Az ausztrál Northern Territoryn az 1870-es években robbant ki az aranyláz, a páratlan fejlődési lehetőséget azonban (a közhiedelemmel ellentétben) nem az aranymezők kimerülése, hanem politikai és fejlesztési hibák egész sorozata törte ketté.

A térség nem büszkélkedhet se Szingapúr-méretű kikötővel, se Johannesburg-nagyságú várossal, ám a megvalósulatlan álmok és a szellemtelepülések száma megannyi! A régi idők elhagyott nyomaival lépten-nyomon találkozni a kietlen, egyhangú bozótosban. Ezek közül az egyik Burrundie, a Northern Territory rövid életű „fővárosa”.
Észak-Ausztrália vad vidékein autózom, amikor a kalandvágytól hajtva elhagyom a járt utat: a burkolatlan csapáson néha dingók szaladnak át a kocsi előtt, baljós előjelként pedig egy-egy kiégett furgont kell kikerülnöm. A tájon gyorsan átszáguldó utazónak a vezetés kalandján kívül nem valami sok látnivalót kínál a végeláthatatlan bozótos. Magam is alig hiszem el, hogy épp egy egykori nyüzsgő, de már bő száz éve is végnapjait élő városon haladok át!

Útbaigazítás Burrundie környékén a 100 kilométeres körzetben elszórt farmokon ma csupán 35 ember él

Fotó: Karácsonyi Dávid

Az egykori Burrundie-t 1884-es alapításakor az aranymezők „fővárosának” (Inland Capital) szánták, és hatalmas metropoliszt álmodtak a helyére. Ám a leendő „ausztrál Johannesburg” pár évtizeddel később úgy tűnt el a semmiben, hogy aranyat, ónt, vasércet mindmáig bányásznak a környéken. Vajon hogyan lehetséges ez?

A ma is ritkán lakott vidék története valójában kudarcok sorozata, amiben a helyi sajátosságokat figyelmen kívül hagyó, nagyratörő, s ezért elhibázott politikának is komoly szerepe jutott!

Roncstemető A bányászkonjunktúra időről időre újra embereket vonz a környékre, ám ha a gazdasági lehetőségek kimerülésével leáldoz egy-egy telep szerencséje, senki sem jön ide az ócskavasért

Fotó: Karácsonyi Dávid