A címben is szereplő fura nevet bonyolult rendszer alapján adták a jövevénynek, melyből számunkra elsőre a zárójeles rész az izgalmas: ZTF, a felfedező neve. Akik régebben, jellemzően ismert csillagászok voltak, például Edmond Halley, vagy amatőrcsillagászok, mint Alan Hale és Thomas Bopp (Hale-Bopp-üstökös), manapság viszont igen gyakran az automata távcsőrendszerek betűszói szerepelnek a zárójelben, mint ISON, NEOWISE, vagy éppen ZTF. Ez utóbbi, a Zwicky Transient Facility egy változó fényességű objektumok után kutató csillagászati program neve. A program keretében egy régi, a legendás kaliforniai obszervatóriumban 1948-ban létesített, 1,2 méter átmérőjű Schmidt-távcsőre szereltek igen korszerű kamerát, mellyel akár mozgó égitesteket is észrevehetnek a csillagászok. A fejlesztés során a távcső új életre kelt, és egészen elképesztő teljesítményre képes: 3 naponta pásztázza végig az obszervatóriumból látható égboltot, így nem csoda, ha felfedez ezt-azt, például az akkor 640 millió kilométerre lévő üstökösmagot!

Egy éve, 2022. március 2-án (dátumkód: 2022 E3) észlelte a rendszer a jövevényt, amiről hamar kiderült, hogy hosszú periódusú (C), így már érthető az üstökös neve: C/2022 E3 (ZTF). A további vizsgálatok megállapították, hogy a leendő üstökös magja 1 km átmérőjű és 8-9 óra a tengelyforgási ideje. Eleinte kisbolygóként azonosították, azonban hamarosan észlelték körülötte az üstökösökre jellemző zöldes színű kómát is. Később különböző távcsőhálózatok archív képeit is elemezték, és kiderült, hogy már egy évvel a felfedezése előtt is rögzítették kamerák, azonban a kiértékelő szoftverek elsiklottak felette.

Az üstökös 2023 elejére több millió kilométer hosszú, porból és gázokból álló csóvát növesztett. Január 12-én ért napközelbe, február elsején pedig földközelbe: 42 millió kilométerre közelítette meg bolygónkat.

Ebben az időszakban egy izgalmas jelenség tanúi lehettek a megfigyelők, főképp az asztrofotósok: az üstökös ellencsóvát növesztett, azaz a Földről nézve úgy tűnt, hogy nemcsak „hátrafelé”, de előre is kiáll belőle egy csóva.

Alapesetben egy üstökösnek rögtön két csóvája is van. Egy porból álló, ami semleges színű, és legyezőszerűen szétterül a kométa pályája mentén, és egy kékes színű, ami egyenesen a Nappal ellentétes irányba mutat. Ez utóbbi ionizált gázatomokból áll, melyeket a Nap töltött részecskéi kényszerítenek ebbe a szokatlan irányba. Január végén azonban úgy tűnt, mintha a C/2022 E3 (ZTF)-nek három csóvája is nőtt volna, melyek közül az egyik előre mutat, ami egy szinte lehetetlen fizikai jelenség lenne. Ez az ellencsóva azonban valójában csak a nézőpontból adódó furcsa anomália. Ha a porcsóva az üstökös pályasíkja mentén nagy szögben, legyezőszerűen szétterül, akkor a földi szemlélő szemből ráláthat a legyezőre úgy is, hogy az üstökös magjától (a legyező csúcsától) egyik és másik irányba is kilógni látja azt. Értelemszerűen ez nem egy teljes értékű harmadik csóva, hanem az üstökös porcsóvájának erősen elhajló, pálya menti részei.

Az már csak a vakszerencse hozománya, hogy amikor hazánkban beköszöntött a hosszú, téli, borult időszakot felváltó, néhány napos januári derült idő, az asztrofotósok éppen e szokatlan formájában tudták megörökíteni az év üstökösét.

E nemzetközi szinten is kuriózum felvételt Tóth Bence 25 cm tükörátmérőjű távcsövével január 25-én Galya-tetőről készítette. A képen nemcsak a por-, ioncsóva (jobbra) és az ellencsóva (balra) figyelhető meg, hanem a műszer hatalmas szögfelbontásának köszönhetően még távoli háttérgalaxisok is szépen kirajzolódnak, mely nagyon ritka látvány az amatőr üstökösfotók esetében