Európa legfiatalabb hegysége

Nehéz egy hegység születésnapját (vagy -évét) pontosan meghatározni. Mihez is kössük? Ahhoz, amikor először a tengerszint fölé emelkedtek az őt alkotó kőzetek? Vagy ahhoz, amikor megkezdődött azok deformációja, gyűrődése, vetődése?

Fotó: Telbisz Tamás
Kilátás a Corno Grande északi oldaláról - Az előtérben nyüzsgő hangyák a csúcsról lefelé ereszkedő turisták

Az Appenninek kialakulása 35-40 millió évvel ezelőtt kezdődött. (Ami persze nem azt jelenti, hogy ne találnánk benne idősebb kőzeteket is.)

A geológusok sokáig úgy vélték, hogy csak egy „leágazása” az Alpoknak, ám néhány évtizede már egyértelmű, hogy a kőzetek és a folyamatok annyira különböznek, hogy itt mindenképp egy önálló hegységképződésről kell beszélni.

A folyamat motorja Afrika, mely lassan, de biztosan halad Európa felé. Eközben a közéjük szorult kisebb-nagyobb kőzetlemez-töredékek alaposan megbonyolítják a képet. Az Appennini-félsziget létét és domborzatát meghatározó legfontosabb elem, hogy az Adriai-lemez (ami valójában egy kisebb lemeztöredék) a félsziget alá bukik.

Csakhogy ez nem egy „fix” zóna mentén történik, hanem ez az övezet forog, méghozzá az óramutató járásával ellentétes irányba. Ennek megfelelően mintegy 40 millió évvel ezelőtt még a mai Baleár-szigetek vonalában volt és északkelet-délnyugati irányban húzódott. Azóta a „csizma” folyamatosan hátrál, és napjainkra kialakult a jellegzetes iránya, amit nemcsak a félsziget alakja, de a szigeten gerincszerűen végighúzódó Appenninek is követ.

Fotó: Telbisz Tamás
Keresztszelvény Szardíniától az Adriáig - Helyét az alsó térkép mutatja. A Tirrén-tenger tágul, a „csizma” nyugati oldalán vulkánok pöfékelnek. Az Appenninek tele van vetődésekkel. A sárga vonalak lezökkenéseket, a világoskék vonal feltolódást jelöl

Emelkedés és süllyedés

Az 1960-as évekre már nagyjából „készen volt” a lemeztektonika elmélete, amikor azt a különös dolgot vették észre, hogy a közeledő és alábukó lemeztalálkozások esetén az ütközést jelző hegységek mögött sokszor egy táguló medence figyelhető meg. Ez azért volt furcsa, mert eleinte azt gondolták, hogy az alábukó lemez benyomul és bepréselődik a felül elhelyezkedő lemez alá, és így folyamatos közeledés és összenyomás zajlik. Ez részben igaz is, ám

a mélybe süllyedő és megolvadó óceáni lemez olyan áramlásokat indíthat be az asztenoszférában, amelyek miatt kialakulhat egy szétáramlási zóna is. Ez pedig azzal jár, hogy a szárazföld belsejénél kitágul és besüllyed a földkéreg.

Tehát kialakul egy „ív mögötti medence”, amelyet idővel elönt a tenger, a tágulás pedig a szárazföldi lemezt még jobban rátolja az alábukó lemezre. Eképpen végső soron megvalósul az, amit – sporthasonlattal – úgy fejezhetünk ki, hogy az alábukó lemez „magára húzza az ellenséget”.

Fotó: Telbisz Tamás
Az „olasz csizma” az óramutatóval ellentétes irányba forog - A Korzika–Szardínia-blokk „üldözi”, de nem éri utol, mert közben a Tirrén-tenger (egy „ív mögötti medence”) egyre jobban szétnyílik. Keleten az Adriai-lemez alábukásának vonalát jelöli a fogazott sárga vonal

Erre szép példa az Appennini-félsziget, illetve -hegység és a mögötte kinyíló Tirrén-tenger medencéje. Ezért hiába forog a Korzika–Szardínia-blokk is az óramutató járásával ellentétesen, a félszigetet sohasem érheti utol, mert köztük egy táguló tenger nyílik egyre szélesebbre.

Mindezek a folyamatok napjainkban is aktívan zajlanak, ráadásul a táguló részek törésvonalai mentén feltörő kőzetolvadékok hosszú vulkáni láncolat kialakulását is lehetővé tették a félsziget nyugati pereme mentén.

(A rend kedvéért jegyezzük meg, hogy Magyarország földje, a Pannon-medence is ugyanilyen folyamatok révén jött létre a földtörténet egy korábbi időszakában, azaz egy „ív mögötti medencében” lakunk...)

Fotó: Telbisz Tamás
Csak sziklamászóknak! - Bivakkunyhó a Corno Grande keleti falán
A cikk további érdekes részleteit a nyomtatott magazinban olvashatja el!