Ma már nehéz a klímaváltozásról és az ahhoz való alkalmazkodásról úgy írni, hogy átlépje az ingerküszöböt, hiszen évek óta egyre erőteljesebben halljuk, hogy itt van a nyakunkon! Az élelem, a természet, a mezőgazdaság mind-mind veszélybe került! De mi a helyzet a városi környezettel és a benne élők esélyeivel, lehetőségeivel?
Sok történelmi város – mint Athén, Róma –évezredeken át és súlyos krízisek ellenére is talpon maradt, másokat jobb életet keresve a lakóik elhagytak. Vajon hogyan tudjuk elérni, hogy a mai városok a 21. században ne csak túléljék a klímaváltozást, de erősebbé, virágzóbbá, sőt élhetőbbé is váljanak?
Ezek Hollandiában is központi kérdések, ahol az emelkedő tengerszint, az élelmiszeripar fenntarthatósága, a lakosság lakhatási igényei, a kevés rendelkezésre álló hely az utóbbi években mind arra ösztönözték a városvezetőket, hogy új, fenntartható urbánus megoldásokat, zöldváros-koncepciókat dolgozzanak ki.
A városi zöldítés
A városok átvitt értelemben vett „zöldítése” nagyon sokszor a szó szoros értelemben vett zöldítéssel, a növényzet mennyiségének növelésével kezdődik. Ennek nemcsak esztétikai okai vannak. A növénytakaró jelenléte hatalmas pozitív hatással van a lakosság mentális egészségére. Számos kutatás igazolta, hogy a zöld környezet segít a stressz és a magányosság érzésének a csökkentésében, a kórházakban pedig statisztikailag igazolhatóan segít a betegek gyorsabb felépülésében.
Ám a városok növényekkel való zöldítése a klímaváltozás okozta problémáknak, a globális felmelegedés közegészségügyi hatásainak csökkentésében is segít. Egyre jobban ismert probléma a városok túlmelegedése. Az ELTE Meteorológiai Tanszéke tavaly tette közzé a magyar városok hőszigetadatait, amelyekből kiderül, hogy a június–júliusi időszakban a belvárosi területek időszakonként akár még 10 Celsius-fokkal is forróbbak lehetnek, mint a zöldebb kertvárosok.
E világszerte jelentkező problémára válaszul Hollandiában igyekeznek fizikailag is megtörni a mesterséges felületek uralmát. A vegetáció egyik fő célja ugyanis pontosan az, hogy tompítsa a városi hőszigethatást, hiszen ez egy olyan jelenség, ami a mesterséges, urbánus környezetet érinti. A városban nyilvánvalóan rengeteg forrásból áramlik a hő: az épületgépészet, klímaberendezések, a városi forgalom, és minden gépesítés, ami energiát használ, hőt is termel, ami végül a környezetbe jut. Ám a fizikai környezet hőleadási képessége ennél is jelentősebb. A jobbára beton, tégla és aszfalt kombinációjából álló városok képtelenek lehűlni, ráadásul gyakoriak az olyan sötét felületek, amelyek hatékonyan elnyelik a napfényt. A városi hősziget mind télen, mind nyáron mérhető, azonban a nyári időszakban jelenti a legnagyobb egészségügyi kockázatot.
A zöldítési erőfeszítéseknek jó példája Amszterdam és Rotterdam. A két város elindította a közterületi kockakövek, díszburkolatok növényzetre cserélését: ebben a versengésben mindkét település önkormányzata az elmúlt években gyakran naponta értesítette a képviselőket a „kockakőverseny” épp aktuális állásáról. 2021-ben a fej-fej melletti futamban a „kistestvér” az utolsó hajrában megelőzte a „nagytestvért”: míg Amszterdamban 46 484 térkő került felszedésre, hogy hátrahagyott helyük bezöldüljön, Rotterdam 47 942 kockakővel nyerte a vetélkedőt.
Rotterdam terveiben egyébként 2022 végéig 20 hektár zöld terület létrehozása szerepel, amiből a kövek felszedése (akármennyire is Amszterdam orra alá tudják dörgölni a győzelmet) összesen csupán fél hektárt tesz ki. Ezért a város a „legnehezebb métereket” máshonnan kell hogy kihasítsa – és erre már van bevett gyakorlatuk: a háztetők...
Zöld tetőfarm
Rotterdam a II. világháború pusztításaiból a 20. század közepére javarészt újjáépült, és sok modern épület rendelkezik lapostetőkkel. Ez ahhoz vezetett, hogy a városban elkezdtek kerteket kialakítani a blokkok üres (ám megfelelően szigetelt) tetején.
Az első háztető-gazdaság is itt jött létre. A 2012-ben indult DakAkker Európa első igazi háztetőfarmja. Egy L alakú belvárosi épület tetején található, amit 10–40 cm talaj borít. Az „okostetőt” környezeti szenzorokkal és víztároló rendszerekkel is felszerelték, és a farm egy sor zöldséget termel, méhészete van, sőt, csirkéket is tart a város felett.
Külön érdekessége, hogy az épület tetején levő környezet annyira egyedi, hogy a mediterrán időjárásra hajaz: száraz, köves talaj, meleg mikroklíma, sok szél és napsütés a fő sajátosságai. Csicsókát, vasfüvet, levendulát ugyanúgy termesztenek itt, mint céklát, tormát, különböző fokhagymafajtákat, vöröshagymát, málnát, rebarbarát, de még sütőtököt is, az ehető virágaikat pedig a közeli éttermek használják előszeretettel.
Természetközelibb városok
Eindhoven is a városi zöldítés úttörője. Tampere és Genova társaságában az Európai Bizottság UnaLab projektjének egyik zászlóshajó-települése, „demonstrációs város” a Bizottság nagyszabású, ötéves projektjében. E programban tíz európai városban kutatják az urbánus zöldítés, a fenntartható fejlesztések és a klímaadaptáció új módszereit.
Eindhoven egyrészt a Gender-patak környezetét igyekszik beleilleszteni a városi zöldfelületekbe, ahol méhlegelők és természetes, magas füvű réteket tartalmazó parkok húzódnak. A város másik büszkesége a Strijp-S negyed, amit a Philips korábbi ipari parkjából alakítottak át városi közösségi és lakóövezetté.
Tilburgban a „szürke város zölddé alakítása” a cél. A Rosmolen negyed például az utóbbi években teljesen megújult: a volt munkáskörnyéken igen sok lakást modernizáltak, a köztes tereket zöld sávokká alakították. A város egy vasúti telepből zöld közösségi térré alakított parkkal, a Spoorparkkal is büszkélkedhet. Ez a 10 hektáros, hosszúkás terület a vasúti fuvarozás végleges leállása után elhagyatott rozsdaövezetként hevert, amíg 2019-ben el nem készült az új szerepkörű terep, ahol sportpályák, játszóterek, közösségi rendezvényhelyszínek mellett még óvoda és kemping is helyet kapott.
Tilburg zöld ipariterület-renováló programja mellett „kék” projekttel is rendelkezik: a Piushaven (Pius kikötő) környéki volt ipari park is jellegzetes, elhagyatott rozsdaövezeti terület volt. De már itt is megkezdődött – területrendezéssel, új építészeti megoldásokkal – az élhető lakónegyeddé alakítás.
Azért a víz az úr...
Hollandia várostervezői és -vezetői nyilvánvalóan egészen komolyan veszik a víz erejét – az ország területének egyharmada ui. a világtenger szintje alatt fekszik. A tengertől elhódított területeken (holland nevén poldereken) ma szántóföldek, színes tulipánágyak, ligetek állnak – a tenger azonban folyamatos kihívást jelent.
Ez vezetett a lebegő épületek megalkotásához. Erre nagyon jó példa az amszterdami Schoonschip negyede, ami a vihardagály idején a tengerszinttel együtt emelkedik. A lakóhajóktól eltérően a holland úszóházak a parthoz cölöpökkel rögzített épületek, amik a „pince” helyén beton ellensúllyal rendelkeznek. A házak egyszerű szerkezetűek, hagyományos anyagokból (leginkább acél, fa és üveg kombinációi) épültek, és az áradás veszélyeztette területeken az ilyen, előre gyártott otthonok a lakhatás egyik életképes megoldását jelenthetik.
