A Föld külső erői által uralt felszíni környezethez képest barlangjaink jóval védettebbek, ám ennek ellenére a külvilágban zajló folyamatok itt is éreztetik hatásukat. A civilizációs környezeti ártalmak ijesztő mértékű növekedése, a természeti erőforrások kizsákmányolása, a föld, a vizek és a levegő tudatlanságból és gondatlanságból eredő elszennyezése barlangjainkban is érzékelhető, ám a klímaváltozás barlangi környezetre gyakorolt hatásának befolyásolására nincs eszközünk
Barlangjaink komplex természeti értékéből adódik, hogy az őket veszélyeztető tényezők is rendkívül sokrétűek. A klímaváltozás hatására változó felszínformáló erők folyamatosan változtatják a barlangok állapotát is. Fejlődéstörténetükhöz a fokozatos pusztulás ugyanúgy hozzátartozik, mint tágulásuk, növekedésük. Az üregrendszereket létrehozó hatások gyengülésével, megszűnésével, azaz a barlangok inaktívvá válásával megkezdődik lassú feltöltődésük, degradálódásuk. Ezek a folyamatok azonban emberi léptékkel csak ritkán mérhetőek.
A barlangokat érintő, szembetűnő változások szinte minden esetben – közvetve vagy közvetlenül – emberi tevékenységgel függenek össze. Ilyen, nemcsak a barlangot, de a karsztvíz minőségét is veszélyeztető tényező például a barlangok vízgyűjtő területén történő szakszerűtlen vagy hiányos szennyvízelvezetés és hulladékelhelyezés, valamint a mezőgazdasági vegyszerek túlzott alkalmazása. A helytelenül megválasztott mező- és erdőgazdasági művelési módok (pl. tarvágások, víznyelők közvetlen környékének felszántása) a talajbemosódás fokozódása révén okoznak gondot a felszín alatti rendszerekben. De a bányászat, illetve egyes építkezések esetén a fizikai sérülések, vagy akár a barlang teljes megsemmisülésének veszélye is fennállhat. További veszélyt jelentenek a turizmus széles körű elterjedésével együtt járó rongálások, szemetelések, firkálások és taposások is. A természetvédelem barlangokat óvó intézkedéseinek elsődleges célja a fenti folyamatok megelőzése, illetve a kedvezőtlen folyamatok mérséklése.
A felszínnel, így a klímával a barlangok leginkább a felszíni légcserén, illetve a felszínről érkező vizeken keresztül állnak közvetlen kapcsolatban.
A barlangok (lég)hőmérséklete többnyire állandó, és legtöbb esetben a felszíni terület éves középhőmérsékletével megegyező. Ez azt is jelenti, hogy a felszíni hőmérséklet változása csak késleltetve és összességében kismértékben jelenik meg a felszín alatt, és pl. néhány Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés a hazai barlangokban valószínűleg nem is eredményezne jelentős, emberi léptékben érzékelhető változásokat.
A hőmérséklet-emelkedésnél azonban jelentősebb és hirtelenebb változásokat okozhatnak a felszínről beérkező vizek időbeli és mennyiségi változásai. Akár hirtelen és nagy mennyiségű árvizekről, akár a felszín alatti vizeket is érintő szárazságról beszélünk, ezek már emberi léptékkel is érezhetőek. A hirtelen, nagy mennyiségben lehulló csapadék komoly árvizeket okozhat a felszín alatt is, és az árviz által szállított hordalék feltölthet egyes barlangjáratokat vagy akár képződményeket pusztíthat el.
Mindezek mellett a barlangok állapotát befolyásoló, klímaváltozásból eredő hatásokat inkább földtörténeti léptékben érdemes vizsgálni. Ám, ha eszközünk nincs is ezen folyamatok megváltoztatására, a barlangi környezet remek lehetőségeket biztosít a korábbi éghajlati sajátosságok megismerésére, vizsgálatára.
Az őskörnyezetben bekövetkezett változások ugyanis jól nyomon követhetők a különböző karsztjelenségeken. Mivel az éghajlat rendkívül meghatározó, ám − hosszabb időléptékben − változó tényezője a karsztosodásnak, ezért a klímaingadozások hatása jól tükröződik a karsztfolyamatok intenzitásának változásában.
A múltbeli klímaváltozások ismerete fontos adatokkal szolgál az éghajlat jelenleg is zajló változásainak megismeréséhez, valamint a jövőbeni átalakulások modellezéséhez. A különböző geokémiai módszerek segítségével információt nyerhetünk ki a különféle természeti képződményekből a képződési környezetükre, a képződésük során fennálló klimatikus viszonyokra és éghajlati tényezőkre vonatkozóan − akár több tíz- vagy százezer éves távlatban is. A paleoklíma-kutatásban a legszélesebb körben vizsgált természeti képződmények (a különböző jégmagok és a mélytengeri fúrómagok) mellett a cseppkövek és az édesvízi mészkövek kutatása is fellendült.
Ennek oka, hogy a barlangi karbonátos kiválások (álló- és függőcseppkövek, bekérgezések, mésztufagátak) jól őrzik az évek során a víz által hordozott különféle információkat.
Mivel a karsztos folyamatokra számos éghajlati tényező (elsősorban a hőmérséklet és a nedvesség) jelentős befolyást gyakorol, ezért a karsztosodás erőssége az éghajlat-ingadozásoknak megfelelően változik.
A barlangi karbonátos képződmények közül leginkább a cseppkövek használhatók jól az őskörnyezet, vagyis a földtörténeti múltban végbement hőmérséklet- és csapadékmennyiség-változás megfigyelésére. Már önmagában az előfordulásuknak is jelzésértéke van: viszonylag nedves és meleg éghajlatra utalnak, hiszen mind a szárazság, mind pedig a hideg korlátozó tényezőt jelent a cseppkőképződés szempontjából.
A cseppkövek az éves rétegeik leszámolásával, a laminák számának és vastagságának vizsgálatával nagyon pontosan korolhatóak, változatos klímaindikátoroknak számítanak.
Egy jó cseppkőnél néhány ezer éves távlatban mindössze néhány évtizedes pontossággal meghatározhatók a képződésekor a felszínen uralkodó klímaviszonyok, így a cseppkövek segítségével rekonstruálhatók a helyi csapadék összetételének, mennyiségének és a külső levegő éves hőmérsékletének változásai is. Az eddigi vizsgálatok alapján az elmúlt 150 ezer évben többször is kimutathatóak voltak hosszabb melegebb és szárazabb időszakok.
A világ minden táján, mindenféle éghajlati környezetben találhatunk szebbnél szebb barlangokat, amelyek az adott földtani és klimatikus viszonyok által meghatározottan alakultak ki − akár a formakincsüket, az ásványkiválásaikat vagy az élővilágukat tekintjük. A barlangok hihetetlen változatossága ennek is köszönhető, és e többé-kevésbé természetes folyamatokba a felszín alatt lehetetlen – és nem is lenne szerencsés – beavatkozni. Ezért elsősorban nem az a célunk, hogy a barlangot védjük a klímaváltozás hatásaitól, hiszen erre nincs eszközünk, hanem inkább az, hogy magának a barlangnak az érintetlenségét igyekezzünk megóvni, hogy az egyfajta időkapszulaként tudja továbbra is őrizni az állandóan változó felszíni környezet nyomait is.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
