A fajt először Szíriában írták le 1833-ban: a Balkán-félsziget felől északi irányba terjeszkedve 1937-ben érte el hazánkat és 1960-ra be is lakta – ahogy aztán magát az egész Kárpát-medencét is. Ma egészen Dél-Lengyelországig figyelhető meg.

Bár itthoni állománya stabil – csupán nyolcadannyiat számlál, mint a nagy fakopáncs. A legjobban a mediterrán mikroklímájú területeket szereti, ahol akár többen is lehetnek, mint sokkal gyakoribb rokonaik. Ám igazán részletesen senki sem vizsgálta e fajt, mivel jellemzően kertekben fészkel: itt pedig lényegesen nehezebb áttekinteni a territóriumokat, mint az erdőkben a nagy fakopáncs odúit és élőhelyeit. Így minden róluk szóló adat, egyedi megfigyelés fontos lehet!

Vegyes menü

Táplálékuk rendkívül változatos: rovarok, pókok, növényi részek is alkotják, de a többi hazai harkályfajhoz képest sokkal nagyobb növényfogyasztók: gyakran esznek lédús gyümölcsöt, nyáron különösen kedvelik a cseresznyét és az epret. A már fiókás odúhoz rovarból is tetemes mennyiséget hoznak, ám az mindenképpen új megfigyelés, hogy még a fiókákat is nagy mennyiségben etetik szaftos gyümölcsökkel.

Lédús gyümölcsből a hím sokkal többet hoz a fiókáknak, és mielőtt az odúhoz repül, körültekintőbben, óvatosabban viselkedik, mint a tojó

Fotó: Morvai Szilárd

Az etetések során a tojó szinte folyamatosan őrzi az odú bejáratát a fészekrabló madárfajoktól vagy más ragadozóktól. Az aktív etetési időszakokon túl, pl. délidőben – míg a fiókák alszanak – a szülők saját táplálékbevitelükről gondoskodnak, vagy épp fürdenek.

A téli rovartáplálékuk szintén növényekkel egészül ki: mandulával, dióval, mogyoróval. Megfigyelések szerint kiváló eszközhasználók. A mandulát a csőrrel vájt kis mélyedésbe helyezik, és mintegy satuba szorítva törik fel. Ha a mandula mérete nem egyezik a „satu” méretével, a madár a csőrével kibővíti, majd újra próbálkozik a feltöréssel.

A harkálydobolás szintén szerszámhasználatnak tekinthető, hiszen a hangot nem a csőr adja, hanem a „dob”, az üreges fa: az akusztikus jelzés létrehozásához tehát elengedhetetlen az eszköz megléte.

Meglepő, hogy a tojó nagy mennyiségben szállít Anisoplia (szipolyok) nembe tartozó bogarakat – ezek ugyanis jellemzően talajközelben rajzanak

Fotó: Morvai Szilárd