Egyiptom felől, autómat a Nasszer-tavon keresztülkompozva érem el Núbiát. Irány a Kelet-szudáni-sivatag, a bedzsák földje! A naplemente utolsó fényeiben Atbara városánál Lassányi Gábor egyiptológus-régész kutatóval a keleti útra kanyarodunk. Ekkor megszólal a járműben a GPS: 500 km múlva forduljon jobbra!
Nekivágunk hát az éjszakai menetnek, dupla pótkocsis kamionokat előzgetve. Napnyugta után pár órával hirtelen sötét szürkeség takarja el a holdvilágban derengő messzeséget. Egyre közelebb kerül, és egyszer csak előttünk tornyosul. Egy több száz méter magas, örvénylő szörnyeteg: homokviharba futottunk!
A látótávolság pár méterre csökken, az autó ventilátora homokot köp az arcunkba. Pár száz méter után, az első adandó helyen félreállunk. Egy elhagyott benzinkút. Egy fal védelmébe parkolok, és hálózsákkal-matraccal a kút üres, kiégett, hajdani boltjába menekülünk. Van viszont 3G, így a telefonon minden közvetíthető az otthoniaknak is… A vihar tombol, süvölt, a betört ablakokon ömlik be a finom szemcséjű sivatagi homok. Elalszunk. Hajnalra elül a szél, mi pedig halk dúdolásra ébredünk. Mellettünk két bedzsa férfi guggol, a benzinkút boltjának közepén pattogó tűz ég. Kávét melegítenek, és az első főzettel már kínálnak is. Megérkeztünk. Ez már itt a bedzsák vidéke.
Meghatározó pásztorok
A bedzsák nagyjából 4000 éve lakják a mai Szudán, Eritrea és Egyiptom egyes részeit. Kissé elnagyolva úgy határozhatjuk meg a lakhelyüket, hogy a Nílus vidékétől a Vörös-tengerig alkotnak közösségeket. Napjainkban a klánokra tagolódó törzs több mint egymillió főt számlál, és mindmáig saját nyelvüket használják. Legnagyobb számban Szudán északkeleti vidékét lakják, az ország lakosságának 15%-át alkotják.
A Kr. u. 6. században elterjedt körükben a kereszténység: akkoriban Szudán e része még az Aksum Királysághoz tartozott. Ám sok más észak-afrikai törzshöz hasonlóan, a 15. századtól az iszlám lett az uralkodó vallásuk, s a bedzsák nagy szerepet játszottak abban, hogy Szudán déli részein is elterjedt a muszlim hit.
Törzsük hosszú ideig Észak-Szudán meghatározó etnikuma volt, így az erős közösségtudatuk és nagy létszámuk idővel függetlenségi törekvésekhez vezetett.
Tradicionálisan tevéket használó nomád pásztorok, ám mára már csak néhány kisebb csoport él e hagyományok szerint. Teret nyert viszont a mezőgazdaság (például a gyapottermesztés), a kereskedelem és a marha-, illetve birkapásztorkodás is, mint a bedzsák elsődleges megélhetési formája. Ugyanakkor az utóbbi évtizedek vészes szárazságai nyomán sokan költöztek közülük a nagyobb városokba.
Milyen egy sivatagi míves kávé? Mit és hogyan tanulnak a sivatagi gyerekek? Milyen a bedzsák lélegzetelállító tánca? A cikket teljes egészében a nyomtatott magazinban olvashatja el.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek