Enfida-Achour Garciban a motorkerékpárom leállítottam elcsigázódás miatt. Szerencsére én rogytam meg, és nem a motor. Én viszont nagyon. A hőn várt út menti kúthoz mentem, s vadul habzsolni kezdtem a vizet, felét nyelve, felét magamra öntve. Önfeledtségem nem tartott soká, mert öt kimondhatatlanul rossz arcú zord arab vett körül.
Gyorsan iszkoltam vissza a géphez, nem töltve meg tolózárral is biztosított úti kulacsomat. Erre a legsötétebb figura hozzám lépett, s leple alá nyúlt. Gyorsan hátraléptem, s már az elsütőbillentyűn volt a kezem. De arabom is jött utánam, s egy poharat nyújtott át. Mivel nem kívántam megbántani őket, azzal ittam. De az arab nem szállt le rólam, megfogta csuklóm, hogy tovább ne vedeljek. Hátramutatott, ahova a társai már kihoztak egy asztalt, rajta egy hatalmas hűvös dinnyével. Majd kenyeret kaptam, szárított húst, datolyát, és mindenféle csemegét. Nagyon elszégyelltem magam Mohamed B. Nollur előtt, hogy az egyébként pontosan működő előítéletem ez esetben tévesnek bizonyult.
Enfida több szempontból is nevezetes hely. Elsőként is a hatalmas katonai temetője miatt. Másodszor innét 13 km-re hatalmas ókori rommező látható. Harmadszor Souaftól 15 km-re pompás szódavizes forrás található. Negyedszer a Souaf-Enfidai út végén szép fellegvár látható.
Nézzük a négy dolgot sorrendben
Április 13-án visszavonták Enfidához a frontvonalat a központi erők. A légi utánpótlás legnagyobb veszteségeit szenvedték el Sztálingrád óta: 400 repülőgép semmisült meg, köztük olyan számomra kedves gépek, mint a hárommótoros JU 52, és a Me 323 Gigant: a hatmótoros óriás csapatszállító (ez utóbbi hat!mótoros, 55 m fesztávú, 45 tonnás gép, mely 120 katonát vitt). Végül 1943. május 13-án megadták magukat a német erők.
A temetőre visszatérve
975 ezer katonát vesztettek a Központi Hatalmak az Afrikai Hadjáratban, 76oo repülőt, 2550 páncélost és 70.000 teherautót. Csak egy, csak egyetlenegy milyen jó volna a fentiekből! Még csak nem is birtokolni, de mondjuk egyet repülni valamelyik - immár veterán - repülőgéppel, vagy róni egy kört egy akkori harckocsival, vagy elmenni egy túrára egy ponyvás teherautóval... Mindez lehetetlen, a hatalmak a múltban, most és a jövőben is ugyanazokat az ostobaságtípusokat követik el, és ami még fontosabb semmit sem tanulnak. Ne mondjuk azt, hogy az olaszok, vagy a németek, vagy az angolok hibásak. Mindegyik társaság vezetői nemcsak bűnösek, de még csak meg sem nyerték a háborút, csak elpocsékolták a rájuk bízott javakat. Mert nyertes hatalmakról egyik világháború esetében sem beszélhetünk, elég csak a gyarmatbirodalmak összeomlására, a háború alatti ínségre, vagy a halottakra gondolni, akik Enfida közelében is nyugszanak.
Az ókor afrikai romjairól kiemelten kell megemlékezni
Nemcsak azok nagy mennyisége. de feltűnően jó állapota miatt is. Az enfidai rommező pazar oszlopokat, ciszternákat, szarkofágokat kínált megtekintésre. Az utóbbi csoportból különösen egyet emelnek ki: egy olyan szarkofágot. melyet (mivel mélyen feküdt, s megállt benne a víz) állatitatásra használtak. A sok vedelés következtében úgy elkopott a kő, hogy az eredeti méretnek csak a harmada maradt meg.
A Souaf-Enfidai út végén egy fellegvár romjai láthatóak. Érdekessége, hogy a szél úgy kifújta a homokot a sziklatömb házai alól, hogy azok rogynak.