Az ország 2006-ban fogadta el az „Út a folyónak” című stratégiát, ami az emelkedő tengerszint, a klímaváltozás okozta áradások erőnek erejével történő visszatartása helyett olyan zónákat jelöl ki, ahol a víztöbblet szabadon szétterülhet – ezzel védve más térségeket a magasan tetőző áradástól. Ahogy itthon, úgy Hollandiában is égető probléma a lakáshiány: a magas vízállást is jól viselő, „úszni tudó” városrészek segíthetnek e kérdés egy szeletének orvoslásában.
Zöld terek, jobb vízgazdálkodás
Magyar viszonylatban kevésbé tűnik életbevágónak a vihardagályok elleni védekezés, ám áradások itthon is pusztítanak és nálunk sem ismeretlenek a súlyos, részben a klímaváltozás előidézte vízgazdálkodási problémák. A kiszámíthatatlanná és rapszodikussá váló csapadékeloszlás a természetvédelem, a mezőgazdaság vagy épp a várostervezés és -vezetés területén is kezelendő feladatkört jelent.
Rotterdamban a Benthemplein „víztér” ügyesen kialakított, medenceszerű megoldásaival úttörő, nagyvárosi mesterséges vízrendszert alkotott: száraz időben közösségi terület és kosárpálya helyszíne, de a nagy viharok és villámáradások során a mélyedések egyből víztározókká alakulnak át, a sima esővíz pedig egyből a tér alatti tározókba folyik, ahonnan a száraz napokon sokféle céllal hasznosítható.
A tetőkertek és egyéb zöld területek természetesen sokkal alkalmasabbak a víz megtartására, mint a kövezett-aszfaltozott terek. Annak érdekében, hogy nyereségesek is legyenek a tetőkertek, Rotterdam most készül elindítani a Dakdorpen („Tetőfalu”) programot: megerősített háztetőkre kertek mellett kompakt, fenntartható lakóházakat is telepítenek. Itt a cél, hogy a vízvisszatartó tetőkertek bevételt is termeljenek, és így anyagilag is stabilabb lábakon állhasson a városi zöldítés.
Zöldvárosok, boldogabb lakók
A városi zöldítés a klímaváltozás kapcsán ma egyre fontosabb kérdés, de a városi életfelfogás, a természettel való kapcsolat és a társadalmi egyenlőség is egyaránt szerepet játszik benne. Ez ma itthon is központi városfejlesztési téma, épp ezért a Holland Nagykövetség nemrég tanulmányutat is szervezett, ahol magyarországi döntéshozók és érintettek hollandiai urbánus fejlesztési projekteket látogattak meg. A kifelé fordulás és a nemzetközi együttgondolkodás jele, hogy a városi zöldítés a témája a Hollandiában tízévente rendezett, hatalmas nemzetközi kertészeti expónak, a Floriade 2022-nek is.
A klímaváltozás a fejünkben olyan, mint a Trónok Harca-sorozatban a Tél, ami mindig csak közeleg. Ám környezetünk rohamléptekkel változik, és ehhez alkalmazkodnunk kell!
A holland városok zöldmegoldásai egészen különböző irányokból közelítik a klímaváltozás kérdését. Vannak olyan elgondolások, amik sikeresen egyesítik a helyi élelemtermesztést a nagyvárossal. Más megoldások az áradások elleni védelem helyett a dinamikus vízi környezetet építik be a városba. A zöldítés segít a városi hőszigethatás csökkentésében és az esővíz megtartásában is, és a háztetőkre tervezett „falvak” még új bevételi forrást is biztosíthatnak, anyagilag is vonzóbbá téve a zöldítést a városok számára.
A zöld terek, parkok ezenkívül a városi közösség kohézióját is szolgálják – hiszen olyan fizikai tereket jelentenek, amik a város lakói számára lehetőséget biztosítanak a kikapcsolódásra, közösségi életre. Ez különösen fontos szempont, mivel a klímaváltozás negatív hatásai a szegénységben élőkre nagyobb hatással vannak. A zöldvárosok azt is lehetővé teszik, hogy az új, fenntartható megoldások társadalmi haszna minden lakó számára egyaránt elérhető legyen.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
