#barlang

A medvéknek mindig is kiemelt szerep jutott az emberi kultúrában. Elég csak arra gondolnunk, hogy a mackók valószínűleg még napjainkban, a transzformer és pokémon korában is bízvást a legkedveltebb gyermekjátékok közé tartoznak. Azt pedig, hogy a múltban ez egészen biztosan így volt, számtalan...

Mínusz ezernégyszáznegyven méter. Ötszáz emelet mélység. A fagyos vízben eltűnik Peti lámpájának utolsó fénysugara is, és helyét a mindent elnyelő sötétség veszi át. Örökkévalóságnak tűnő másodpercekig várjuk az előre megbeszélt jelet. Két rántás a vezetőkötélen: minden rendben, átért...

Erősen párás, izzasztó levegő csap meg, ahogy kilépek a repülőgépből. A kifutópálya aszfaltja izzik a talpam alatt a szikrázó októberi napsütésben. A tikkasztó környezetben egyedül a parányi reptér épülete nyújt árnyékot és kellemes hőmérsékletet. Ellenőrzés híján azonban gyorsan magam mögött...

A ma emberének is szüksége van zarándoklatra, persze modern köntösben, GPS-nyomvonallal és ökológiai tudattal körítve, így nem csoda, ha a hosszú távú túraútvonalak virágzását és kibontakozását éljük. Ez a törekvés még a volt Jugoszlávia békés föltámadását is elérte – legalábbis a hegyi turizmus...

Aki a természetben nyitott szemmel jár, hamar belátja, hogy az nem igazodik az emberi léptékekhez

A tervezés során sötétben tapogatóztunk. Nagyon kevés adat állt rendelkezésünkre. Térkép egyáltalán nem – pedig voltak iráni kapcsolataink. Szerencsére „Google a barátunk”: Vani addig kutakodott, amíg az ismert Damavand (5671 m) mellett további havas és megmászható négyezres csúcsokat is talált...

Budapest korántsem csak építészet, történelem, irodalom, gasztronómia és nagyvárosi pezsgés

Egy tolvajtól lopni tán nem akkora bűn... Széchenyi Zsigmond maga vallja be fél évszázaddal ezelőtt írt „Denaturált Afrika” című könyve első soraiban, hogy írása címét suttyomban orozta el egy (hozzá képest) 40 évvel korábbi amerikai szerzőtől

20 éve az UNESCO-listán az Aggteleki- és Szlovák-karszt felszín alatti világa

Gumicsónakunk halkan siklik a kristály­tiszta, még a sötétben is átlátszó tavak vizén, miközben hatalmas cseppkőosz­lopok között kanyargunk a föld alatti folyó medrében

A havas tájban munkások serénykednek. Hol a motoros szán zúgása, hol a láncfűrész vijjogása töri meg a csendet, s olykor magyar beszéd foszlányai ütik meg fülemet

Eldborg, Kirkjufell, Helgafell – már igazából a repülőn feltűnhetett volna, hiszen az izlandi légitársaság gépei jellegzetes hegyekről kapták nevüket

Lélegzetelállító, fehér homokdűnék, melyeknek azúrkék tenger mossa a lábát, tornyosuló, csipkés hegyek, vendégszerető emberek, különleges hangulatú tájak és még különlegesebb növények. A Szokotra név jelentését egy mára már elfeledett, ősi dialektusból eredeztetik. A régiek a „Eipheba Sakhotora”...

Húsz éve, hogy magyar barlangkutatók rendszeresen felkeresik az olaszországi Canin-plató tömbjében elhelyezkedő Michele Gortani-barlangrendszert. Kutató­expedícióikkal folyamatosan tárják fel az addig ismeretlen járatokat, hogy a barlang több kilométeres járatrendszerét újabbakkal növelhessék...

A József-hegyi-barlang legnagyobb értékei a máig érintetlenül megőrzött, többnyire hófehér ásványkiválások. Annyira látványosak, hogy az ide látogató neves külföldi szakemberek többsége a szintén kiépítetlen, ezért a nagyközönség előtt ismeretlen új-mexikói Lechuguilla-barlangéihoz hasonlítja...

„Montalbano miatt jöttek? – kérdezi szállásadónk, miközben a szűk sikátorban vonszoljuk bőröndjeinket. – Ragusába mindenki őmiatta jön” – teszi hozzá mosolyogva. Mi pedig elégedetten nyugtázzuk, hogy akkor jó helyen járunk. A vad tengerpartok, a napsuütés, a tűzhányók, az irodalmi kertek,...

Földalatti rekordok, magyar barlangászok itthon és külföldön, három dimenziós fotózás. Vendégünk Egri Csaba geográfus, informatikus, a Vidékfejlesztési Minisztérium barlangtani referense, amatőr barlangkutató.