Míg itthon a tea sokszor csupán a megfázás tüneteinek enyhítésére szolgáló, szinte kötelezően cukorral és citrommal ízesítendő, meleg ital, addig Keleten – így Tajvanon is – a kultúra szerves része, balzsam testnek és léleknek. Fogyasztásának szervezetre gyakorolt pozitív hatásai hosszú évezredek tapasztalatai alapján kerültek lejegyzésre, és Kínaszerte közismertek
Növények növényéről,
Virágáról szólok néktek.
Csipegetik a levelét,
Sarját szintúgy: kincset érnek.
Egyszer hívják teafűnek,
Máskor illatos nedűnek.
Hordják adóba urakhoz,
A császárhoz kedvességnek;
Ha beérik, mindjárt viszik.
Nincs nálánál becsre vénebb.
Természettől híres-neves,
Miért dicsérje hát az ének?
Yan Haizhen:
A tea és a bor vetélkedése
(10. század – Donga György fordítása)
Nem úgy az európai ember számára, akik a 17. századtól, a megélénkülő kereskedelmi kapcsolatok nyomán mind gyakrabban látogattak a Távol-Keletre. Jean-Baptiste Du Halde (1674–1743) francia származású történész-sinológus, jezsuita szerzetes 1753-ban megjelent A Kínai Birodalom és Tatárföld földrajzi, történeti, kronológiai, politikai és fizikai leírása című művében részletesen ír nagyszerűségéről.
,,A levelet, amelyet teának hívunk, csakúgy, mint a Fó kien (a dél-kínai Fujian) tartományban, az összes többi tartományban is Csá néven ismerik. Az európaiak azért ezt a nevet adták ennek a levélnek, mert az első európai kereskedők Japánba tartó útjaik során a Fó kien tartományon keltek át, így onnan ismerték meg a növényt.[...]” (Lévai Dániel fordítása)
Emellett a szerző számos nyavalya kezelésére javasolja a különböző módon elkészített teafőzeteket, melyekhez részletes recepteket is közöl. Így lelki kimerültség és fáradtság ellen, szívfájdalomra, mindenféle mérgezésre és a legkülönfélébb gyomor- és bélbántalmakra.
Székrekedés ellen például a következőket javasolja: ,,Vegyünk egy nagy csészényi teát egy kis kandiscukorral. Tegyük ki éjszakára a szabadba, hogy reggelre harmatos legyen, és ezután adjuk a betegnek. A terhes nőknek vigyázniuk kell ezzel a recepttel, rájuk nézve veszélyes lehet.” (Lévai Dániel fordítása)
Színes teavilág
A 18. század derekán az európai utazók közül azonban még kevesen tudták, hogy az előállítás eltérő módszerei szerint hat főbb kínai teafajtát különböztetünk meg: zöld, oolong (wulong), vörös (Európában a fekete tea kifejezés terjedt el), sárga, fekete és fehér tea. Mindezeken kívül meg kell említeni a tea előállítása során nyert végső formájára utaló sajtolt teákat, valamint a zöld teák aromáját felerősítő virágteákat is.
Az ezekből készült főzetek mindegyike különböző módon hat az emberi testre. Így például a zöld tea – amely az egyik legnépszerűbb teafajta – jó immunerősítő, segít megelőzni a szív- és érrendszeri betegségeket, kedvezően befolyásolja a testzsír menynyiségét. A vörös (fekete) tea pedig – mely a zöld tealevelek fermentálásával készül – élénkítő, pozitív hatást gyakorol az agyműködésre és a keringésre.
A régi kínaiak szerint a magas hegyekről származik a legjobb minőségű tea. Nem csoda hát, hogy Tajvan földrajzi adottságainak, valamint a megőrzött színvonalas feldolgozási eljárásnak köszönhetően a szigeten termesztett teák minősége messze földön híres.
Ezek közül is kiemelkedik a karakteres, ugyanakkor frissítő, könnyed jellegű oolong tea, mely a tajvani teák királynője. Íze édeskés, virágos, antioxidáns-tartalma kiemelkedően magas. A különböző oolong-típusok színe, aromája és íze nem csupán a tea minőségétől, de a feldolgozás és elkészítés módjától is nagymértékben függ.
Tajvani csodák
Nálunk a Dongding oolong tea – vagy ahogy idehaza gyakorta nevezik, Fagyos bérc – tekinthető az egyik legnépszerűbb tajvani teafajtának. A sziget délkeleti részén, 500–800 méter magasságban termesztik. A főzet színe tiszta, halványsárga. Aromája édeskés, virágos, íze különlegesen lágy, gyümölcsös. Szintén igazi oolongkülönlegesség a tajvani magashegyi tea, melyet 1600 méteren, kézzel szüretelnek. Főbb termőterülete a sziget középső, hegyvidéki része, valamint a nyugatabbra fekvő Jiayi térsége. Főzete a zöld teák erős, markáns, füves jellegével szemben üde, télies aromájú, lágy, mézes-virágos ízvilággal rendelkezik. Többszöri leforrázást követően bomlik ki e komplex ízcsokor, mely felejthetetlen élményt nyújt a teák szerelmesei számára. A Zheng cong tie guanyin, ez a magyarul gyakorta a Kegyelem vasistennője kifejezéssel illetett tea szintén igen kedvelt oolongtípus. Elsősorban a főváros, Tajpej Mucha kerületében termesztik. Kizárólag zsenge tealevelek felhasználásával készül, íze hosszan tartó, testes, orchideajellegű.
Európából nézve talán a legegyedibb tulajdonságokkal a tajvani oolong tea büszkélkedhet. Több néven is ismert, itthon a Dongfang meiren, azaz Keleti szépség kifejezés terjedt el leginkább. A számos jól ismert tajvani teatípus közül ez tekinthető az egyedüli, kizárólagosan csak a szigetországban termesztett variánsnak. Elsősorban az északnyugati régióra, azon belülis főleg Xinzhu vidékére jellemző e különleges ízvilágú fajta, melynek feldolgozása rovarok segítségével történik. A Jacobiasca formosana nevű, alig 3 mm nagyságú faj példányai ugyanis apró sérüléseket okoznak a leveleken, melyeken spontán fermentáció megy végbe, különleges minőségjavulást idézve elő. Ennek, valamint a gondos kézi szüretelésnek és aprólékosan kontrollált feldolgozási eljárásnak köszönhetően a tea aromája jellegzetesen mézes gyümölcsös, íze könnyed, lágy.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
