úti életemet alakítom, megtapasztalom, mi hogyan működik jól, mi az én ritmusom...

Tomi Teker. Mi pedig a Földgömb blogjában követhetjük a kalandokat.
"Először 5 éves koromban mentem világgá - plüssállatos bőröndömmel a kapu előtti járdáig jutottam. Majd komolyra akkor fordult a mehetnék, mikor Bíró tanárnő kisötösöket adott, ha részt vettünk a verőcei Világjárók Klubja...