Még mielőtt az utazási irodák hirdetéseinek hatására külön országként tekintenénk rá, szögezzük le: Bali egyike Indonézia 17 ezer szigetből álló szigettengerének! Ha a hirdetés csábítása mellett döntenénk, megtapasztalhatjuk, hogy az üdülőtelep megnyugtató izolációt jelent anélkül, hogy átéreznénk: meghitt szállásunk egyike a sziget ezernyi, precíz sebészkéssel ejtett hegének. Az egykor gyönyörű tájairól, gazdag kultúrájáról híres, egzotikus táj mára tömeg-turistaparadicsommá vált
Az 1906-os holland invázió során balinézek százai vesztették életüket a vérengzésekben, ám a megszállás hamarosan különös fordulatot vett: a hollandok balinizációs programot hirdettek a szigeten. Szumátrával és Jávával ellentétben itt nem lehetett jelen holland ültetvény – csak a természetes és az archaikus emberi környezet: a kisfalvak, a templomok, a rizsföldek.
A megszállók kulturális megőrzési programja Balit nyitott múzeumként határozta meg – elszigetelve a külső hatásoktól, kizárva minden modernizációt.
A korai „rettenthetetlen” utazókat és a fedetlen keblű hölgyeket fotografálókat követve azonban rövidesen, 1913-tól már jól szervezett utazásokon vehettek részt a különlegességre vágyó turisták. E látogatóstílus persze leginkább kultúrturizmust jelentett.
Az érdeklődők a „földi paradicsom” érintését remélve érkeztek ide, elmerülve a természet látványában, kikapcsolódva a tiszta, homokos partokon, megsejtve valamit a gazdag hindu kulturális hagyományok mellett mind a négy világvallás békés egymás mellett éléséből, élvezve a lakók kedvességét.
A turistaszám azonban – mint ahogy számos, napjainkban felkapott célterület esetében – a 20. század végén meredeken emelkedni kezdett, s 2008-ra 8,4 millió főt regisztráltak a fő repülőtéren, ám a szám 2015-re megduplázódott! A minőség helyett a mennyiség került előtérbe, mely az erőforrások túlhasználásával és környezeti-társadalmi válsággal fenyeget.
A 80-as évektől induló, egyre erőteljesebb turisztikai beruházások nemcsak a helyiek szokásait, mindennapjait, de magát a tájat is megváltoztatták.
Megsebzett marketingparadicsom
Bár a balinézek is ugranak a könnyen megkereshető pénzre, a sziget „kiárusításának” hosszú folyamata leginkább arra vezethető vissza, hogy a a külföldi befektetők megsejtették a nagy lehetőséget. A marketing kulcsa a jó megközelíthetőség, és persze klímája, látnivalói is nagyszerűek, így a költséghatékonyan létrehozott éttermek, szórakozóhelyek, bárok és szállodák gombamód kezdtek szaporodni. A helyi lakosság ehhez csak asszisztálni tudott – ők csak a személyzet szerepét tölthetik be. Szorult helyzetük letagadhatatlan: a mezőgazdaság visszaszorulóban van, túlnyomórészt már a turizmusból élnek.
Az 5780 m2-nyi területű, Pest megyénél kisebb, „kisvárosias” sziget alapvetően olcsóbb, mint a 10 milliós főváros, Jakarta.
E nem lebecsülendő szempont is közrejátszik a villafalvak térfoglalásában, és paradox módon éppen a zárt villák, hotelek próbálják megőrizni, imitálni belső tereikben, udvaraikban azt az érintetlen környezetet és kulturális hagyományt, mely egykor a sziget identitásának sajátja volt …
A „Horvátország-effektus” itt is működik, csak persze nem mi vagyunk a szomszédolók. Ausztrália közelsége óriásit dobott Bali idegenforgalmán. Bár a kontinensnyi ország nagyvárosai óceáni fekvésűek, ugyan miért is fürdőznének otthon (főleg a fiatalok, de a szépkorúak is), ha rövid utazással a szomszédban landolva jóval olcsóbban megússzák a vakációt? Hiszen a legtöbb turista pihenni, kikapcsolódni jön. A bulizás, illetve a templomok, szent helyek meglátogatása mellett fő látványosságként a partokat célozzák meg.
Hogyan működnek a pihenés vállalkozói és mitől vált a transzszexuálisok Mekkájává Bali? Olvassa el a Földgömb 2017/szeptemberi lapszámában!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek