FILMTURISMO – Szicília Montalbano módra
„Montalbano miatt jöttek? – kérdezi szállásadónk, miközben a szűk sikátorban vonszoljuk bőröndjeinket. – Ragusába mindenki őmiatta jön” – teszi hozzá mosolyogva. Mi pedig elégedetten nyugtázzuk, hogy akkor jó helyen járunk. A vad tengerpartok, a napsuütés, a tűzhányók, az irodalmi kertek, az ókori romok mellett ma már Montalbano felügyelő Szicília egyik legnépszerűbb turisztikai vonzereje. Andrea Camilleri regényhőse – akit a filmvásznon Luca Zingaretti alakít – az élhető és szeretni való Szicíliát mutatja be, amelyet hosszú évtizedek óta fojtogatnak a Polip karjai, ahol sajátos törvények uralkodnak, és a tisztelet szónak sokkal mélyebb jelentése van, mint a világ bármely más részén
Narancs- és citromligetek, jázminillat, fagylalt. És a palermói cassata: marcipánnal bevont és kandírozott gyümölccsel díszített, ricottás piskótatorta. A többségnek Szicília hallatán mégis a szervezett bűnözés melegágya, a Cosa Nostra (jelentése: a „mi dolgunk”, a szicíliai maffia szervezet elnevezése) jut először az eszébe. Nyilvánvaló, hogy az ellentétek földjén járunk: véres összetűzések, politikai kísérletezések, szépséges természeti környezet és egyben szörnyű rémtettek helyszínén. E kettősség számos irodalmi műben és filmben is fellelhető, hiszen a sziget – különleges atmoszférájának köszönhetően – sok-sok olasz és nemzetközi produkciónak nyújtott már színteret. Szicília különlegességét írók, filmrendezők és közéleti személyiségek is próbálták már megragadni, mégis minden alkalommal valamilyen más kép rajzolódik ki előttünk. Leonardo Sciascia író és politikus, aki maga is szicíliai szár mazású volt, ironikusan jegyezte meg egyszer, hogy: „E sziget a világ egyik legérdekesebb helye.” Majd szomorúan hozzátette: „Sajnos...”
Szicília – a filmes nyersanyag
A klasszikus olasz remekművek – kevés kivétellel (Visconti: Vihar előtt, 1948; Antonioni: Kaland 1960) – nem a szicíliai táj szépségét és korántsem a szicíliaiak karakterének pozitív vonásait igyekeztek hangsúlyozni. A regényírókat és filmrendezőket – amikor a gazdasági és társadalmi elmaradottságot, a maffiát, az öntörvényű férfiak és elnyomott nők történetét mesélték el – többnyire az a nemes cél vezérelte, hogy felfedjék az olvasók és nézők számára Szicília bűnös és kárhozatra ítélt oldalát. Bár a sziget szociokulturális sajátosságait kivétel nélkül fellelhetjük e munkákban, mégis az összetett társadalmi környezeti jellemzőknek csak az egyik oldalát ismerjük meg. A médiában felkapott hírek – ugyanilyen sarkalatos módon – ezt a veszedelmes és kegyetlen képet erősítik.
Val di Noto városait, Szicília negatív imázsa ellenére, ellepik a filmturisták. Andrea Camilleri nagy sikerű, egyébként szigorúan szicíliai nyelvjárásban íródott regényeiből 1998-ban készítettek többrészes televíziós produkciót. A sorozat nem titkolt küldetése volt, hogy pozitív képet fessen a szigetről. A film minden egyes epizódjában egy-egy bűntényt oldanak meg a vigátai rendőrőrs nyomozói, mindezt oly nagy népszerűségi és ismertségi szintre emelkedve, hogy Montalbano felügyelőt ma már az ibleai térség nagyköveteként tartják számon! A felügyelő háztartását – a világ legtermészetesebb módján – az egyik általa sittre vágott picciotto (a maffia hierarchiájában a legalsóbb szinten tevékenykedő szélhámos) édesanyja vezeti. Montalbano közvetlen stílusú karaktere erősen hozzájárult ahhoz, hogy a nézők egy olyan Szicíliával ismerkedjenek meg, ahol a vendégszeretetnek nagy hagyományai vannak, ahol a közösség összetartó ereje és az egymásrautaltság nem üres frázisok, hanem az életben maradás lehetőségét rejtik magukban.
A szicíliai – a magyarral ellentétben – a legkevésbé sem individualista társadalom. Mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindent mindenkiről (a „keresztapák” felkutatott búvóhelye is csak a Híradó bemondójának szolgál némi újdonsággal). Ugyanakkor senki sem beszél, a bűntényeket ezen a szigeten a legnehezebb feltárni, mert senki sem látott-hallott semmit.
Csábító helyek
„Nem vagyunk maffiózók. Sose voltunk azok. Mi, ragusaiak túl bambák vagyunk hozzá. Persze Palermóban vagy Cataniában egészen más a helyzet, de itt mindenki rendes ember” – folytatja kérdezés nélkül a szállásadónk, miközben felkísér a szobába.
A ragusaiak büszke öntudattal képviselik Szicília tisztaságát. Ez a jellegzetesen pozitív életfelfogás (ami a bűntettek ellenére a sorozatot is áthatja) a ragusai táj sok elemében is tetten érhető, hiszen itt nem egy kiszipolyozott és a végtelenségig kihasznált területre lépünk, hanem egy virágzó és tiszta vallumba. A Montalbanosorozatból is oly jól ismert, terméskövekkel szegélyezett legelők és szántók a ragusai táj egyedülálló agrártudományi örökségei. Épp azt az üzenetet hivatottak közvetíteni, hogy az itteniek a földdel harmóniában, majdnem tökéletes szimbiózisban élnek.
Montalbano felügyelő mellett a televíziós sorozat másik főszereplője maga a szicíliai kultúrtáj. A vad tengerpartok, barlangok, a mediterrán macchiabozót, a szegény halászok odúi, a késő barokk katedrálisok és arisztokratapaloták megrázó egymásba fonódása testesíti meg e különleges szicíliai hangulatot. Mindez pedig rendkívül fontos elemét alkotja az epizódoknak, hiszen maga a cselekmény olyannyira szervesen kapcsolódik e földrajzi helyhez, hogy más filmforgatási terepek számításba sem jöhettek...
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
