A járványok kitörése a múltban komoly fenyegetést jelentett az emberiségre, történelemalakító szerepük vitathatatlan. A modern orvoslás egyik legnagyobb kudarca, hogy továbbra is tehetetlen az újonnan felbukkanó vírusokkal szemben. Még a 21. század elején sem állnak rendelkezésre hatékony ellenszerek, főként az új, addig ismeretlen vírustörzsek megjelenése esetén.
A vírusok okozta történelmi világjárványok kórokozói közül mára az influenzavírusok maradtak azok, amelyek változatlanul minden évben a legtöbb fertőző megbetegedést okozzák világszerte, és vannak olyan altípusai, amelyek világméretű járvány (pandémia) előidézésére is képesek. Becslések szerint évente 3–6 millió ember megbetegedése és több mint félmillió ember halála szezonális influenza fertőzésre és/vagy annak szövődményeire vezethető vissza, közülük legalább negyvenezer áldozat európai
Bántó kór
Az influenza elnevezés 18. századi olasz orvosoktól származik, akik megfigyelték a hideg évszakokhoz kötődő megjelenését, vagyis a „hideg befolyása” (influenza di freddo) nem más, mint maga az influenza.
Cseppfertőzéssel terjedő, járványos fertőző betegség, amely főként a légutak nyálkahártyáján okoz gyulladást. Hirtelen hidegrázással, fejfájással, nagyobbrészt 38 °C feletti lázzal, elesettséggel, étvágytalansággal kezdődik. A felső légúti tünetek közül sokszor csak a száraz köhögés tapasztalható.
A 35-36 °C a legkedvezőbb hőmérséklet a vírusok szaporodásához, amelyet a szervezet a saját hőmérsékletének növelésével lassíthat. A láz tehát természetes védekezési mód, ezért nem célszerű az alacsonyabb lázat gyógyszerekkel csillapítani. Az influenza általában egy hét alatt gyógyul, de szövődményei – amelyeket a baktérium-társfertőzések okoznak – gyakran tovább tartanak, súlyosabb tünetekkel párosulva.
A belső fehérjék alapján az influenzavírus három típusát különböztetjük meg:
*Az A típusú influenzavírus a madarakban, az emlősökben és az emberekben fordul elő: akár világjárványokat is okozhat.
*A B típusú kizárólag az emberekben okozhat szórványos megbetegedéseket.
*A C típusú nem okoz járványokat, enyhe tünetekkel jár.
Az A-vírusnak további altípusai vannak, tipizálásukban szerepet játszik a H (haemagglutinin) és az N (neuraminidáz) protein. Míg az előbbi az influenzavírus gazdasejt-felszíni megtapadásáért felelős, addig az utóbbi az influenzavírus gazdasejtből történő kiszabadulását okozza. Az emberekben a H1-H3, H5-H7, H9, illetve az N1, N2 altípusok fordulnak elő. Az eddig ismert influenzavírusok ezek kombinációiból állnak, de megtörténhet az emberi és állati eredetű vírusok humán sejten belüli rekombinációja, vagy egy emberi influenzavírus nagyobb mértékű mutációja.
Állatról emberre
Világjárványt okozó új vírusaltípus megjelenése azt jelenti, hogy a teljes lakosság védtelenné válik vagy csak a H, vagy csak az N, vagy rosszabb esetben mindkét felületi vírusantigénnel szemben.
Az influenzavírus eredetileg madarakban és sertésekben tanyázott, majd az emberben is életképes törzse a középkor folyamán a sertésről „átugrott” az emberre.
Az A(H1N1)v egy rekombináns vírus, amely amerikai, illetve eurázsiai madár-, sertés- és emberi influenzagéneket tartalmaz. A 2009 tavaszán azonosított vírust korábban még sem állatban, sem emberben nem mutatták ki, ezért beszélhetünk új vírus születéséről. A sertésinfluenzát a múltban az emberek főként a sertésekkel való érintkezés útján kapták meg, azonban az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) tájékoztatása szerint eddig még nem volt példa arra, hogy a sertésinfluenza megfelelően elkészített sertéshús útján terjedt volna, ugyanis a vírus 70 °C-os főzési hőmérsékleten elpusztul.
Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy nagy számban vannak olyan esetek, amikor emberek úgy fertőződnek meg sertésinfluenzával, hogy sertésekkel való közvetlen érintkezés nem állt fenn.
Vagyis a sertésinfluenza törzse úgy módosult, hogy hatékonyan átterjedhet emberről emberre.
Vírusok
A világ legkisebb, legegyszerűbb és legkülönlegesebb „élőlényei”. Sejtjeik nincsenek, önmagukban semmiféle anyagcserét nem folytatnak, és életjelenségeket sem mutatnak. Örökítőanyagból és az azt körülvevő fehérjeburokból állnak.
A vírus az élő sejtbe bekerülve átprogramozza annak anyagcseréjét, így az már nem a saját anyagait építi fel, hanem új vírusokat készít. Amikor a sejt tele lesz vírusokkal, felreped, és elpusztul, a vírusok pedig új sejtet fertőzhetnek meg. A csak elektronmikroszkóppal tanulmányozható vírusoknál a parányi méret nem akadály: egy gazdasejt annál több vírust tud készíteni, minél kisebb a vírus. Nevük a latin virus, azaz „méreg” szóból ered, felfedezésük az orosz kutatóbiológus, Ivanovszkij 1892-ben végzett kísérleteihez kötődik.
A vírusok okozta megbetegedések közül a leggyakoribb a nátha és az influenza, de szintén vírus okozza a bárányhimlőt, a herpeszt, a vírusos májgyulladást, az agyhártyagyulladást, az AIDS-et, vagy az állatoknál a veszettséget, a száj- és körömfájást, valamint a sertés- és madárinfluenzát.
1918–1919. A spanyolnátha
Az első, egész Európára kiterjedő influenzajárványt 1580-ban jegyezték le, ám már Hippokratész is írt az ókorban influenzaszerű tüneteket mutató megbetegedésekről.
A 20. század folyamán néhány évtizedenként több olyan influenza-világjárvány következett be, amely összességében több tízmillió áldozatot követelt.
A legpusztítóbb idáig az ún. spanyolnátha volt („La Grippe”), amelyet a H1N1 egy különlegesen virulens törzse okozott. A becslések szerint 1918 márciusa és 1919 májusa között a megbetegedettek száma 500 millió, a haláleseteké pedig 20 millió fő felett volt. Magát a vírust csak több évtizeddel később izolálták, s felfedezték, hogy a járványt a madárinfluenza-vírus sertéshez adaptálódott formája okozta. Az is kiderült, hogy a magas halálozást elsősorban másodlagos szövődmények (pl. tüdőgyulladás, keringési zavarok) eredményezték.
Alapvetően fiatal, egészséges emberek haltak meg tömegével, mivel az idősebbek korábbi influenzajárványok során részben védettséget szerezhettek.
A járvány háromszor több 25 évest ölt meg, mint 50 évest! Ennek oka, hogy bár évről évre minden influenzaszezonban változik az influenzavírus felszíni fehérjeinek szerkezete, de ha az emberi immunrendszer már találkozott korábban hasonló génszerkezetű vírussal, akkor bizonyos fokú védettséggel rendelkezik vele szemben.
A spanyolnátha valójában nem Spanyolországból indult: a szokásos szezonális influenzavírus európai bevetésükre készülődő amerikai katonák között ütötte fel a fejét még az Egyesült Államok területén, akik aztán behurcolták a betegséget az öreg kontinensre. Már az első hónapban több mint nyolcmillió spanyol fertőződött meg, a legtöbb megbetegedést és halálesetet szintén ebben az országban jelentették. Sőt, a betegségnek áldozatául esett a spanyol királyi család egyik tagja is.
Az influenzavírus két hullámban támadott, a „szünetben” hónapokra eltűnt, majd sokkal agresszívabb formában tért vissza, több helyen egyszerre tört ki, mindeközben az emberiség közel egyötödét fertőzte meg!
