Brazília természetföldrajzáról elsősorban a nagyüzemi mezőgazdálkodás érdekében végzett esőerdőirtások, az intenzíven folyó bányászati tevékenység és a világ egyik leginkább semmibe vett környezetvédelme jut eszünkbe. Ha esetleg ennél sokkal mélyrehatóbb földrajzi ismereteink is vannak az országról, a brazil barlangok valószínűleg akkor is csak valahol a sor legvégén kullognak. Mi mégis ezek miatt keltünk útra, hogy részt vegyünk a Luzes na Escuridão (Fények a sötétben) barlangifotós-expedíción
A brazil kezdeményezésre létrejött nemzetközi csapat azt tűzte ki célul, hogy megismertesse és népszerűsítse a saját országában is kevéssé közismert felszín alatti világot, és felhívja a figyelmet a barlangok és védelmük fontosságára. Az első Luzes-expedíció 5 éve rajtolt, amikor Kelet-Brazília legjelentősebb karsztterületeit és barlangjait fűzték fel a több mint 5000 km-es körre, hogy aztán egy vaskos és gyönyörű kiállítású könyv, valamint számos előadás és kiállítás formájában adják közre az eredményeket.
Az első út sikerén felbuzdulva állt össze a Luzes 2 névre hallgató expedíció, mely Brazília belső részén, a Mato Grosso és Mato Grosso do Sul tartományok területén található karsztterületeket járta be. A cél továbbra is bemutatni és megismertetni Brazília legszebb barlangjait, azok értékeit és sérülékenységét és felhívni a figyelmet az ügy fontosságára, mert hisszük, hogy csak azt tudjuk megvédeni, amit ismerünk.
Föld alatti „tengerszemek”
A Serra da Bodoquena, vagyis a Bodoqena-hegység egy 200 km hosszúságban elnyúló, legfeljebb 700 m-es tengerszint feletti magasságot elérő karsztplató, melynek nagy hozamú karsztforrásai a világ legnagyobb kiterjedésű vizesélőhelyét, a Pantanal mocsaras vidékét táplálják.
A környék barlangjai nem nagyságukkal vagy extremitásukkal tűnnek ki, hanem kristálytiszta vizű, azúrkék barlangi tavaikkal. A sűrű növényzetű, erdős szavannákon kibukkanó sziklafalak és barlangbejáratok környékén repkedő és hangoskodó arapapagájok és tukánok csak továbbfokozzák a paradicsomi képet.
A Lago Azul, vagyis „Kék tó” elnevezés számos helyen szerepel a térképen, és nemritkán barlangok bejárati csarnokában rejlő, kéken csillogó tavakat jelent.
E barlangok sajátos módon nem forrásbarlangként jöttek létre, hanem felszín alatti omlások sorozatával felharapódzott üregek, melyeket csak később töltött ki a mélykarsztból feláramló víz.
Az egyik legismertebb ilyen barlang a Gruta do Lago Azul, ahol a jelenleg még „csak” 80 m-es mélységig ismert tó alját még nem érték el a búvárok. A mélyben talált pleisztocén kori, fosszilis óriáslajhár- és kardfogútigriscsontok szintén a járatok egykori száraz voltára utalnak.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek