E szigetek legendákat ihlető sziklaszirtjei annak köszönhetik alakjukat, hogy – magasságuknak és kemény anyaguknak hála – a hajdani gleccseróriások fölé tudtak emelkedni, így a jég körbemarta, de nem gyalulta le őket teljesen. Merész formáikkal nyomban kitűnnek a vertikális próbatételben alulmaradt, gömbölydedre csiszolt, alacsony szigetek közül.

A jégborítás fölé nyúló, fontos tájékozódási pontokul szolgáló sziklákat az inuitok nevezték el nunataknak Észak-Amerikában. A szó bekerült a tudományos szóhasználatba is, így nunataknak nevezzük a belföldi jégtakaróból vagy gleccserből szigetszerűen kiemelkedő hegyeket, sziklacsúcsokat vagy gerinceket.

Cholnoky Jenő: Tudomány, tanítás és rajztudás, kézirat
Tömbszelvény nunatakkal és gőzhajóval – Cholnoky Jenő rajza a Morfológia című könyvéből. „A szelvény hátulsó fele azt az állapotot mutatja, amikor a skandináviai, óriási jégtakaró gleccserekre bomolva, letódult Norvégia magas földjének széléről a tengerbe. A rajz elülső része pedig a partalakítást mutatja a jégtakaró eltűnése után. […] A rajzban a nagy szigeten levő sziklacsoport nem várrom, hanem úgynevezett nunatak, vagyis olyan szikla, amely a jégkorszakban nem volt jéggel ellepve, azért nincs legömbölyítve, mint a többi szikla. A rajz különben Rödő-sziget képe emlékezetből. A méretek óriási voltát akartam jellemezni azzal a gőzhajóval, amelyik a fjordba éppen befordul.”
A lovas – Cholnoky Jenő: Hestmandö sziget a sarkkörön. A Hestmannen, vagyis a lovas sziklaalakzata a sziget déli részén emelkedik. 2014-től a sziget neve Storselsøya, a történelmi Hestmona elnevezés hivatalosan csak a sziget déli részére utal

Cholnoky Jenő, az egyik legsokoldalúbb, kiváló rajztehetséggel megáldott geográfusunk 1910-ben hajózott el Helgeland partjai előtt, amikor a Stockholmban rendezett XI. Nemzetközi Geológiai Kongresszus spitzbergai kirándulásán vett részt. Több rajzán is megörökítette a környék hivalkodó sziklaformáit, köztük Rødøy (Rödö), és a kővé dermedt lovast hordozó Hestmona (Hestmandö) szigetét is. Cholnoky Jenő ismeretterjesztő és tudományos műveit saját rajzaival, ábráival illusztrálta, melyek egyszerre tanúskodnak rajztehetségéről és szemléltetőképességéről.

Az először 1914-ben megjelent, A jégvilág című művében közzétett egy ábrát, melynek segítségével bemutatja, hogyan alakította ki a jég a norvég tengerpart mai formavilágát. Rødøy (Rödö) kőoroszlános szigete nagy hatással lehetett rá, ugyanis ezt választotta mintául a nunatak-szigetek bemutatására. (Kezdőképen) Az ábra bekerült az 1926-os A földfelszín formáinak ismerete (Morfológia) című könyvébe is – ez volt az első magyar felszínalaktani könyv –, és feltűnik a közel hét évtizeddel később megjelent Általános természetföldrajz című, vaskos egyetemi jegyzetben is.

Minden jel arra mutat, hogy Rödö vörös oroszlánja még jó pár évtizedig szemléltetheti a nunatakok nagyszerű formavilágát a magyar földrajzoktatásban.

Cholnoky Jenő: Morfológia, 1926 Bulla Béla: Általános természetföldrajz, II. kötet, 1954 Borsy Zoltán: Általános természetföldrajz, 1993 (fentről lefelé)
Az eltűnt gőzhajó – A nagyszerű fjordrajz évszázados felhasználása során fokozatosan „lekopott” a minden lényeges részletre figyelő Cholnoky gőzhajó-méretaránya, általában minden átrajzoláskor jócskán egyszerűsödtek az ábrák. Csak a füst maradt...

Fényképek: a Magyar Földrajzi Múzeum Archívuma