1957. Az ázsiai influenza
A járvány 1957 februárjában Kínából indult ki, a H2N2-vírus okozta, a halálesetek becsült száma 1–4 millió fő között volt. Csupán az USA-ban 70 ezer ember halt meg! A magas halálozási arányt az okozta, hogy a járvány előzményeként az emberi H1- és a madárinfluenza-vírus keverékéből kialakult egy újabb felszíni protein, a H2. Mivel korábban az emberek sohasem találkoztak vele, így nem rendelkeztek a megfelelő immunitással. Az 1957-es világjárvány után a H1N1 influenza nyomai teljesen eltűntek az emberekből.
1968–1969. A hongkongi járvány
Hasonló folyamat ment végbe 1968-ban, amikor egy újabb hibrid influenzavírus tűnt fel, ez volt a H3N2. A járvány ismét Kínából indult ki, és megközelítőleg egymillió ember halálát okozta. A megbetegedések súlyossága elmaradt a korábbiakhoz képest, ami azzal magyarázható, hogy a vírustörzzsel szemben az előző, 1957-es járványban szerzett immunitás némi védelmet nyújthatott.
A világjárványok ezután elmaradtak, ám az influenza mint fertőző betegség tömeges előfordulása kisebb területen (endémia) azóta is rendszeres. Az ún. orosz influenza során 1977-ben a H1N1-vírustörzs hirtelen felbukkanásával, visszatérésével és elterjedésével sajátos járványhelyzet állt elő az egykori Szovjetunió területén. Rengeteg megbetegedés történt, ám csak azon fiatalok között, akik 1957 után, a korábban uralkodó H1N1 eltűnését követően születtek.
Különösen érdekes, hogy amikor megjelenik egy új influenzavírus, a régi nyomtalanul eltűnik.
A vírus eltűnése nem feltétlenül jelenti az elpusztulását
Nagy valószínűséggel átalakul, kombinálódik más vírusgénekkel, végül teljesen új, működőképes vírustörzsként „él” tovább. Az emberben lapuló influenzavírus aztán az adott influenzaidény során aktivizálódik, de az új vírus viselkedése mindig kiszámíthatatlan.
Az emberek jó része – akár látványos betegség, akár látens fertőzés formájában – átesik az évad influenzáján, és ezért védett vele szemben. A következő évben viszont a lapuló vírus egy életképes mutánsa akár magas halálozással együtt járó világjárványokat is képes okozni.
Ráadásul egyes influenza-vírustörzsek képesek bizonyos ciklikussággal újból és újból megjelenni. Ez a ciklusidő nagyjából megegyezik az átlagos életkorral, vagyis ennyi idő alatt szűnik meg az adott vírustörzzsel szembeni védettség. A lappangó vírus átadódik az utódokba, a védettség azonban nem.
1997-től új járványhelyzet alakult ki
A korábban csak állatorvosok között ismert madár(avián) influenzavírusok Hongkongban hatalmas pusztítást végeztek a csirkeállományban, és a H5N1-vírustörzs súlyos emberi betegséget is okozott, mégpedig úgy, hogy a madarakról közvetlenül átterjedt az emberekre. Ez olyan jelenség volt, amely azelőtt sohasem fordult elő! A H5N1 azonban nem tudott emberről emberre átterjedni, mert nem volt ideje arra, hogy mutáció vagy rekombináció révén átadhatóvá váljon.
Globális pánik helyett reális globális veszély
Világjárvány esetében az influenzavírus legalább kontinensnyi, nagyon nagy területek népességét fertőzi meg. A nagy járványok akkor alakulnak ki, ha egy emberi gazdasejtet egyszerre kétféle influenzavírus – például állati és szezonális emberi influenzavírus – támadja meg, majd ezek mutálódnak.
A járvány végső soron igen komoly globális közegészségügyi és gazdasági következményekkel járhat, s csak a kellő időben, nagy hatékonysággal végzett felkészülés ad reményt a tragikus következmények megelőzésére. Ennek legfontosabb, nemzetközi háttérszervezete az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO), amely szakértő és irányító szervezetként meghatározza a világjárvány kialakulásának szakaszait, a védekezés eszközeit, és kijelöli a felszámolásban érintett szervezeteket és intézményeket.
