Az „Indiai-óceán Galápagosára” nem volt egyszerű vízumot szerezni. Szokotra Jemen része, s kizárólag jemeni turisztikai hivatalok akkreditációjával lehet beutazni. Az elérés a fővároson, San’aˉ’-n keresztül lehetséges, onnan egy kisebb járat visz a szigetre. Ez egyfelől sze­ren­csés, mert így nem kell szomáliai vizeken hajózni, másfelől – ha igaz a hír, hogy meg akarják növelni a reptér területét – a jelenlegi, korlátozott méretű ökoturizmust felváltaná a nagyüzemi turizmus. Ez pedig a sziget ökoszisztémájának végét is jelentheti…

Esernyők – A különös esernyő a leghatékonyabb forma, hogy az eső, vagy a lecsapodó pára a lehető legrövidebb időn belülelérje a fa gyökereit, mielött felkel a mindent felszárító Nap

Fotó: Nagy Gergely

Ősi elszigeteltség

De hogyan kerül egy kicsiny, négytagú szigetcsoport (Heves megyényi összterülettel, ahol a nagy sziget neve is Szokotra, a másik három pedig csak picike tengeri szirt) a Vörös-tenger kijáratának közelébe, „Afrika szarvától” mintegy 250 km távolságba? Nem, itt nem a tenger alatti vulkanizmus szigetépítő hatásáról, vagy korallból történő felépülésről van szó. Szokotra elhelyezkedése, kialakulása és évmilliók óta tartó, elszigetelődött helyzete a Gondwana-ősföld feldarabolódásához, illetve a mai Közel-Keleten és Kelet-Afrikán is végighúzódó árokrenszer kialakulásához kötődik. Valójában egy szárazföldi eredetű sziget, amely a Vörös-tenger kinyílásához és az Arab-félsziget el­mozdulásához kapcsolódóan távolodott el egykori hátországától. Ez pedig különlegesen egyedülálló életföldrajzi körülményeket teremtett. Bár Északkelet-Afrika és az Arab-félsziget között fontos hajózási útvonalon fekszik, a főként mészkőből felépülő, vízszegény, száraz, de egyenletesen meleg trópusi területet eddig senki sem háborgatta. Bennszülött állat- és növényfajok sokasága alakulhatott így ki (e kis területen például több mint 700 olyan növény él, ami csak itt fordul elő a Földön).

Az első rácsodálkozás

A reptéren már mosolyogva vár a számomra kiutalt idegenvezető: az ide látogatók ugyanis csak vezető és sofőr segítségével mozoghatnak a szigeten. Két és fél hónapig tervezem itt maradni, és szerencsére könnyen meg lehet beszélni, hogy minden, számomra érdekesebb helyen hagyjanak ott egyedül (élelemmel és felszereléssel felvértezve) egy-két hétre, majd a megbeszélt időpontra és helyre jöjjenek értem. E tisztázás azért sem elhanyagolható, mivel itt nincs igazán térerő…

Egyiptomi keselyű – Hihetetlenül kíváncsiak. Rákaptak az emberi közelségre, ami biztos táplálékot is jelent. Tonhalkonzervvel próbáltam közelebb csalogatni, hogy jobban fotózhassam

Fotó: Nagy Gergely

Keletnek indulunk. A terepjáró ablakán friss, sós levegő árad be az Arab-tenger felől. A kicsi, kőházas halásztelepüléseket és datolyapálma-ligeteket lassan felváltják a sziklás bozótosok. Egyórányi utazással máris az Arher-parton vagyunk. A látvány lenyűgöző: négy emelet magas, hófehér homokdűnék a tenger mellett, egy barlangokkal tarkított mészkőmeredély tövében.
Vajon van-e ehhez hasonló hely a világon?

Fennsíkról fennsíkra: dzsinnek és palackfák

Szokotra földrajzilag háromosztatú: változatos, sok helyütt homokdűnés partvidék, mögötte (számos barlanggal) a mészkőfennsíkok világa és a központi hegyvonulat, az 1500 m-es magasságig emelkedő Haghier-hegység.

A szigetet évente elérő átlagosan 260 mm-nyi csapadék kifejezetten kevés, ráadásul a mészkő nyomban mindent elnyel. Azazhogy nem mindig és mindenhol! A hegyvidéki területen hirtelen lehulló csapadék gyorsan leáramlik a karsztplatókra, és ott egy-egy völgyet időszakosan virágba boríthat. Így van ez Homhil környékén is. Két hegygerinc határolja, ezért az intenzív esők idején az összegyűlő víznek hála kivirágzik. Kis oázisok is kialakultak, s a helyiek sátorhelyemnél érdeklődnek. Meghívnak vacsorázni, és vissza is kísérnek a sátramhoz. Minden alkalommal. Főleg azért, mert féltenek a dzsinnektől, akik az elmondottak szerint legtöbbször egy hosszú karmú öregasszony képében jelenik meg. Megemlítem, hogy nagyon örülnék, ha le tudnám fotózni a dzsinnt. Nos, aki tudna mutatni nekem egyet, pont nem tartózkodik a faluban. Sajnálattal veszem tudomásul az elszalasztott lehetőséget, de hát nincs mit tenni. Legalább megpróbáltam…

Homokdűnék a telihold alatt – A folyton változó fehér homokdűnék nyugalmat és időtlenséget árasztanak magukból

Fotó: Nagy Gergely

A Momi-fennsík a következő célpont. Kőborította síkság, ameddig csak a szem ellát. Látszólag semmi látnivaló, ám mégis itt töltök egy hetet. Főként egyedül vagyok, csak egy-egy keselyű meg néhány helyi látogat meg. A madár kap halkonzervet, a környékbeliekkel meg a lapos kenyereim osztom meg. Maradásom oka, hogy itt élnek a palackfák, vagy más néven a sivatag rózsái. Törzsük sima, ezüstös; némelyik tömzsi, kövér, de akadnak vékonyabb alkatúak is. A száraz évszak kezdetén virítanak, légies, rózsaszín virágokkal. Ez az itteni változat szintén sehol máshol nem lelhető fel a Földön…

A teljes cikket A Földgömb 2013. októberi lapszámában olvashatja!