A sziklafalas, magasba nyúló norvég partok előtt temérdek apró, gömbölyded sziget pettyezi a tengert. Olykor felbukkannak köztük nagyobbak is, melyek nemcsak méretükkel, de merész formájukkal, óriás-vár tornyaikkal is élesen elütnek a környezetüktől. E szigeteket sokféle helyi legenda övezi, de kialakulásuk története a tudományos kíváncsiságtól hajtott utazók figyelmét is felkeltette. A norvég Helgeland-térség derekán fut végig az Északi-sarkkör. E tényre egy földgömb alakú fémszobor hívja fel a figyelmét azoknak, akik elhaladnak a bálnahátra hasonlító, aprócska Vikingen-sziget mellett. Itt kezdődik az Éjféli Nap Birodalma. Az ezernyi, apró sziget között feltűnik néhány nagyobb is, melyeken különös sziklaformák ülnek. Ilyen például Rødøy (Rödö), a vörös sziget, melyen egy kőoroszlán, a Rødøyløva pihen, vagy a Hestmona szigetén kővé dermedt lovas, a Hestmannen. Torget szigetén a lovas nyilától átlyukasztott kalap, a Torghatten gránit sziklahegye díszeleg, mely valóban „lyukas” egy rajta átvezető természetes alagút miatt.
E szigetek legendákat ihlető sziklaszirtjei annak köszönhetik alakjukat, hogy – magasságuknak és kemény anyaguknak hála – a hajdani gleccseróriások fölé tudtak emelkedni, így a jég körbemarta, de nem gyalulta le őket teljesen. Merész formáikkal nyomban kitűnnek a vertikális próbatételben alulmaradt, gömbölydedre csiszolt, alacsony szigetek közül.
A jégborítás fölé nyúló, fontos tájékozódási pontokul szolgáló sziklákat az inuitok nevezték el nunataknak Észak-Amerikában. A szó bekerült a tudományos szóhasználatba is, így nunataknak nevezzük a belföldi jégtakaróból vagy gleccserből szigetszerűen kiemelkedő hegyeket, sziklacsúcsokat vagy gerinceket.
Cholnoky Jenő, az egyik legsokoldalúbb, kiváló rajztehetséggel megáldott geográfusunk 1910-ben hajózott el Helgeland partjai előtt, amikor a Stockholmban rendezett XI. Nemzetközi Geológiai Kongresszus spitzbergai kirándulásán vett részt. Több rajzán is megörökítette a környék hivalkodó sziklaformáit, köztük Rødøy (Rödö), és a kővé dermedt lovast hordozó Hestmona (Hestmandö) szigetét is. Cholnoky Jenő ismeretterjesztő és tudományos műveit saját rajzaival, ábráival illusztrálta, melyek egyszerre tanúskodnak rajztehetségéről és szemléltetőképességéről.
Az először 1914-ben megjelent, A jégvilág című művében közzétett egy ábrát, melynek segítségével bemutatja, hogyan alakította ki a jég a norvég tengerpart mai formavilágát. Rødøy (Rödö) kőoroszlános szigete nagy hatással lehetett rá, ugyanis ezt választotta mintául a nunatak-szigetek bemutatására. (Kezdőképen) Az ábra bekerült az 1926-os A földfelszín formáinak ismerete (Morfológia) című könyvébe is – ez volt az első magyar felszínalaktani könyv –, és feltűnik a közel hét évtizeddel később megjelent Általános természetföldrajz című, vaskos egyetemi jegyzetben is.
Minden jel arra mutat, hogy Rödö vörös oroszlánja még jó pár évtizedig szemléltetheti a nunatakok nagyszerű formavilágát a magyar földrajzoktatásban.
Fényképek: a Magyar Földrajzi Múzeum Archívuma
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