E globális gondoskodás az elmélet szintjéről most igen gyorsan gyakorlati síkra terelődött. Az intő jelek, nyugtalanító jelenségek sorra gyűltek: az állati influenzavírusok gyakoribb feltűnése, a gyors terjedés, a virulencia növekedése, az emberi megbetegedések számának emelkedése egyértelműen közrejátszottak a jelenlegi új típusú influenza szerepének egészségügyi és globális megítélésében, és az Egészségügyi Világszervezet negyven év óta most először hirdetett világjárványt, emelte maximálisra a készültségi szintet.
A „beláthatatlan következmények” ugyanis többnyire beláthatóak: számításaik szerint a szezonális influenzajárvány esetén a betegek 1–10%-a igényel kórházi ellátást, közülük minden negyedik– tizedik szorulhat intenzív ellátásra, a legsúlyosabb állapotban lévők 2–9%-a nem éli túl a vírussal való találkozást. A világjárvány során azonban két-háromszor ennyien betegedhetnek meg, így a kórházba kerülés és a halálozási arányok is emelkedhetnek.
Ráadásul a nemzetközi utazások számának és sebességének felgyorsulásával a járvány gyors terjedésével is szembe kell nézni.
Ám mindemellett a járvány legsúlyosabb következménye nem a nagyobb arányú halálozás, hanem a munkaerő tömeges kiesése a gazdasági termelési folyamatokból.
5–10 napos beteg szabadságokkal kell számolni, s a járvány elmélyülésével előfordulhat, hogy a dolgozók 40%-a hiányozhat munkahelyéről, ami a GDP akár 1–5%-os csökkenését is előidézheti!
Ezzel együtt magában az egészségügyi ellátóhálózatban is működési zavarok léphetnek fel: ennek oka egyrészt az óriási ápoltszám miatt fellépő kapacitáshiány, valamint az egészségügyi dolgozók megbetegedésével bekövetkező munkaerőhiány. A nemzeti járványtervek épp ezért az egészségügyi intézmények felkészítésére és az antivirális készítmények készletezésére vonatkozó intézkedéseket is tartalmazzák.
Nemzeti Influenza Pandémiás Terv
Magyarországon az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Tisztiorvosi Szolgálat és az Országos Epidemiológiai Központ 2005-ben dolgozta ki a Nemzeti Influenza Pandémiás Tervet, amelyet 2008-ban módosítottak. A dokumentum szerint a legrosszabb esetben, ha a lakosság 25–35%-a (2,5– 3,5 millió fő) betegszik meg 10–15 hétig tartó időszakban, akkor 10 ezer fős többlethalálozásra lehet számítani, ami nemcsak az időseket és krónikus betegeket, hanem az egészséges felnőtteket és gyermekeket is érintheti.
A forgatókönyv szerint egy tömeges járvány nemcsak az egészségügy, de a nemzetgazdaság szinte valamennyi területén, így az élelmiszer-ellátásban, közlekedésben, energiaszolgáltatásban, közbiztonságban is súlyos működési zavarokat okozhat.
Míg a spanyolnátha során 2,5% volt a halálozási arány, addig a jelenlegi influenzavírus esetében 0,2–1,2% közötti értéket feltételeznek a WHO szakemberei. A legveszélyeztetettebbek a gyerekek, a fiatal felnőttek, várandós nők és a krónikus betegek. A mexikói járványhelyzet kezdetén tesztekkel igazolták, hogy a megbetegedettek 56%-a 10 és 39 év közötti volt, de míg a 20–29 éveseknél a halálozási arány 0,9%, addig a 60 és 69 éves kor között 5,9%-nak mutatkozott. A 2009. március–április óta eltelt időszakban szintén bizonyítást nyert, hogy a fertőzés és az esetleges halálozás valószínűsége a krónikus betegeknél közel hatszoros.
Néhány afrikai és közép-ázsiai állam kivételével a világ összes országát érinti az új influenzajárvány, azonban az ezzel összefüggő legtöbb halálozás az amerikai kontinensen tapasztalható.
2009. év végéig világszinten összesen 13 000 halálesettel járt együtt az új típusú influenza világjárvány
Az áldozatok fele amerikai (kanadai, egyesült államokbeli, mexikói) lakos volt. Az amerikai országok és Nagy-Britannia már túljutottak a járvány két hullámán, míg Európa nagy részén 2010. elején fejeződött be az első hullám. Az átmeneti enyhülés ellenére a járvány vége egyelőre nem látható: egy világjárvány akkor szűnik meg, ha az érintett populáció legalább 70%-a átesett a fertőzésen vagy kapott védőoltást.
Európában a H1N1 elleni vakcinából Franciaország és Németország halmozta fel a legnagyobb készleteket, míg Lengyelországban hivatalosan még nem oltottak az új influenza ellen 2010. év elején…
A magyar helyzet
Itthon 2009. május végétől nyár közepéig az első megbetegedések kizárólag hazánkba látogató külföldi állampolgárok, valamint az amerikai kontinensről hazatért magyarok esetében fordultak elő.
Az ÁNTSZ-jelentések alapján már szeptember folyamán is magasabb volt az influenzaszerű megbetegedések száma a megszokotthoz képest. Jelentős fordulat 2009 októberében következett be, amikor az időjárás hűvösebbé vált, és az influenzás tünetek gyakorisága lassan, fokozatosan, majd hirtelen megugorva elérte a szezonális influenza arányát.
Hazánkban 20 ezer fő feletti fertőzési számnál beszélünk járványról. Ezt a határt november közepére léptük át, amikor egy hét alatt 32%-kal nőtt az orvoshoz fordulók aránya, így hét nap alatt 16 700 új influenzás esetet regisztráltak. A pandémiás influenzavírus folyamatosan terjed, a fertőzési lánc már nem követhető nyomon. Egyelőre az esetek száma megfelel a szezonális járvány adatainak, a halálesetek száma pedig kevéssel 70 fő felett volt 2010 elején.
Az Egészségügyi Minisztérium ajánlása szerint a lakosság legalább 60%-át kellene beoltani ahhoz, hogy az új influenza járványos terjedését megakadályozhassuk az országban. Ennek érdekében a minisztérium 2009. december elejére országszerte ún. oltóállomásokat hozott létre a lakosság hatékony ellátására.
December második felétől ugyan jelentősebb mérséklődés volt tapasztalható az influenzaszerű tünetekkel orvoshoz fordulók számában, ám mivel szakaszos, hullámtermészetű folyamatról van szó, a szezonális és az új típusú influenza meg - betegedések újabb jelentékeny növekedése várható 2010. február végén–március elején.
2009 végére a népesség kb. 27-28%-a kapott új influenza elleni oltást, s ezzel az aránnyal Svédország és Hollandia mögött élenjárók vagyunk Európában.
A betegségen már összességében közel félmillió ember esett át hazánkban.
A 2007/2008-as szezonális influenzajárvány itthon hét hétig tartott, és összesen 205 ezer beteget érintett, kezelésük társadalmi költségei 3,4 milliárd forintra rúgnak. E költségek a kórházi kezelésből, az ingyenesen biztosított oltóanyagból, a betegség miatt kiesett munkanapokból származó veszteségekből és a lakossági gyógyszerkiadásból adódtak.
Vagyis, ha a jelenlegi influenza-világjárvány hazai fertőzési aránya meghaladja a szezonális influenzajárvány mértékét, akkor a társadalmi költségek legalább két-háromszorosára növekedhetnek.
Az influenzavírusok jövőbeli terjedésével, egy új/újabb világjárvány kialakulásával kapcsolatban két dolog biztosan kijelenthető. Az új vírustörzsek megjelenésével és a járványok ciklikusságával bizonyítható, hogy az elkövetkezendő évtizedekben is fel kell készülnünk hasonló járványügyi helyzetre, és ezzel együtt az is világossá vált, hogy igen nehéz meghatározni, hogy egy szezonális vagy pandémiás influenzavírus „szelídülése”, ill. „vadulása” ténylegesen milyen hatással lehet a világnépességre.
Továbbra is kínzó, megválaszolatlan kérdés maradt, hogy a globalizáció következtében felgyorsult és tömegesebbé vált népesség- és árumozgások milyen mértékben járulhatnak hozzá a korábban helyhez kötött járványok világméretűvé válásához.
